Nagyjából 350 ezerre becsülhető a Magyarországról kivándoroltak száma egy 2013 eleji adatokon alapuló mérés szerint. A kutatók az 1989 és 2013 között kivándoroltakat vizsgálta, és az derült ki, hogy fiatalabbak és képzettebbek az itthon maradottaknál, valamint elenyésző részük akar csak hazajönni.
A kutatás Délkelet-Európában 8 ország – köztük Magyarország – hosszabb távú kivándorlási és demográfiai folyamatait, illetve humán erőforrásait vizsgálta a munkaerőpiac, valamint a nemzeti és regionális gazdaságok szempontjából. A SEEMIG elnevezésű projektben 18 partnerintézmény – köztük a KSH – közreműködésével gyűjtöttek adatokat. A kutatás 2012 júniusában indult.
Akik nem az elmúlt 2 évben hagyták el az országot
2013 év elején nagyságrendileg 350 ezer olyan kivándorolt magyar élt a világban, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot.
Magyarország a délkelet-európai térségen belül még így is az alacsonyabb kivándorlási rátával rendelkező országok közé tartozik. Amennyiben a születési ország szerinti ENSZ adatokat vesszük alapul, akkor jól látszik, hogy keleti szomszédaihoz képest Magyarország nagyobb népességmegtartó erővel rendelkezik.
A kérdőíves adatgyűjtés azokat a személyeket tekintette kivándorlónak, akik a kérdezés idején életvitelszerűen külföldön tartózkodtak, tehát igaz volt rájuk, hogy idejük nagyobb részét egy másik országban töltik.
Fiatalok és diplomások, akik zömében dolgoznak
Külföldre túlnyomó részt a fiatal korosztályok tagjai költöznek: a kinti magyarok 26 százaléka 30 év alatti, 63 százaléka pedig még nem érte el a 40 éves kort. Közöttük, a magyarországi 18 százalékos átlagnál jóval magasabb, 30 százalék körüli a diplomások aránya. Magyarországon ennél jóval magasabb az átlagéletkor és sokkal kisebb a diplomások aránya.
A külföldre költözött magyarok túlnyomó többsége – 84 százaléka – dolgozik, 3 százaléka tanul, 4 százaléka háztartásbeliként otthon van, 6 százaléka pedig egyéb okból nem végez kereső tevékenységet.
A célországok, és akik választják őket
A Magyarországról elvándoroltak döntő többsége az Európai Unió tagállamaiban, azon belül is Németországban, Nagy-Britanniában, illetve Ausztriában él. Említésre méltó még a Hollandiába költözöttek mintegy 4 százalékos aránya is. A kivándoroltak legalább 20 százaléka az Európai Unión kívülre távozott. A három kiemelt célország markánsan eltérő népességet vonz Magyarországról. Németországban kiemelkedően magas, kétharmados a férfiak aránya, ami nem meglepő, hiszen a szakmunkás végzettséggel oda költöző magyarok aránya 37 százalék, miközben átlag alatti, mindössze 23 százalékos a felsőfokú végzettségűeké. Ausztria is kiemelkedő mértékben vonzza a szakmunkásokat: az itt élő magyarok 41 százalékának van szakmunkás végzettsége. A Nagy-Britanniába települők sajátos összetételű csoportot képeznek. Az ide költöző magyarok különösen fiatalok: az adatfelvételkor átlagéletkoruk mindössze 33 év volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak. Túlnyomó részük nőtlen vagy hajadon. Eltérően a németországi és az ausztriai bevándorlóktól, meglehetősen kevés körükben a szakmunkás (15 százalék), viszont sok az érettségizett (43 százalék) és a diplomás (36 százalék). A férfiak és nők aránya Nagy-Britanniában lényegében azonos. A kutatás megállapította, hogy a külföldre költözöttek között összességében minimális mértékben nagyobb a férfiak aránya, mint az itthon maradottak között.
Pénzt küldenek, haza is utaznak, de a visszaköltözést nem tervezik
A kutatás szerint a legalább egy éve külföldön tartózkodó magyarok többsége intenzív kapcsolatokat ápol a Magyarországon maradottakkal, ráadásul 25 százalékuk küld haza rendszeresen pénzt. Ez az arány magasabb – mintegy 32 százalék – a 2009 után kiköltözöttek körében.
Sajnos az nem derül ki, hogy ki az, aki családját hátrahagyva, kifejezetten pénz-hazajuttatási céllal hagyta el az országot, és ki az, aki családjával együtt távozott. Valószínűsíthető azonban, hogy az iskolázottak körében gyakoribb a családdal együtt való elvándorlás, valamint az is, hogy viszonylag jobb módú családtagokat (szülőket) hagytak maguk után, akik kevéssé szorulnak rá a támogatásukra.
Figyelemre méltó, hogy a kint lévők mindössze 10 százaléka tudta megmondani, hogy körülbelül mikor akar hazajönni. 25 százalékuk pedig határozottan úgy nyilatkozott, hogy nincsenek ilyen szándékai. A vizsgálatban részt vevő magyaroknak mindössze 14 százaléka járt Magyarországon a vizsgálatot megelőző egy évben. Ez az arány még ennél is alacsonyabb a fiatalok és a tanulók között.
Amik a képet némileg torzíthatják
A kutatás az adatfelvétel technikájából kifolyólag feltehetően alulbecsüli a régebben kivándoroltakat, ami által torzíthat a frissebben kivándoroltak javára. Ez alapján felülbecsüli például az egy éven belül kivándorlókat és az Európai Unió tagállamaiba távozókat.
A személyi adat- és lakcímnyilvántartásban nem szerepelnek az 1990 előtt kivándorolt személyek. Nem tartalmazza továbbá azt a 12 407 személyt, akik megszüntették magyarországi lakcímüket és elmúltak 18 évesek 2013-ban, tartalmazza viszont azokat, akik valójában sosem éltek Magyarországon, de magyar állampolgárságuk mellett magyarországi lakcímmel is rendelkeznek. Az ő pontos számuk ismeretlen, de legfeljebb 12 624 fő lehet, mivel ennyien létesítettek magyarországi lakcímet külföldön született magyar állampolgárként, és töltötték be a 18. életévüket 2013-ra.
Valószínűleg legalább részben a válaszadók körében tapasztalt bizalmatlanság az oka annak is, hogy az itthoni háztartásokban végzett adatfelvétel során a reálisnál kisebb számú kivándorlóról sikerült információt gyűjteni. A kutatás által becsült kivándorlószám tehát alacsonyabb annál, mint amennyit más adatforrások alapján becsülni lehet.
Megosztás