Keresés

Derült égből malac

Melyik ér többet, ha többen kapnak önzetlen segítséget, de csak rövidtávra, vagy ha kevesebben kapnak hosszabb távon, és még a kezüket is fogják közben? Megnéztük, mire mentek Székelyen Orbán Viktor tanácsadójának adománymalacaival, és mire jó egy komplett program, ami önfenntartásra tanít.

 “Állandóan ordított, ha a közelben voltam. Kiabálta nekem, hogy mamamamamama… Kérdeztem az állatorvost, miért csinálja, azt mondta, anyahiánya van” – Ilona az egyik disznójáról mesél, ami most az ólban röfög. Zsuzsinak hívják. A másik, a Zsófi éppen egy hentes éles kései alatt válik ételalapanyaggá.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Székely keleti végén fekvő ház udvarán disznóölés van, de nincs nagy felhajtás. Az idősödő nő, két fia és a hentes sürgölődik csak a kerti szaletli alatt álló asztalnál. Nem rotyog üst, nincs vendégség, csak a hentes mutatja a fiúknak, melyik darabot vihetik, és néha acél szisszen acélon, ahogy fen egyet-egyet a csontozókésen, miközben egyre kisebb darabokra vágja a valaha volt adománymalacot. Már csak a fele van egyben.

PB_20160113_07 Székely HUN Hungary
Fotó: Pivarnyik Balázs

Székely az egyike volt azoknak a településeknek, amelyek pályáztak, és nyertek a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány pályázatán tavaly. 2015 májusában az összes olyan család, amely gyermekvédelmi támogatásban részesül, kapott választási malacot és hozzá indulónak 40 kilogram tápot. Az alapítvány ide, a faluba szervezte akkor az akció sajtóeseményét. Nagy felhajtás volt, Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök tanácsadója, a program öteltgazdája személyesen is megjelent, és adott át állatokat a rászorulóknak.

Juhászné Oroszi Enikő helyi polgármester nagyon örült, amikor nyert a falu a pályázaton. “Soha nem pályáztunk még ilyenre, csodálkoztunk is, hogy malacosztás lesz.” Az emberek is örültek. “A vetőmag bizonytalan, sokan nem is művelnek kertet, de a malacokat tartogatták, az ünnepekig hizlalták” – mondta az Abcúgnak a falu levett tornyú templomával szemben álló irodájában. Arról nem tud, hogy bárki idő előtt adta volna el az állatot. Azt mondja, ólakat építettek, és “ahogy tudták, nevelték őket”. Sokan karácsony környékén vágták le őket.

PB_20160113_02
Első pályázatukon malacuk lett – Fotó: Pivarnyik Balázs

Ez a fejlemény mindenképp pozitívabb mint a korábbi hasonló akciók, amikor a kiosztott baromfi jelentős része elhullott, de azért több dolog is árnyalja a képet. Noha Hegedűs Zsuzsa korábban azt mondta, hogy már akkor sikeres az akció, ha a családok harmada szaporítani kezdi a malacokat, erre nem találtunk példát Székelyen.

“Föld nélkül nehéz” – mondta Emese, az egyik hivatalsegéd, arra, hogy fogják-e szaporítani a malacot. Az ő családja is kapott az adománymalacokból. Ugyan gondolkodnak a szaporításon, mert koca, de azért ha inszeminátort hívnak, az 7-8 ezer forint, és a kismalacok beoltása is 5-6 ezer forintba kerül, ami a szükséges táppal együtt komoly költség. Emese ismeri, mekkora teher ez, korábban már volt ellő kocájuk, kettő is, azokat még maguk vették.

Megette, amit kitermelt

Ilona is a földet említi elsőként, amikor arra terelődik a szó, hogy nem akarja-e szaporítani a megmaradt, vékonyabb disznót. Neki úgy lett kettő, hogy a tavalyi malacosztáskor megvett egyet egy másik családtól, akik nem tudták vagy nem akarták megtartani. “Volt ott egy felvásárló is” – szerinte többen azonnal el is adták az adománymalacokat, bár sokan megtartották.

PB_20160113_08
Megette, amit kitermelt – Fotó: Pivarnyik Balázs

A nő azonban nem elégedett, mert nem híztak nagyra.  “Az egyik disznó ára kajára ment” – vagyis amit kitermelt húsban értéket, azt ráköltötték tápra az év során. “Havonta korpából hatezer forintot megevett”, pedig főzött is neki, meg kapott maradékokat. Ráadásul orbáncos is lett, az állatorvosi kezelés 65oo forintba került. A vékonyabb ami most is ott röfög az ólban, volt a betegesebb, talán ezért sem hízott mázsa fölé, és a másik is alig lett több száz kilogramnál. “Pedig annak idején volt 18o kilós disznónk is. Sokat vágtunk régen” – nosztalgiázott.

“Sok ilyen fajta volt, ami nem fejlődött jól – mondja az adománymalacokról. – Csak, nyúlik, nyúlik, nyurgul.” Volt köztük olyan, ami szerinte valamilyen vaddisznókeverék volt, vöröses szőrrel, azok nagyobbra nőttek, de neki nem olyanok jutottak. Nem is tartana ezután, de nem csak ezért. “Sajnálom is őket levágni, ez az igazság.”

“Úgy-ahogy megérte”

Krisztiánék ezért nem is adtak nevet a malacoknak. Az ő családja és még két másik rokon család közösen nevelték fel, és egyszerre vágták le novemberben az állatokat. A Facebookra is felkerült viccből a három levágott malacfej – emlegették a roma önkormányzat elnökével. “ A bátyám állta a költségeket” – mondja Krisztián, miközben gitárját lóbálja Székely utolsó aszfaltozatlan, szegényes porták szegélyezte utcáján. Az ő malacukhoz is kellett állatorvos, mert legyengült, de “mikor oltást kapott, feljavult”. A malacokból mostanra is maradt még a fagyasztóban némi belsőség, pár nap múlva májashurkát csinálnak belőle, mondja Krisztián, majd barátjához siet, akivel a falusi ki-mit-tudra készülnek. “Egy gitártanár lenne jó” – veti oda az elnöknek, aki megígéri neki, hogy szerez majd valahonnan.

PB_20160113_12
Van még májashurkára való – Fotó: Pivarnyik Balázs

Zsoltnak még megvannak az adománymalacai, neki is kettő jutott. Ő nem vette a másodikat, hanem pluszban megkapta azt az egyet, amit nem vett át valaki az adományozáskor. A polgármester döntött úgy, hogy az övé legyen, mert felesége elhagyta, és öt gyereket nevel egyedül. A legkisebb épp ott hüppög hámló bőrdzsekijének vállán, miközben apja magyarázza, hogy a kisebb disznó neki is elég beteges volt, és egyik sem úgy hízik, ahogy kellene. Pedig a munkahelyéről – mindenes egy közeli mezőgazdasági vállakozónál – kedvező áron jut hozzá szójás takarmányhoz. “Attól aztán tudna fejlődni.” Azt mondja, neki mindenképp megérné tartani az állatot, de szaporítani nem fogja, például azért sem, mert mindkét disznója kan.

“Úgy-ahogy megérte” – mondja a négy gyereket nevelő Szilvia is. “Sokba kerül a nevelése, de, ha megnő, akkor jó, főleg négy gyerekkel.”

PB_20160113_16
Egyik sem úgy hízik, ahogy kellene – Fotó: Pivarnyik Balázs

A malacos történetek hasonlóak: jó, hogy volt malac, jó, hogy le lehetett vágni, és megenni, de nem hízott meg eléggé, sokba került a táp, az állatorvos. Az azonban nem derült ki, hogy vajon az állatok valóban kaptak-e elegendő tápot, hogy elég nagyra nőhessenek, vagy tényleg ilyen vékony fajták. Nem tudni, szerencsés, de szegény gazdáik vajon nem spóroltak-e a táp beszerzésén, nem gondolták-e, hogy elég csak odavetni a maradékot ebéd vagy vacsora után, és mire kell odafigyelni, hogy elkerüljék a betegségeket. Nem biztos, hogy magától értetődő, hogy egy falusi család teljesen tisztában van azzal, mire kell egy disznó nevelésénél figyelni, hogy egészségesen nagyra nőjön, hogy anyagilag valóban kifizetődő legyen a tartása.

Lufi?

A Minden Gyerek Lakjon Jól kezdeményezését sokan vitatják. Tény, hogy nagyon sok ember jut adományhoz – tavaly az alapítvány szerint negyvenezer rászoruló családhoz juttattak el  adományt (malacokat, aprójószágot, vetőmagvakat), de az egyszeri adomány mellé nem jár más segítség, és a fenntarhatósága is kétséges. A Magyar Narancs korábban megpróbálta kielemezni, hogyan működik az alapítvány, és zavaros gazdálkodást, drágán és messziről szállított állatokat, bizonytalan eredményességet talált.

“Ez a program valójában egy lufi. Városi társadalomtudósok naiv hozzáállása, hogy Spanyoroszágból hozott csirkék kiosztásával megoldást találhatnak a szegénységre” – mondta az Abcúgnak Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. A kirekesztett csoportok megsegítését a szociális gazdasági modell elterjesztésében látó szakember szerint  az egész egy kommunikációs csavar, valójában nem egy fenntartható társadalmi program. “Nem elég egy malacot adni, készségeket, tudást kell adni helyette, és a szegénység átörökítését kell elkerülni.”

Valami ilyesmivel próbálkozik a Polgár Alapítvány a Kiútprogramban, amelyben mikrohitelezéssel próbálják a mélyszegénységben élőket hozzásegíteni, hogy önálló jövedelemhez juthassanak saját vállalkozásból. Székelytől alig fél órás autózásra, Kékcsén, öt család termel uborkát a program segítségével. Most indul a második évük.

PB_20160113_20
Attila a most kopár uborkásban – Fotó: Pivarnyik Balázs

“Nyolc talicska üvegszilánkot szedtem ki innen, meg egy csomó rozsdás vasat” – mutatja Attila a néhai édesanyja romos háza mögötti kertet. “Évekig szemétlerakóként használták.” – “Amikor kezdtük, azt mondta, hogy itt fogja termelni az uborkát, csodálkoztam is, de nekiállt és kitisztította” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Balogh László, a Kiútporgram helyi terepmunkása.

Napi 24 óra munka

A programban kamatmentes hitelből biztosítják az uborkatermeléshez szükséges eszközöket (a csöpögtetős öntözőrendszert, a permetezőt, esetenként a kútfúrást). A résztvevőnek a fizikai és szellemi munkaerejét kell beletennie. Előbbit a föld megműveléséhez, utóbbit az uborkatermesztés fortélyainak elsajátításához. Mindkettőhöz sok energia kell.

Májustól szeptemberig sok munka van az uborkával. Akár reggel, napközben és este is öntözni kell, rendszeresen permetezni, trágyázni, éréskor napjában kétszer szedni. “Napi 24 óra munka” – mondja Attila. Közben oda kell figyelni, mikor mennyi vizet kap, mikor jelenik meg valami kártevő – levéltetű, atka, cserebogár, vakond -, vagy épp, hogy milyen méretnél érdemes leszedni. A kisebb uborkák kilójáért többet fizetnek, de több is kell belőlük, a nagyobbakból kevesebb kell, de ha túl nagyra nőtt, alig ér valamit. “A salátának valóért csak pár forintot adnak.”

PB_20160113_18
Otthon dolgozhatok a midennapi betevőért – Fotó: Pivarnyik Balázs

Attila tavaly háromszáz méteren termelt uborkát (ennyi a hossza összesen a párhuzamosan futó kikarózott lugasoknak), amiből 2oo ezer forintnyi jövedelem maradt a zsebében. A bruttó összeg persze magasabb volt, de az induláshoz kapott hitel törlesztésére le kell adniuk a bevétel felét, és ebből fizették a permetszereket, műtrágyákat is. “Anyagilag még nem érte meg, de ez a tanulóév volt” – vont mérleget az amúgy közmunkásként dolgozó férfi. “Kétezer méteren lenne jó termelni, de ahhoz még kellenének emberek.” Így is elégedett azért. “Otthon dolgozhatok a mindennapi betevőért, nem napszámban. A gyerek is inkább itt dolgozzon nyáron, és menjen az ő zsebébe is pénz.”

Most azon gondolkodik, hogy bővíti az uborkaágyásokat, és az idei szezon végeztével téli káposztát vet a bakhátak közé. “Te meg keress rá piacot!” – szól oda a terepmunkáshoz, amivel a program egyik lényeges elemére utal.

Fogják a kezüket

A résztvevők ugyanis nem csak anyagi segítséget kapnak, hanem szakmai támogatást, segítséget a szervezésben a vállalkozáshoz, sőt a mindennapi apró-cseprő akár személyes ügyeik intézésében is. A terepmunkás közvetlen személyes kapcsolatot tart velük, ha kell, segít megszervezni az uborkaátvételt, segít a számlákkal, a bevallások elkészítésével, segít tárgyalni a felvásárlókkal, seg1t a szállításban. Két évig fogják a kezüket, és utána is fokozatosan engedik el – mondja Balogh László.

Dávid már egy ideje tervezgette, hogy belevág az uborkázásba, egy rokona rozsályi, ott sokan foglalkoznak ezzel, így kapóra jött neki a program. Ő 38o folyóméteren kezdett termelni, de alig 96 ezer forint maradt a zsebében a szezon végén. “Jött az atka” – mondja szomorúan. Különösen azért sajnálja, mert az ő uborkái indultak meg a legszebben a programban résztvevők közül, annak ellenére, hogy a kapott palnták nem a legjobb minőségűek voltak.

PB_20160113_21
Dávidnak voltak eleinte a legjobb leadásai – Fotó: Pivarnyik Balázs

A 24 éves, sportos testalkatú fiatal azt mondja, mindent megtett: hajnalban fél öt körül keltek, hogy szedjék az uborkát. Minőségi szedő volt, veti közbe Balogh László, amivel arra utal, hogy a legjobban jövedelemző, apró uborkákat szedte, de csak az indulás volt ígéretes. “Hiába észleltem a betegséget, mire a segítség ideért, már kétszeresére nőtt.” Az atkák elszívták a nedvet a növénytől, a termés odalett.

“Fájó volt, mert az elején mindenkinél jobb leadásaim voltak” – Dávidot bántotta a dolog. “Akkor nyugodtam meg, amikor az önkormányzat uborkásában is megjelent az atka, és ők sem tudtak vele mit kezdeni.” Ez persze nem a káröröm miatt volt, hanem csak azt jelezte, nem ő rontott el valahol valamit. Ezért aztán bizakodva tekint az idei évre, azt tervezi, hogy az egész hátsó kertet betelepíti.

13 család három faluban

Horváth József is az uborkában látja a jövőt. A kékcsei roma önkormányzat elnöke korábban foglalkozott dohánnyal – bérelt földön – és építkezési vállalkozásal is. Az uborka az építkezésekez képest azonnal fizet, és bár sok munka van vele, két család megélhetéséhez járul hozzá.

A program több településen is fut a környéken. Balogh László 13 családnak segíti a mindennapjait Kékcsén, Nagycserkeszen, Görögszálláson és a közelében lévő tanyákon. Voltak sikeresebb és kevésbé sikeres családok is, és sok az érdeklődő. Őket azonban szűrik, a terepmunkás szerint meg kell vizsgálni, ki gondolja valóban komolyan, eléggé motivált, és alkalmas is arra, hogy belépjen a programba, hiszen mégiscsak komoly pénzek forognak a felszerelésban (mindenestül majdnem milliós tétel egy uborkaültetvény korszerű felszerelése).

Mivel a progam kétéves, és még csak az első év végén tartanak, nem lehet megmondani, hogy hosszú távon valóban képesek lesznek-e az önnfenntartásra a résztvevők. Az első év alapján ez  kétséges, és ki tudja, nem tör-e rá az ültetvényekre megint egy nehezen megfékezhető atkavész, és vesztik el a lelkesedésüket az uborkázók. A programban azonban igyekeznek kiküszöbölni a kockázatokat. A terepmunkás szerint nagyobb hangsúlyt próbálnak fektetni a képzésbe, több szaktudást átadni, hogy könnyebben boldoguljanak a bekapcsolódók, és külünböző közös programokkal közösséget is próbálnak kovácsolni a résztvevőkből.

“Észrevették, hogy muszáj ezt tanulniuk, olvasni a szakirodalmat. Önismeretben is fejlődnek, maguk mondják, hogy mennyire megváltozott a hozzáállásuk a mezőgazdasághoz.”

Idén bővítenék a résztvevők számát is, Balog László szerint többen is érdeklődnek a lehetőség iránt, és nem csak roma családok.  Bővítenék a termelési reperotárt is, olyan lehetőségekkel, amik a nyári szezonon kívül is működnek, hogy folyamatosan legyen bevételük a résztvevőknek. Akár őszi-téli káposztával, fokhagymával vagy állattenyésztéssel, bár ez utóbbihoz földterület sem árt. “Ötletbörze van” – mondta az Abcúgnak a terepmunkás.

Pluszban

Ami biztos, hogy a folyamatos segítség és képzés révén hatékonyabban lehet a szegény családokat hozzásegíteni, hogy saját erőből jussanak önnfenntartáshoz szükséges jövedelemhez. Viszont ez – egyelőre – sokkal kevesebbek számára elérhető, mint a nevelési támogatáshoz kapcsolt adománymalacok voltak. Csak Székelyen 78 család kapott disznót, miközben Balogh László maga három településen 13 családot mentorál.

Nem csak a drágább befektetés miatt – elsőre jóval nagyobb befektetés egy uborkaültetvény kialakítása, mint megvenni több tucat süldőt és elszállítani egy szegény faluba – tud kevesebb család élni ezzel a lehetőséggel, de szűrni kell a jelentkezőket is: ki gondolja közülük komolyan a termelést, és ki az, aki talán csak a drága felszerelés megszerzésének és gyors értékesítésének hátsó szándékával jelentkezik a programba.

Azt azonban ne felejstük el, hogy a családok, ha nem is túl sok bevételhez jutottak,  de mindenképp pluszban voltak úgy, hogy közben az induláshoz szükséges tőke egy meghatározott részét is visszatörlesztették már.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!