Hiányzik a csengő, vagy a lámpa a bicikliről? Tízezer. Kopott a gumi? Újabb bírság. Sok észak-magyarországi településen érthetetlenül magas büntetéseket szabnak ki a romákra, de két helyen ennek most vége lehet, miután több mint száz biciklit szereltek fel ingyen. Riport az adományosztásról.
Mezőszemere és Tiszavasvári. Két kistelepülés Észak-Magyarországon, amely hasonló gondokkal küzd: elnéptelenedő utcák, omladozó házak és etnikai konfliktusok. Mindkét helyen mindennapos a nélkülözés, és közös bennük az is, hogy a helyi romák úgy érzik, a rendőrök túlzott mértékben, olykor mondvacsinált okok miatt bírságolják őket.
A Heves megyei Mezőszemere akkor került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a rendőrök több ezer forintos bírságokat szabnak ki a romákra azért, mert nincs megfelelően felszerelve a biciklijük. Bár az összegek túlzóak, a biciklik általában tényleg nagyon rossz állapotban vannak, ezért a Roma Sajtóközpont (RSK) és a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség úgy döntött, ingyen csengőket és lámpákat adnak az érintetteknek. Az akció első fordulójában Mezőszemerén 28-an, Tiszavasváriban pedig csaknem 80-an jutottak hozzá a kiegészítőkhöz, a jelenség ugyanis több észak-magyarországi településen is általánosnak számít.
„Öt-tíz-tizenötezer forintra szoktak büntetni minket, de az indok mindig más. Hol azért, mert hiányzik a bicikliről a csengő vagy a lámpa, hol azért, mert kopott a gumi” – mondta egy mezőszemerei férfi, aki sok társához hasonlóan azért hozta el a biciklijét a Faluházba, hogy új csengőt és prizmát tegyenek rá. A szépen felújított Faluházon nem látszik a nyomor, de ez nem feledteti a falu szegényebb részeit, ahol gyakran az összeomlás szélén álló házakat látunk.
A csengők és lámpák híre viszont behozta a központba azt az ötgyermekes, egyedülálló asszonyt is, aki a biciklis bírságokhoz képest is abszurd esetre panaszkodott. „A nagyobbik lányomat azért büntették meg, mert átment az úton. A rendőrök azt mondták, menjen a zebrán, de a faluban egyetlen zebra sincs”.
Ha különbséget keresünk Mezőszemere és Tiszavasvári között, kiderül, hogy utóbbiban nemcsak a lakosságszám, hanem valószínűleg a nyomor is nagyobb. A biciklis kiegészítőket itt nem a központban osztották szét, hanem a romatelep szélén, Károlyék udvarán, ahol sokan várakoztak a csengőkre.
Nem véletlen, hogy nagyobb volt a tolakodás, hiszen Tiszavasváriba jóval több eszköz jutott, és nem is volt zökkenőmentes az osztozkodás. Többen arra panaszkodtak, hogy azok, akiket nem engedek el napközben a munkából, nem jutottak hozzá az adományhoz, így ők továbbra is védtelenek a bírságokkal szemben, de volt olyan is, aki túl későn érkezett. A tiszavasváriak végül ígéretet kaptak, hogy az adományosztás következő fordulójában azok is kaphatnak belőle, akik most nem jutottak hozzá.
A tiszavasváriak általában hasonló történetekről számoltak be, mint a mezőszemereiek. A legtöbb roma öt-tízezer forintos bírságokat kap a hiányos felszerelésért, vagy azért, mert a járdán tolják a biciklit. A pénzt nem mindenki tudja előteremteni, így van, aki részletre fizet, sokan ledolgozzák, és vannak, akik úgy döntenek, inkább leülik a büntetést. Volt, aki általában panaszkodott a tiszavasvári romák nehéz helyzetére: „Vannak, akik megérdemlik a büntetést, de én hiába dolgozok rendesen, engem is egy kalap alá vesznek velük. Nagyon nehéz így”.
Az adományosztással nem mindenki ért egyet, így az a tiszavasvári férfi sem, aki kíváncsiságból jött el az eseményre. Szerinte aki dolgozik, az képes rendes biciklivel járni. „Nézze meg az enyémet, ez itt az egyetlen bicikli, amin van csengő, lámpa, minden, ami kell. Hétszáz forint az egész. Aki ezt sem tudja kifizetni, az hogy neveli fel a gyerekeit? Kérdezze meg őket. Mindegyiknek családja van. Hogyhogy nem telik erre?” A nyolc általánost végzett férfi azt is szeretné, ha jobban képviselve lennének az önkormányzatban. „Olyanokat küldünk oda, akiknek érettségijük sincs. Mit akarunk így?”
Megosztás