Bár az önkormányzat hallgat arról, mikor és hogyan rendezné a hírhedt Hős utcai házak helyzetét, a bérlőket fokozatosan kiteszik, és a szegény sorsú családoknak semmi segítséget nem adnak, hogy máshol találjanak lakást maguknak. Eközben ezeknek a szegény családoknak szinte semmi esélye nincs máshol lakást találni. A megürült, elfalazott lakásokba gyanús alakok költöznek be, önkényesen. A telepen található 301, fele részben önkormányzati tulajdonú lakásban közel 200 gyerek él.
A tescós házhosszállítás biztonsági őrrel érkezik, a csótányirtó ki sem jön, ha megtudja, hogy ide hívják, a mentők is csak rendőri kísérettel mernek idejönni. A tetőről alkalmanként cserép és bádoglemezek hullanak, a függőfolyosókon nyíltan megy a drogkereskedelem.
A TEK és a Készenléti Rendőrség laktanyájának szomszédságában álló Hős utcai házak budapesti szinten a legrosszabb szegregátumok közé tartoznak. A lakók jellemzően mélynyomorban élnek, sok a sokgyermekes család, 2006 óta ötszörösére emelkedett a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt igénylők száma – olvasható a Kőbánya Integrált városfejlesztési stratégiájában. A házaknak meg van pecsételve a sorsa, a kőbányai önkormányzat feltehetően lebontaná majd valamikor a jövőben, legalábbis erre utal több önkormányzati döntés is.
A városfejlesztési stratégiában nem mint megtartandó vagy felújítandó, hanem mint értékesítendő ingatlanok szerepelnek az épületek. A 2013-as kerületi lakáskoncepcióban pedig kikötötték, hogy a komfort nélküli és félkomfortos bérlakásokat megszüntetik, a 20-30 négyzetméternél kisebb bérlakásokat nem adják újra bérbe. A Hős utcában lévő lakások szinte mindegyike ilyen. A házak pontos sorsa ugyanakkor egyelőre bizonytalan, a helyiekkel dolgozó civilek szerint az önkormányzat nem tájékoztatja a lakókat arról, hogy mire számíthatnak a jövőben.
Úgy tűnik arra sem fordítanak túl sok energiát, hogy az ott élő alacsony jövedelmű embereknek esélyt nyújtsanak az elköltözésre. Több család is bizonytalan helyzetbe került, miután lejárt bérleti szerződésüket nem újították meg, és hiába pályáztak másik ingatlanra.
Kormos Márta öröklakásban él, az épület áldatlan körülményei mellett a bizonytalanság zavarja leginkább, hogy nem tudja, mi lesz a ház sorsa. “Csak az alaptalan pletykák járnak. Ottó, a takarító, aki el szokott járni bizottsági ülésekre, még ő is hülyeségeket beszél” – mondta.
“Csak azt látjuk, hogy szaporodnak a befalazott lakások, tűnnek el a régi lakók, de sok kiürített lakásba költöznek be lakásfoglalók, akik sokkal rosszabbak a régieknél. Éjjel nappal folyik a drogosztás.” Volt már példa rá, hogy az amúgy biztonsági őrként dolgozó férjétől kérdezték, amikor hazafelé tartott nagy táskájával, hogy “Papa maga hozza a drogot?”. Olyan párbeszédeket is hall a folyosón, hogy valakik arról beszélnek, mennyire be volt állva egy ismerősük: “Láttad, milyen jó cuccot szereztünk neki?” – nevetgéltek egymást között a nő szerint.
Az egyetlen rendesen fizető lakó
Szikszai Beáta, élettársa és négy gyerekük együtt élnek a hírhedt házak egyikében egy első emeleti lakásban, 25 négyzetméteren. A lakás élettársa testvéréé, ők szívességből használhatják, de már nem sokáig, a tulaj szeretne pénzt látni belőle. 25 négyzetméter nem sok, a lakások szinte mindegyike ekkora a telepen. Egyikben sem volt eredetileg fürdőszoba, és vécé is csak két lakásra jut egy az 1939-ben épült házban. Beátáék így is örülhetnek, hogy volt hova menniük, amikor a régi bérleményükből távozniuk kellett két éve.
Ugyanitt laktak, csak a földszinten egy önkormányzati bérlakásban, ahonnan ki kellett költözniük, máig sem világos számukra, miért. “Mi voltunk az egyetlen rendesen fizető bérlők” – Beáta szerint ezt az önkormányzat lakásügyi osztályán is elismerték, és utóbb ott is csodálkoztak, hogy 2013 őszén miért nem hosszabbították meg bérleti viszonyukat. Az ugyanis még azon a nyáron lejárt.
A négygyerekes család ezután hónapokig jogcím nélkül használta a lakást, de erről csak majd’ fél évvel a szerződés lejárta után szereztek tudomást – mondta Beáta. Amikor lejárt a bérleti szerződés, be akarták adni a pályázatot a megújításra, de az ügyintéző júniusban azzal küldte haza, hogy várják meg a kérelemmel, amíg megszületik a gyereke – a negyedikkel volt akkor terhes -, és menjen vissza utána, úgy jobb esélyük lesz. Utána augusztusban akarták benyújtani a papírt, de akkorra már nyári szünet volt az önkormányzatnál, így végül ez szeptemberre halasztódott. A feltételeknek megfeleltek, közüzemi tartozásuk nem volt, mondta Beáta, aki szerint az ügyitézők is azt mondták, jóformán ők voltak az egyetlen lakók, akik rendesen fizették a díjakat.
Hiába pályáztak
Beátáék abban a tudatban laktak ott, hogy sínen van a bérleti szerződés megújítása, de 2014 januárjában értesítést kaptak, hogy az illetékes bizottsági ülésen elutasították a kérelmüket, indok nélkül. Egy bírósági végzést is kaptak, ami a kilakoltatásukról szól. Beáta szerint a bírósági végzésen decemberi dátum volt, a testület pedig – ő úgy tudja -, januárban döntött róluk, így nem érti, hogy a bírósági a végzés hogy előzhette meg a testületi döntést.
Utána már hiába szaladgáltak az önkormányzathoz, ott ugyan elismerték, hogy valóban rendesen fizető bérlők voltak, és ígéreteket is kaptak, hogy leállítják az ellenük indult végrehajtást, de ebből semmi nem teljesült. Végül 2014 április közepén lakoltatták volna ki őket, de nem várták meg a hatósági embereket, inkább átköltöztek a rokon lakásába, mert féltek, hogy a gyámhatósággal is meggyűlhet a bajuk.
Azóta hiába próbálkoztak szociális bérlakásra pályázni, három-négy alkalommal is sikertelenül jártak. Egyszerű albérlettel is próbálkoztak, de csak vagy számukra megfizethetetlent találtak, az olcsóbb kiadó lakásoknál pedig elutasították őket, amint kiderült, hogy négy gyerekkel költöznének.
Költözni kell, de nincs hova
Sándor Krisztináék hasonló cipőben járnak, azzal a különbséggel, hogy ők még az eredeti bérleményükben élnek, jogcím nélkül. Ez a lakás a másik, sokkal rosszabb állapotú épületben található.
Nekik tavaly szeptember 30-ig volt érvényes bérleti szerződésük, de hiába adták be a kérelmet a megújításra nem kapták meg. A papírokat októberben nyújtották be, szerinte az ügyintéző azt mondta előtte, hogy már nem ülésezik az erről döntő bizottság, ezért nem szeptemberben. Szerinte azért utasították el, mert már nem volt érvényes a szerződésük, és mert alaptalanul ráfogták, hogy jogtalanul vételezett áramot.
Már ő is megkapta a bírósági végzést, hamarosan ki kell költözniük, de nagyon aggódik. Másik lakásra, önerő híján, nem tud pályázni (pályázatra általában felújítandó bérlakást írnak ki, a pályázónak vállalnia kell, hogy önerőből újít). “Nem tudunk sehova sem menni” – mondta.
A helyiekkel dolgozó civilek sokszor tapasztalják, hogy a családokat derült égből villámcsapásként éri a tényleges kilakoltatásról szóló levél. Erről Balog-Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr Egyesület vezetője beszélt az Abcúgnak. Az egyesület egy éve folytat közösségfejlesztői tevékenységet a Hős utcában, munkájukat a Norvég Civil Támogatási Alapból finanszírozzák. Tavaly novemberben nyitották meg közösségi terüket a Hős utca 15. A épületében, egy önkormányzat biztosította romos lakásban, amit ők hoztak helyre. Erről itt olvashat bővebben.
Tanult tehetetlenség
Az egyesület vezetője szerint a kilakoltatással veszélyeztetett családok ügyét nem kezelik összetetten, kevés idő marad a megelőző szolgáltatások nyújtására. Az ellátórendszer túlterheltsége miatt nincs intenzív családgondozás, ami sokszor párosul az eszköztelenséggel és a tehetetlenséggel. Most, amikor a családsegítő és gyerekjóléti szolgáltatások átalakítása folyik, különösen nehéz a helyzet – mondta Balog-Urbanovszky Zsuzsanna. Adósságkezelési szolgáltatás ugyan elérhető a kerületben, de sok családot nem tudnak bevonni a szigorú feltételek miatt, vagy maguk az érintettek utasítják el ezt megfelelő bevétel híján. Sokszor előfordul, hogy ha egyszer nem tudják bevonni az ügyfelet az adósságkezelésbe, onnantól nincs utánkövetés, segítségnyújtás.
A másik probléma, hogy a mélyszegénységben élő családok sokszor nem tudják értelmezni a különböző papírokat, ehhez segítséget nem kapnak, és nem is szembesülnek a problémával. “Olyan sokproblémás családokról van szó, akiknek a napi megélhetés megszervezésére van épphogy csak kapacitásuk, nem tudnak hosszú távon tervezni. Sokszor talán emiatt is utasítják el a segítő szakembereket. Sokszor halljuk mi is, hogy ‘Velünk ez nem történhet meg. Ha ezt elveszik, akkor mi marad nekünk’” – mondta Balog-Urbanovszky Zsuzsanna. Sokukra jellemző a tanult tehetetlenség, és ami ezzel jár: az az önérdekérvényesítés hiánya.
A Hős utcában páldául előfordult, hogy egyik napról a másikra eltűnt valaki a közösségi foglalkozásukról, és csak később tudták meg, hogy vidékre költözött, mert kilakoltatták őket, de a család egyszer sem említette, hogy gond lenne.
Hiányzó bizalom
A Hős utcában éppen azért kezdtek közösségfejlesztést, mert nagyon zárt a közösség. Kevésbé jut el ide a helyi ellátórendszer, az itt élők is kevésbé mernek segítséget kérni. A Kontúr Egyesüelt vezetője szerint viszont fontos, hogy az itt élők lássák és megértsék, hogy nincsenek egyedül. Ennek érdekében szerveztek már közösségi beszélgetéseket több-kevesebb sikerrel. A mérsékelt siker oka, hogy ezekhez a beszélgetésekhez szükséges egymás megismerése és egyfajta bizalmi légkör, ami csak hosszabb idő alatt alakul ki.
Az egyesület munkatársai több olyan családot ismernek, akik, Beátáékhoz hasonlóan hiába pályáztak, nem jutottak másik önkormányzati bérlakáshoz az elmúlt években, jóllehet nem volt olyan tartozásuk, ami kizárta volna ezt.
Balogh-Urbanovszky Zsuzsanna szerint a legfőbb baj, hogy az önkormányzatnak nincs kézzel fogható terve a két épületegyüttessel és a benne lakókkal. Nem kommunikálnak sem a lakókkal, sem az egyesülettel. Annak ellenére zárkóznak el a párbeszédtől, hogy az egyesület tavaly novemberben helyi civilek, egyházi szervezetek és az önkormányzat által fenntartott humánszolgáltató szervezet munkatársaival közösen létrehozott egy szakmai műhelyt a problémák kezelésére.
A Kontúr Egyesület szerint a telepfelszámolásra vagy részleges teleprehabilitációra már lett volna lehetősége a kerületnek, amikor a közeli Pongrác telepet szociális városrehabilitáció során megújították. Azóta is teljes az elzárkózás azonban az elől, hogy a Hős utcában élők problémáját megoldják. Pedig az itt található 301, fele részben önkormányzati tulajdonú lakásban majdnem 200 gyerek él.
Nincs stratégia
“A két legrosszabb helyzetű szegregátum – Hős utca, Bihari utca – tekintetében egy komplex szociális program kialaktítása szükséges. A Hős utca tekintetében a cél a terület felszámolása a zárvány helyzet, a rossz lakásállomány és az előrehaladott szegregáció következtében. A felszámolás időtávja egyelőre nem látszik, mivel a szükséges források nem állnak rendelkezésre, éppen ezért jelenleg ez egy hosszabb folyamatnak tűnik…” – olvasható az antiszegregációs programban, amelyről tavaly májusban zajlott egyeztetés.
Balog-Urbanovszky Zsuzsanna szerint nem a “természetes fogyásra” kellene hagyatkoznia az önkormányzatnak. A tervezéshez be kellene vonni a lakókat és a civil szervezeteket. Fel lehetne mérni és kataszterezni a háztartásokat, amivel elő lehetne segíteni, hogy akinek nincs adóssága, az hadd költözzön el minél hamarabb. Aki pedig adósságot halmozott fel, annak is ki lehetne jelölni az útját: bevonni saját helyzetük rendezésébe. Ez különösen azoknak jelentene nagy segítséget, akik még kezelhető mértékű adósságot halmoztak fel. És természetesen vannak olyan háztartások is, ahol kezelhetetlen az adósság, de az egyesület vezetője szerint fontos lenne, hogy ne mondjanak le róluk, hanem akár intenzív családgondozás mellett segítsék őket abban, hogy megfelelő lakhatást találjanak nekik. És akkor még nem is volt szó azokról, akiknek saját tulajdonukban vannak az itteni lakások. Tőlük fél-, egymillió forintért veszi meg az önkormányzat az ingatlanokat. Ennyi pénzért sehol nincs esélyük másikat vásárolni. “Innen képtelenség elköltözni.”
Az ügyben megkerestük a kőbányai önkormányzatot, kérdéseinkre választ ígértek, ha megkapjuk frissítjük a cikket.
Megosztás