Igazi szomszédok között, külön családi házakban élnek ezentúl a battonyai SOS gyermekfalu lakói: hatvan gyerek és a nevelőszüleik költöztek át Orosházára. Még szokni kell a várost, meg az ottmaradt barátok hiányát, valaki a másfél hónapja tartó szerelmét, más a férjét hagyta Battonyán. Az orosháziak nem bánják, hogy beköltöztek a gyerekek, a kertszomszéd csak attól fél, hogy majd hangosak lesznek.
Tudtam, hogy el fogunk költözni, mondták már régóta. De amikor eljött az indulás napja, nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik”
– mondta az egyik lány, aki augusztus elejéig a battonyai SOS gyermekfalu lakója volt, azóta viszont hatvan másik társával együtt Orosházán folytatja az életét. A lánnyal a költözés után pár nappal találkoztunk. Nem volt igazán jó kedve, azt mondta, több fontos embert is Battonyán kellett hagynia. Köztük egy fiút, akivel másfél hónapja járnak.
A battonyai gyermekfalu költözése régi terv, a projektigazgató József Imre szerint a legfőbb céljuk a gyerekek társadalmi integrációjának erősítése volt. „Jobban szolgálja a gyerekek önállóságát, ha nem izoláltan, hanem integráltan nevelkedhetnek” – mondta. Bár eddig is szerves részei voltak egy település életének, a gyermekfalu mégis kissé elzártan, szinte külön faluként működött. Orosházán azonban a város több részén, szétszórtan, külön családi házakban élnek majd, lesznek szomszédaik, mint akármelyik másik családnak.
Az ingatlanok kiválasztása hónapokig tartott, mert hiába volt több száz eladó ház, figyelni kellett rá, hogy az nem állhat ipartelep, temető vagy kocsma közelében, vagy nem lehet az udvarában kerti tó, mert balesetveszélyes. Miután kiválasztották a tíz házat, elindult a felújítás, a falak kibontása, helyiségek áthelyezése, a végső cél az, hogy egy házban legalább öt-hat gyerek nevelkedhessen, és mindannyian kényelmesen elférjenek.
Több dolog is Orosháza mellett szólt. Egyrészt közel van Battonyához, de fontos szempont volt az is, hogy a városban több olyan fejlesztő szolgáltatás is elérhető, ami fontos az átmeneti nevelésben élő gyerekeknek. „Orosháza vezetése és a helyiek szívesen fogadtak minket, és ez sem volt utolsó, amikor úgy döntöttünk, hogy ide költöztetjük a gyermekfalu lakóit” – mesélte a projektigazgató.
Szó sem volt olyan lakossági ellenállásról, mint ami tavaly ősszel bontakozott ki Tolnán. A lakók egy része akkor egy emberként fogott össze, és követelték a polgármestertől, hogy akadályozza meg, hogy egy gyermekotthon lakói a szomszédjukba költözzenek. Attól féltek, hogy a gyerekek majd rosszak és hangosak lesznek, a sok balhé miatt állandóan kijár a rendőrség, a házuk pedig semmit sem fog érni.
Az orosháziak nem tartottak ettől, még egy élő könyvtárat is rendeztek a költözés előtt, ahol mindenki feltehette a kérdéseit a város új lakóiról. De volt közös éneklés is a helyi és a gyermekfalus gyerekekkel. A kórusban mindenkinek ugyanolyan ruhája volt, ezzel akarták kifejezni, hogy nincs különbség gyerek és gyerek között, függetlenül attól, hogy vér szerinti vagy nevelőszülőkkel él-e. A költözést több, mint egy éve készítik elő. Több találkozó is volt a helyi szociális szereplőkkel, iskolákkal, óvodákkal és a lakosokkal is.
A gyerekek többsége nehezen élte meg a költözést, de József Imre szerint már most látszik, hogy kezdenek magukra találni. Átjárnak egymáshoz, megnézik, hogy ki hogyan rendezkedett be, mászkálnak a városban, felfedezik a környéket. „Volt egyfajta gyászfolyamat a költözés miatt, de én úgy látom, hogy ezen hamar túl lesznek” -mondta. Az egyik házban éppen anyagyűlést tartottak, amikor ott jártunk. Az udvaron hat-hét gyerek üldögélt, látszott rajtuk, hogy még nem igazán találják a helyüket, de többen már hozták elő a bringájukat a hátsó udvarból. Egyetlen dolog zavarta őket: a fényképezőgép és egy éppen kiérkező tévéstáb kamerájának látványa. A projektigazgató szerint az iskolakezdéstől sem tartanak a gyerekek, hiszen voltak már ismerkedős délutánok, több testvérpár és barátok is ugyanabba az iskolába mennek.
Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont vezetőjeként egy évvel a költözés előtt vett részt egy felmérésben, ami arról szólt, hogy milyen állapotban vannak a gyermekfalus gyerekek, és milyen ellátásra, fejlesztésre lesz szükségük Orosházán. Bár nem elsősorban ezt vizsgálták, de a beszélgetések közben azt is pontosan látták, hogy milyen hatással van a gyerekekre a költözés.
“Tavaly nyáron, amikor már biztossá vált, hogy menni fognak, a teljes bizonytalanságot éreztem rajtuk” – meséli Zsuzsa. A gyerekek féltek, ijedtek voltak, sok kérdés volt bennük. “Ezek a gyerekek legalább egy, de inkább több költözésen túl vannak már. Egyszer átélték, amikor kiszakadtak a vér szerinti családjukból, de az is elképzelhető, hogy már több nevelőszülőnél is éltek. Minden egyes újabb költözés, vagy ilyen horderejű változás előhozza ezeket a korábbi traumákat”.
Szerinte teljesen természetes, hogy a költözésben csak a veszteséget látták a gyerekek, azt nem tudták, és nem is akarták felmérni, hogy milyen előnyökkel jár majd nekik az orosházi élet. Az alapítvány azt tervezi, hogy ha elindult az iskola és az óvoda, a gyerekek pedig már beilleszkedtek, akkor csinálnak egy utánkövetéses vizsgálatot arról, hogyan érzik magukat Orosházán.
A kamaszlány annak ellenére, hogy a barátaitól el kellett szakadnia, igyekszik feltalálni magát az új helyen. A barátja már meg is látogatta, együtt töltötték az egész napot, elmentek a helyi Tescoba, meg sétálni, de ottjártunkkor is éppen a két utcányira lakó legjobb barátnőjével járta a várost. Amikor nem a barátnőivel csavarog, nevelőanyjának segít a pakolásban. A lány sosem lenne nevelőszülő, szerinte az iszonyú nehéz munka. Inkább pincérként dolgozna egy hajón.
Orosháza egyik csendes utcájában áll Eta háza. A nevelőanya végigvezetett minket a házon: a konyhán, a két gyerek szobáján és a fürdőszobán kívül még nem rendeztek be mást. Rengeteg a doboz, várják még az asztalost is, nincsenek készen a ruhásszekrények, de nincs bekötve a tévé és az internet sem.
Az ötvenes éveiben járó nő másfél éve nevelőszülő, a férjét hagyta Battonyán azért, hogy két nevelt gyerekével Orosházára költözzön. Most még nagyon furcsa ez a helyzet mind a kettőjüknek. “Igaz, hogy a különköltözés azzal kezdődött, amikor Battonyán beköltöztem az SOS gyermekfaluba, de az azért más szituáció volt. Minden nap, munka után bejött hozzám a férjem, megöleltük egymást, megbeszéltük, hogy kivel mi történt aznap. Most furcsa, hogy erre nincs lehetőség. De hétvégente azért meg fog látogatni. A gyerekek is nagyon szeretik, pótapaként tekintenek rá” – mesélte.
Eta jelenleg két gyereket nevel, de hamarosan három fiú is érkezik hozzájuk. Semmit nem tudnak róluk, csak annyit, hogy testvérek, és elhanyagolás miatt emelik ki őket a vér szerinti családjukból. „A kicsiktől nem tartok, de a legidősebb fiú már 14 éves. Vele nehezebb lesz szót érteni, de várjuk őket nagyon, addigra a szobájuk is kész lesz” – mondta.
Eta sem érzi jelét annak, hogy nem látnák szívesen őket az orosháziak, bár a kertszomszédok a bemutatkozáskor azért már megkérdezték, hogy “ugye nem lesznek zajosak a gyerekek”. Eta megnyugtatta őket, hogy semmivel sem lesznek hangosabbak, mint bármelyik másik kamasz testvérpár. „Amikor viszont meghallották, hogy várok még három fiút, akkor azért nem az őszinte öröm látszott az arcukon” – nevetett.
A megkérdezett gyerekek sem tapasztaltak semmi negatívat. „Volt, hogy mentünk az utcán, és valaki odakiabált, hogy falusiak vagyunk-e. Ezzel a gyermekfalura gondolt. Mondtuk, hogy igen, de nem szóltak utána semmit. Nem bántani akartak szerintem, csak kíváncsiak voltak” – mesélte egyikük.
Megosztás