Akár még zsonglőrök vagy artisták is lehetnek, de a szociális cirkusz inkább csak pompás időtöltés a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A diabolókkal és labdákkal ügyességet, szociális és egyéb készségeket fejlesztenek. Aki eljut egy olyan előadásig, mint amilyet februárban tartottak a Ferencvárosi Művelődési Központban, az végre végigcsinált valamit az életében.
“Karesz! Karesz! Apuék?” – a szokatlan lekiabálás a színpadról csak a családias hagulatot jelzi a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol Játékhoz való jog címmel tartottak rendhagyó cirkuszi előadást. Előbb kisiskolás és óvodás gyerekek ügyeskedtek labdákkal, ugrókötelekkel, aztán nagyobbak jöttek diabolóval, zsonglőrlabdával és akrobatikával feloldott mindennapi szituációkkal, majd profi artisták zárták a sort.
Nem volt hibátlan az előadás. Itt is, ott is elgurult egy-egy labda vagy mellépattant a diaboló gyorsan pörgő csigája, leesett a buzogány. Ez azonban a kegkevésbé se zavarta meg az előadókat, sem a közönséget. És bár a vicces porondmester is mindent bevetett, hogy tűzbe hozza a közönséget, a taps és az elismerő bekiabálás mindenkinek kijárt, ez szociális cirkusz volt.
A fellépők zöme hátrányos helyzetű fiatal, akiket az elkallódás elől menekíthet meg a cirkusznak ez a speciális ága, mint az előadást megelőző kerekasztal-beszélgetésen kiderült. – Ennek a cirkusznak nem az az elsődleges célja, hogy artistákat és művészeket képezzenek, hanem készségeket alakítsanak ki és fejlesszenek a résztvevőknek. Legyen szó akár szociális-, testi-, szellemi készségekről – mondta Gallyas Veronika, a szociális cirkusz hazai bevezetésében főszerepet vállaló Magyar Zsonglőr Egyesület elnöke. A cirkuszi oktatást használják szociális munkaként.
Az egyesület 1999-ben alakult, 2001-ben volt az első ilyen akciójuk a Cseppkő Gyermekotthonban, ahol kitűnt, mennyire jól érezték magukat a gyerekek, később megszervezték a Pesterzsébeti Pince Ifjúsági Klubban is, helyi roma gyerekeknek. A mostani fellépők zömét is ők adták, de nemzetközi résztvevők is voltak.
Nem az előadás az elsődleges cél, hanem a hatás, amit a fiatalokban létrehoz – mondta Kovai Cecília, a pinceklub szociális munkása, az MTA kutatója. “Hátrányos helyzetű roma gyerekeknél gyakori, hogy nem fejeznek be semmit – iskolát, szakma tanulását -, kudarcélményekkel vannak tele, és sok veszélynek vannak kitéve. Viszont ha rendszeresen eljárnak a foglakozásokra, felelősségérzetet és időbeosztást tanulnak, kitartással megtanulnak valamit, amiért pozitív visszajelzést kapnak. Aki részt vesz a 2,5 éves projektben, az felelősségteljesebbé válik, és kisebb az esélye, hogy bajba keveredik” – mondta a cirkuszi foglakozások hatásairól.
A valamit végre befejezni gondolatát hangsúlyozta Rubén Atienza Martinez spanyol szociális cirkuszi szakember is, a Circolio tagja, aki 4 éve dolgozik fiatalkorú elítéltekkel. Azt mondta, ezeknek a fiataloknak, akik életükben soha nem fejeztek be semmit, erős motiváció, hogy az egy éves program végén showműsort adhatnak elő. Ez azt az élményt adja nekik, hogy valamit sikerrel végigcsináltak.
A fiatalkorú elítéltek és a kallódó fiatalok között azonban van egy jelentős különbség. Erről már Szabó Márton, az Artemisszó Alapítvány szociális cirkusszal foglalkozó munkatársa beszélt az előadás után az Abcúgnak. Utóbbiaknak, akik csak úgy lógnak az utcán, pont a struktúrát adja meg a cirkusz: ott kell lenni a foglakozáson, ahol valami előrehalad. A javítóintézetekben pont fordítva van: minden iszonyatosan kötött, és pont ez a két óra cirkuszi foglalkozás az, ahol szárnyalhatnak, “és csak az öröm meg a játék van”.
De a szociális cirkuszt máshol is alkalmazzák, például fogyatékos vagy beteg gyerekeknél. Csűrös Dóra pszichológusként vezet cirkuszcsoportot a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályán bipoláris zavarban szenvedő, pszichotikus gyerekeknek. A foglalkozásokon könnyebben alakíthatnak ki társas kapcsolatokat, de szerinte a cirkusz “jó metafórája is a pszichikai betegségeknek”. Példaként egy, az agressziójával nehezen bírkózó pszichotikus fiút említett, aki sikerrel dolgozta fel a benne dolgozó feszültséget előadásában, amit József Attila Tiszta szívvel című versének zenés feldoglozása kísért.
Gallyas Veronika szerint hetven országban működik szociális cirkusz, összesen több mint kétszázezer résztvevővel hetente, a programot a világhíres Cirque du Soleil is támogatja, szociális cirkuszi oktatók képzésével és továbbképzésével. Európának ebben a részében tíz országban működik a program, össze is dolgoznak a résztvevők.
A szociális cirkuszt hamarosan emberi jogi nevelésre is alkalmazni fogják egy új görög-spanyol-magyar közös projektben, részvételi színházzal kibővítve. Rubén Atienza Martinez szerint a szociális cirkusz 15-20 éve fejlődik, és már a csúcsponton van, de pénzügyi támogatás és önkéntesek azért még elkélnek, hogy tovább lehessen fejlődni. Szabó Márton is megemlítette, hogy igyekeznek bővíteni a hazai palettát, bár így is sok helyen vannak jelen – ő maga három helyszínen visz cirkuszcsoportokat: a Hős utcában, a H52 Ifjúsági Iroda és Közöségi térben és a Pesterzsébeti Pinceklubban.
Az előadásra, amit az egyik február közepi csütörtökre szerveztek, főleg az utóbbiból érkeztek fiatalok. Szabó Márton szerint novemberben kezdtek ötletelni az előadásról, kitalálták a drámás elemeket, és januárban kezdték kialakítani az előadást. A műsor elemei a srácok ötleteiből jöttek. Olyan drámapedagógiai módszereket alkalmaztak, amik felszínre hozták, hogy milyen témák foglalkoztatják őket, hogy az ő világukat jelenítse meg. “Ha csak úgy megkérdezzük tőlük, hogy miről akarnak előadást tartani, akkor nem tudnak válaszolni rá, de így szép lassan kijön belőlük, és sokkal inkább a saját magukénak érzik a produkciót” – mondta Szabó Márton.
Jelenítettek meg kocsmajelenetet, ahol a betérők rövid párbeszédek után vad zsonglőrködésbe kezdenek. Utcai konfliktust, ahol a kakaskodást, az “Add a labdát!” felszólítás után váltja fel a labdazsonglőrködés és az akrobatika. Volt tévézéses jelenet is, ahol a szimbolikus tévén sistergő csatornákat kapcsolgató apatikus fiatalokat egyszer csak diabolók és labdák élénkítik fel néhány kunszt erejéig, aztán visszasüllyednek az apátiába. És volt dalos műsorszám is, amiben az egyik fiú, Feri, érzelmes hangon dalolta a Kökény Attila féle Utcazenészt, miközben a többiek trükköztek.
Akadt pár baki is, de Szabó Márton szerint ez mindig benne van, még a profiknál is. “Ebből is tanulnak, hogy ezeken túl kell lépni, és ha szüksége,s fel kell venni harmadszorra is, és menni tovább. Ez ugyanúgy a része, pedagógialag is.”
Tavaly összességében ezer gyereket is bevonhattak különbözö helyszíneken a szociális cirkuszi foglalkozásokba. Pesterzsébeten 30 gyerek jár le több-kevesebb rendszerességgel, de a szűkebb mag 10-15 fős. A rendszeresen viszajárókat a sikerélmény és az tartja ott, “hogy érzik a fejlődést, hogy meg tudnak tanulni újabb és újabb dolgokat”.
A csapathoz tartozik Csaba, Feri és József is, évezik, hogy alkalmanként külföldre is eljutnak a fellépéssel, amúgy iskolások még. Az akrobatika és a diaboló érdekli őket, de Ferit elsősorban az éneklés. Az előadáson két dalt is előadott, nagy sikert aratva. Bár vannak lemorzsolódások, a csapat magja összeszokott. “Büszkék vagyunk arra, hogy az a mag, akikkel két és fél éve elkezdtük, egy-két kivétellel megvannak még és szeretnek ide járni, ők egy összetartó, megtartó közösséget alkotnak” – mondta Szabó Márton.
Megosztás