Tűzön-vízen át védik egymást, semmi el nem választhatja őket egymástól: sok hajléktalan a kutyája miatt még a szállókra se megy be, mert kevés helyen fogadják őket együtt. Inkább megfagynának a hidegben, minthogy lemondjanak kedvenceikről. Ezek az állatok hű társak, akik védik kiszolgáltatott gazdáikat, az adományozók pedig egy-egy simogatásért cserébe néha bőkezűbben adakoznak az utcán élőknek.
Rántott hústól a kacsasültig, kis családitól az egész rokonságig. Budapesti és vidéki karácsonyfavásárokon jártunk, hogy megkérdezzük, hogyan és miből karácsonyoznak az emberek. Több olyan vásárlóval találkoztunk, aki jobb híján Skype-on találkozik majd az ünnepek alatt külföldre költözött szeretteivel.
A melósok úgy érzik, a túlóratörvénnyel csak még több jöhet abból, amiből már eddig is volt bőven: alváshiány, fáradtság, elidegenedés a családtól és még több olyan egészségügyi ártalom, amit a monoton gyári munkavégzés okoz. Annak ellenére, hogy tudják, a túlóra a pihenéstől veszi el az időt, sokszor maguk keresik rá az alkalmat, mert szükségük van a plusz pénzre. Hiteleik vannak, amiket fizetni kell, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy váltsanak, ha elégedetlenek a körülményekkel. Félnek, hogy a két szék közül a pad alá esnének.
A felépülő szenvedélybetegeknek sokszor nehéz próbatételt jelent az első józan karácsony. Várják már, hogy újra szeretteikkel legyenek és megmutathassák, mennyit változtak a terápia alatt. És közben van bennük egy nagy adag félelem is, hogyan fogadja őket a család, tudják-e majd kezelni az eseteleges konfliktusokat.
Van, hogy a kórházak nem csak pelenkát, de létfontosságú gyógyszereket sem tudnak a betegeknek adni. Bár a kórházban fekvő betegeknek elvileg tilos gyógyszert bevinni, ha a rokonok nem vinnék a törött combcsont miatt műtött nagymamának a szívgyógyszereit, lehet, hogy abba halna bele. Hiába azonban a spórolás, a kórházak adóssága megállíthatatlanul növekszik.
Egyre több férfi jelentkezik segítségért családon belüli erőszak áldozatainak segítő krízisközpontokban, mert úgy érzi, bántalmazó kapcsolatban él. Széles a skála az érzelmi bántalmazástól a konkrét verésig, de még a szexuális erőszak is szerepel az áldozatok történeteiben. Leginkább a jogi és a pszichológusi segítségért jönnek, de volt apa, akit gyerekeivel családok átmeneti otthonába menekített a gyerekek anyjától a segélyszervezet.
A Pest megyei Bagon nemcsak a felnőttek, hanem már a 8-9 éves gyerekek is használják az olyan rossz minőségű, de olcsó drogokat, mint a herbál és a kristály. Hogyan lehet országos megoldást találni egy olyan helyzetben, amikor a rendőrség és az önkormányzatok is tehetetlenek?
Várhatóan elfogadják szerdán a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, amelyek az állampolgárok és az állam vitás ügyeiben hozhatnak döntéseket. Aligha érthető, hogy miért van szükség erre, hiszen első fokon már most is közigazgatási ügyekre specializálódott bírók döntenek az ilyen ügyekben. A Magyar Helsinki Bizottság szerint azért, hogy a kormánynak meglegyen a lehetősége, hogy a számára kényes ügyekben neki kedvező döntéseket hozzanak a bírák, akik kinevezéséről maga az igazságügyi miniszter gondoskodik. A Kúria nem aggódik ennyire.
A kormány most az elhelyezkedési juttatás megduplázásával próbálja a közmunkaprogramban maradtakat az elsődleges munkaerőpiacra kilépésre ösztönözni, a rendszer szereplői szerint azonban ezzel elmegy a valódi problémák mellett. A kistelepülések önkormányzatainak továbbra is úgy kell a közmunka, mint egy falat kenyér, azt pedig, hogy egy munkanélküli miért választja inkább az 52 ezres fizetést nyújtó közmunkát a majdnem kétszer annyit fizető gyári munka helyett, nem kérdezi meg tőle senki.
Hatalmas űr keletkezik egy szenvedélybeteg életében, miután leáll az ivással vagy a droggal, hiszen addig minden egyes napját a szerhasználat határozta meg. Ezt a hiányt töltheti be valamilyen új szabadidős tevékenység felfedezése. A sportolás az egyik legjobb példa: javítja az önértékelést, célokat ad, közösséget teremt. Négy felépülő függőt mutatunk be, akik új hobbijukban találták meg szermentes önmagukat.