Az Ausztriában jogászként menedékkérőkkel dolgozó Nagy Viktor néhány hete vesztette el édesanyját, aki gyomorrákban halt meg másfél évvel azután, hogy a betegségét diagnosztizálták. Viktor egyetlen fiaként a kezdetektől magára vállalta, hogy édesanyja legfőbb segítsége és képviselője lesz. Interjúnk a rákbetegek világnapja alkalmából.
Felszámolás előtt áll Budapest egyik legismertebb nyomortelepe, a Hős utca 15/A-B. Arról azonban még semmit nem lehet tudni, hogy használja majd az ölébe hullott több mint 2 milliárdos kormányzati támogatást a telep felszámolására a kőbányai kerületi önkormányzat.
A menekülteket támogató programokon kívül rendőröknek és felsőoktatási dolgozóknak szóló képzéseket is szerveztek volna civil szervezetek a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap pályázatainak segítségével.
A cigányellenesség és az antiszemitizmus, bár egy tőről fakadnak, teljesen máshogy jelennek meg a társadalomban. Míg a romákat utálni gyakorlatilag kortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül elfogadott dolog Magyarországon, az antiszemitizmus erősen megosztja az embereket: vagy gyökeresen elítélik, vagy nagyon osztják ezeket a nézeteket. Mivel az előítéletesség mértéke – időnkénti felélénkülése ellenére – a magyar társadalomban hosszú ideje nagyjából állandó, felmerül a kérdés: hol buknak el az előítéletesség csökkentését célzó kezdeményezések?
Néhány ezres tömeg előtt, a Kossuth térre szervezett tüntetésén jelentette be a Tanítanék mozgalom, hogy nyolc ellenzéki párt oktatáspolitikusaival közösen kidolgoztak egy oktatási minimumjavaslatot, „hogy az oktatás jövője és reformja ne lehessen pártpolitikai csatározások áldozata”. A vasárnapi demonstráción érződött, hogy már csak pár hónap van a választásig: a Tanítanék szónokai nem győzték sulykolni a választási részvétel fontosságát, a tömegben pedig pártzászlók lengedeztek.
Bár az illiberalizmus igazi zászlóshajója Magyarország, a közép-európai régió több országában is hatalomra kerültek olyan illiberális kormányok, amelyek megbetegítették a rendszerváltás óta így-úgy kiépült demokratikus államot. Ezeket a kormányok ugyanúgy a választópolgárok választották Magyarországon, mint Lengyelországban, de ők is válthatják azt le, mint történt az Horvátországban.
A diákok utálják a tornaórákat, folyamatosak a megaláztatások és teljesíthetetlenek a követelmények. Ahelyett, hogy a heti öt órával megszeretetnék a mozgást a gyerekekkel, begyógyíthatatlan sebeket ejtenek rajtuk, amik egész életükben végig kísérhetik őket. Ötven éve ugyanazokat a gyakorlatokat ugyanazokkal a sokszor szadista módszerekkel oktatják, pedig olykor csak a tanáron vagy az iskolán múlik, hogy motiválttá tegye a diákokat.
Úgy érzik a családi bölcsődék, hiába nyújtanak rugalmasabb és személyre szabottabb ellátást, mint a rendes bölcsődék, az állam mégsem támogatja őket eléggé.
Az orvoshiány nemcsak a betegellátásban okoz komoly gondokat, hanem az orvosképzésben is: fontos gyakorlati órák maradhatnak el, mert az adott orvosra inkább a műtőben van szükség. Maga a rendszer sem támogatja az orvosokat, hogy a tanítással foglalkozzanak; a plusz feladatok és kötelezettségek mellett semmiféle anyagi előnnyel nem jár az oktatói pálya.
Az ország egyik leggyorsabban elnéptelenedő járásában jártunk, hogy megnézzük, milyen elvándorlási mintázatok rajzolódnak ki a statisztikai adatok mögött. Olyanokkal is beszéltünk, akik minden erejükkel azon vannak, hogy dobbanthassanak arról a vidékről, ahonnan nézve még Nyíregyháza is metropolisz, mégsem jutnak egyről a kettőre egy sor akadály miatt.