Keresés

Egy krumpliszállító furgonban vittem őket az első meccsre

Egy krumpliszállító furgonban vittem őket az első meccsre

Lugosi Zoltán hat éve a diákhiteléből hozott létre egy sportegyesületet, amelyben hátrányos helyzetű gyerekek focizhatnak. Mindezt egy olyan térségben, ahol akkor még egy focilabdát megvenni is nagy dolognak számított. Mostanra már nem teljesen ráfizetéses a csapat, de a mezeket még így is a felesége mossa.

A menekült fiú, aki levideózta, ahogy romba dől az élete 2

A menekült fiú, aki levideózta, ahogy romba dől az élete

A 19 éves Tamer szeret filmezni, csinált videókat a szüleiről, amatőr filmet az öccsével. Aztán jött a szíriai háború, az otthonukat lerombolták, apját és öccsét megölték, ő pedig 2015-ben Európába menekült. De ekkor sem állt le a filmezéssel, töredékes felvételeit pedig most megosztotta velünk.

Mint a jó cigányasszonyok, úgy kell szoptatni

Mint a jó cigányasszonyok, úgy kell szoptatni

Nóra és Teri Tápiószelén védőnők, többszáz gyermek sorsát kísérik figyelemmel évtizedek óta a körzetükben. Legnagyobb dilemmájuk, hogy kit kell jelezni, kit nem. Szerintük boldogtalan cigány gyerek nincs, az iskolában válnak csak azzá.

Ők tüntettek – arcok a tömegből

Fotósunk, Hajdú D. András portréi a CEU melletti tüntetés részt vevőiről.

Mekkora siker, mintha kisgyerek lennék! Van nyolc iskolám

Felnőtt nők, akik izgatottan, cukorkával a zsebükben indulnak útra Bagról Budapestre, hogy osztályozó vizsgát tegyenek, és végül meglegyen a nyolc általánosuk. Tudják, hogy nagy dolog, amit véghez visznek, hogy 5-10 év után visszaülnek az iskolapadba, hogy munka és gyerek mellett is képesek megtanulni értőn írni, olvasni, vagy akár bemagolni a megyéket. Semmi nem állhat az útjukba, hogy továbbtanuljanak, vagy akár jogosítványt szerezzenek. Papp Bojána és Magócsi Márton filmje ezekről a nőkről szól.

A család reménysége: a szőke, kék szemű Szofi

A család reménysége: a szőke, kék szemű Szofi

Szegények, mint a templom egere, se áramuk, se vizük, de nem adják fel. A küzdelemhez Isten ad nekik erőt, néhány éve tértek meg. Viki és Joka Tiszanánán él egy apró, romos házban, amit erejükön felül próbálnak kicsinosítani legújabb gyerekekük érkezésére. Hetedik gyerekük, Szofi szőke hajjal, kék szemmel született, ő az anyja reménysége. Fotósunk, Hajdú D. András hónapokig – a terhesség utolsó időszakától a kislány hat hónapos koráig – követte a család életét.

Napelemre cserélik a szegények gyertyáit

Károlyéknak a gatyájuk is rámegy a villanyszámla fizetésére, Anna szobájában nappal is koromsötét van, Gyuláéknak pedig az utcalámpa adja éjszaka a világosságot. Rengeteg szegény családnak jelent problémát a világítás, egy alapítvány azonban kitalálta, hogy napelemmel működő világítótesteket szerel a házukba. Mennyit segíthet egy LED-égőkkel körbetekert műanyagflakon?

Ha dolgozni akarsz, nem elég, hogy jó napot kívánok

Ha dolgozni akarsz, nem elég, hogy jó napot kívánok

Benedek jövő májusban érettségizik egy budapesti elitgimnáziumban, ahonnan jogra szeretne tovább menni. Évfolyamtársa, Évi orvosnak készül, a csepeli Norbi viszont hang- és fénytechnikával szeretne foglalkozni. Dávid autószerelőnek tanul egy székesfehérvári szakközépben, utána Győr felé venné az irányt. Ők négyen sok mindenben különböznek, de egy valamiben egyetértenek: kapcsolatok nélkül semmire sem mennek az életben.

Minden ország előtt megfogadták, hogy többé nem veszekednek 1

Minden ország előtt megfogadták, hogy többé nem veszekednek

Fadíszítés, éneklés, ebéd és gyertyagyújtás volt a program advent utolsó vasárnapján a nagyvisnyói lakóotthonban, ahol idén tölti első közös karácsonyát tizenkét értelmi fogyatékos ember. Köztük van Jani és Vivi is, az elválaszthatatlan szerelmespár, akiket fél évvel ezelőtti multimédiás riportunkban mutattunk be. Kíváncsiak voltunk, hogyan készülnek a karácsonyra, ezért hat nappal szenteste előtt újra ellátogattunk hozzájuk.

A mosolyhoz tartozó arc alaposan megöregedett

Alsószentmárton a 70-es évek végén, mint az ország első “cigányfaluja” került a szociológusok és néprajztudósok figyelmének középpontjába, de gazdagon dokumentálták képben és írásban a falubeliek életét, társadalmi-gazdasági környezetét még a 90-es években is. A horvát-magyar határ mentén fekvő településen megtaláltuk egy 1977-ben készült képriport néhány szereplőjét: azt mondják, sosem hagyták, és már sosem fogják elhagyni Alsószentmártont, de gyerekeiknek azért nem ezt kívánják. Közben visszasírják az időt, amikor még volt munka, és nem kellett szívgyógyszerekre vagyont költeni, vagy háromnaponta dialízisre járni. “Akkor és most” riport egy 70-es évek végi alsószentmártoni fotóriport szereplőivel.