Keresés

Bűzös lé folyik a csapból, mégis játszótérre vágynak az ácsi romák

Jegespuszta egykor a környék ékköve volt, ma már az is menekül onnan, aki épphogy odaköltözött. A kút vize büdös, a városba bejutni szinte képtelenség, ráadásul hiába lakik ott valaki már húsz éve, bármikor kirakhatják az utcára. De hogyan lett az egykor virágzó Jegespusztából lepusztult szegénytelep? És hogyhogy épp egy új játszótér kezdi el visszavezetni a helyieket a nagyvilágba?

A telep szélén középkorú nő állt, a lábán gipsz, a kezében mankó. “Nem jött a betegszállító” – mondta. Fél 8-ra várta, 10-kor telefonált be a háziorvoshoz, de még délben is az utcán sántikált. Azt mondták neki, adminisztrációs hiba, jövő héten majd kimennek érte. “Pedig már levették volna a gipszet” – sóhajtott fel. Teregetés közben törte el a sarokcsontját, emiatt heteken keresztül hiányzott a munkából. Azt mondta, már ideje lenne visszamennie, ez azonban most még egy héttel eltolódik.

Jegespuszta szó szerint a semmi közepén fekszik Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye határán. Egyik oldalról az autópálya szegélyezi, a másikról pedig a folyamatosan forgó szélerőművek. A pár utcából és néhány tucat házból álló telep közigazgatásilag Ácshoz tartozik, valójában azonban a település megközelíthetetlen a telepről: az odavezető földutat a helyiek senkinek sem ajánlják.

A törött lábú nő hiába akart volna betegszállító nélkül eljutni a legközelebbi településre, tömegközlekedés nincs, csak reggel és délután jár be Ácsra az iskolabusz. Ha a felnőttek közül valakinek dolga akad a telepen kívül, arra kell felszállnia, vagy kipengethet többezer forintot az egyik autóval rendelkező szomszédnak, hogy fuvarozza el.

Jegespuszta
Erikáért elfelejtett jönni a betegszállító Fotó: Magócsi Márton

“Keserves itt az élet, mindentől távol. Nincs jövő” – mondta a távolba révedve egy idősebb férfi, aki évekkel ezelőtt keveredett a telepre. De hogyan lett az egykor virágzó Jegespusztából lepusztult szegénytelep? Miért aggódhatnak a helyiek amiatt, hogy egyik napról a másikra elveszítik a tetőt a fejük fölül, és hogyhogy épp egy új játszótér kezdi el visszavezetni őket a nagyvilágba?

A vizet még a tyúkokkal sem itatnák meg

“Régen ez egy virágos kert volt” – mesélte Tuba József egykori mezőőr, milyen volt az élet Jegespusztán a rendszerváltás előtt. Tuba és a felesége a hatvanas években költözött Jegespusztára, mára már nyugdíjasok. A rendszerváltás előtt teljes gőzzel működött a TSZ, volt munka, de ami még ennél is fontosabb, volt élet a telepen. A TSZ több száz dolgozója a telepen működő iskolába és óvodába vitte taníttatni a gyerekeit. A központban egy régi kastély állt, körülötte pedig medencék.

“De amikor a TSZ megszűnt, mindenki elment” – mondta Tuba József. A házak szép lassan üressé váltak, végül az egész terület, a környező földekkel magánkézbe került. Egy vállalkozó vette meg, befektetési céllal. Befektetés azonban sohasem történt, a vállalkozó adósságba verte magát, a telep pedig elkezdett pusztulni. Idővel szegény családok jelentek meg a környéken, akik főleg a keleti és a déli országrészből érkeztek, és költöztek be önkényesen az üresen álló házakba.

Húsz év alatt a telep újra megtelt lakókkal, csak ezúttal jóval szegényebb, hátrányos helyzetű lakókkal, végül 2015-re már csak négy régi lakó maradt a 89 fős telepen, Tubáék és egy másik házaspár.

Jegespuszta
A jegespusztai buszmegálló Fotó: Magócsi Márton

“Amikor polgármester lettem, azt láttam, hogy nagyon el van hanyagolva. Mindenki csak úgy élt bele a világba, nem volt hivatalos villany, szemétszállítás” – mondta az Abcúgnak Lakatos Béla ácsi polgármester. Az évek során a telepen csak annyi fejlesztés történt, hogy bevezettek a központba egy közkutat, most oda jár a telep apraja-nagyja vízért. “Én még a tyúkomnak sem adnám oda” – mondta a kút vízéről Tuba Józsefné. Szerinte büdös, sárgás víz folyik belőle, ők nem is használják, inkább ásványvizet vesznek. De sokaknak nincs pénze az ásványvízre, ők a kútra járnak vízért.

Munka van, de nem az nem elég

Jegespuszta kivételes helyzetben van az ország keleti részeiben fekvő szegénytelepekhez képest. Itt arra a kérdésre, hogy van-e munka, mindenki igennel felelt. A környéken lévő mezőgazdasági területek felszívják az alkalmi munkavállalókat, így aki akar, tud dolgozni, mégha nem is keres vele sokat. Márha eljönnek érte, és elviszik munkába.

Alexandrával mindez fordítva történt. A párja a telep mellett lévő kis műanyagüzemben kapott állást, így úgy döntöttek pár hónapja, hogy Jegespusztára költöznek. Itt azonban Alexandra azt vette észre, hogy fogságba esett. Ő maga képtelen volt eljárni a telepről dolgozni, még úgy se, hogy a kisfia egyedül járt be a telepről az óvodába. Ráadásul elkezdett attól félni, hogy a telepen rossz társaságba, neveletlen gyerekek közé kerül a kisfia, így belőle is “rossz gyerek lesz”. Most már azt tervezik a párjával, hogy mikor hagyják ott a telepet, és költöznek vissza egy nagyobb településre.

Bármikor kitehetik a szegényeket az utcára

A polgármester idővel elintézte, hogy a házakba bekössék a feltöltős villanyórát, és hogy elszállítsák a szemetet. Bezáratta a helyi orvosi rendelőt, amit szerinte úgy kell elképzelni, hogy két egymásra dőlt fal között volt egy kis szoba, ahová néha kijárt a nagyszentjánosi orvos rendelni, aztán már az sem. “Életveszélyes volt” – mondta.

Jegespuszta
Lakatos Béla polgármester Jegespusztán Fotó: Magócsi Márton

Innentől kezdve azonban a polgármesternek elfogytak a lehetőségei. Megcsináltatná a csatornázást a telepen, de az többszázmillió forintba kerülne, szerinte soha nem lesz pénz rá. Megcsináltatná az utat, de a terület még mindig magánkézben van, ezért semmilyen felújításba nem kezdhet bele.

A jogviszonyok idővel bonyolódtak is, a telep ugyanis a közelmúltban átkerült egy másik vállalkozó tulajdonába, aki adósságként vette meg a földet, és aki a föld mellé kapott egy tucat önkényesen a területen élő szegény családot is. Lakatos szerint folyamatosan tárgyalnak a  vállalkozóval, aki nem hajlandó eladni a területet az önkormányzatnak, de a polgármester szerint már legalább nem akarja elküldeni az ott élő családokat. De ha meggondolná magát, akkor bármikor kiebrudalhatná a családokat a házakból.

Jegespuszta
Bármikor kitehetik a jegesieket az utcára Fotó: Magócsi Márton

Végül a polgármester egy régebbi lakó saját tulajdonú házát vette meg a telepen, és csinált belőle közösségi házat.  “Ez azért kellett nekem oda, mert a városnak nem volt semmilyen tulajdona a telepen” – magyarázta Lakatos. Év végére lettek kész a felújítással, Mikuláskor már ünnepséget tartottak a kis házban. A helyi Szociális Központ vezetője szerint a szülők gyakran panaszolták nekik, hogy képtelenek megnézni a gyerekek előadásait az iskolában, mert nem tudnak bejutni a településre, így a közösségi házban főleg gyerekműsorokat és foglalkozásokat tartanak.

Cigánytelepen van játszótér?

A helyiek kívánságlistájának az elején azonban nem a közösségi ház állt. Bárkivel is elegyedtünk szóba, az orvost, a boltot és a gyógyszertárat emlegette. A közösségi házban kialakítottak egy orvosi rendelőt, így ott a jövőben lesz rendelés, boltnak és gyógyszertárnak azonban híre sincs a telepen.

Az utolsó bolt 2009-ben zárt be, most méhek lakják az épületét, rögtön a sással benőtt kis kastély szomszédságában. Tubáék voltak a boltosok, de azt mondták, nem érte meg fenntartani. “Nem loptak, csak azt, amit értek” – mondta Tuba József, hozzátéve, hogy leginkább a környező falvakból jártak át a tolvajok.

Jegespuszta
Az egykori bolt épületét ma már méhek lakják Fotó: Magócsi Márton

Az ácsi költségvetésnek a telepre nincs már pénze, a polgármesternek azonban támadt egy ötlete.”Felhívott egy mérnök Sopronból, egy kérdése volt, tudok-e olyan játszóteret, ami romák lakta területen épült?” – mondta Lakatos. Nem tudott ilyet, de elhatározta, hogy Jegespusztán csinál egyet. “Nem kell ehhez sok pénz, a legnagyobb gond, hogy a legtöbb önkormányzatnál az akarat sincs meg erre” – mondta a polgármester. Felkereste a kisváros legnagyobb cégét, a Hartmannt, és azt kérte tőlük, hogy a helyi foci támogatása helyett idén építsenek egy játszóteret a Jegesen.

Jegespuszta
Játszótérépítés Jegespusztán Fotó: Magócsi Márton

A cég belement, csak azt kérték, hogy a helyiek is vegyék ki a részüket a munkából. “Ott voltam a gyűlésen, ahol bejelentették. A fiatalok fele azt mondta, csinálja meg magának a polgármester, ha akarja, de a másik fele szívesen ment vele” – mondta Tuba József. Végül  a múlt héten megkezdődött az építkezés a közösségi ház kertjében. A helyiek kitakarítottak, majd pénteken kivonultak a cég munkatársai és felállították a játékokat. Menet közben pedig kiderült, hogy a jegesiek legalább annyira lázba jöttek az új játszótértől, mint amennyire aggódnak azért, hogy mi lesz vele.

Klassz, hogy apád is itt volt

“Jó lesz a gyerekeknek, ki tudnak jönni játszani” – mondta a 15 éves Máté, aki éppen a munkásoknak segített felállítani a hintát. Jobb lesz ezen játszani, mint a telep másik felén lévőn, ami vasból van, és már életveszélyes. Ő is ide fog kijárni a fiatalabb unokatestvéreivel.

Edina a kisfiát, Milánt fogja a játszótérre hordani, vagy a négy másik gyerekét. Eddig mindig Nagyszentjánosra jártak be a játszótérre fagyizni a gyerekekkel. Egy út azonban négyezer forintba került oda-vissza. Mostantól azonban kevesebbszer fognak járni, inkább az új játszótérre mennek majd, bár azt sajnálják, hogy fagyis nem lesz. Viszont a párja is dolgozott rajta, besegítve a munkásoknak.

Jegespuszta
Edina gyakran jön majd Milánnal az új játszótérre Fotó: Magócsi Márton

“Fontos, hogy ők is besegítettek. Milyen klassz lesz majd azt mesélni a gyereknek, hogy apád is itt volt” – mondta az ácsi Szociális Központ vezetője, hozzátéve, hogy a játszótér megépítésében az értékteremtés legalább annyira fontos, mint a későbbi szórakozás. “Megpróbálunk vigyázni rá” – mondta egy tagbaszakadt helyi férfi, aki lelkesen magyarázta, hogy a gyerekeknek kell a szórakozás.

A gyerekeknek sokkal többre lenne szükségük

A jegesi öregek azonban már szkeptikusabbak. “A játszótér jó dolog, csak szétverik majd a gyerekek” – mondta Sándor. “Itt ez az élet, mi mást csinálnának itt?” – tette hozzá. Szerinte a buszmegállót is lelakták.

Jegespuszta
Sándor nem bízik benne, hogy a játszótér sokáig húzza Fotó: Magócsi Márton

Tuba József a telep másik felén álló, romos játszótér történetét mesélte el. Azt még a rendszerváltás előtt építették, szintén társadalmi munkában. Összedobták rá a pénzt, még ő és a felesége is dolgozott rajta. Csúszda, körhinta is épült, aztán az évek múlásával szépen elfogyott. “Ami fa volt, eltüzelték, ami vas volt, eladták” – mondta Tuba József. Hat éve végérvényesen rom lett belőle.

Tuba szerint a gyerekekkel manapság kevesebbet foglalkoznak a szülők, csak “kivágják őket az utcára”. “Én őszintén örülök, hogy lesz a gyerekeknek ez a játszótér, sőt, sokkal többre lenne szükségük” – tette hozzá Tuba Józsefné. Amikor például iskola is volt a telepen, akkor minden gyerek jobban meg volt nevelve.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!