Keresés

Az elítéltek jobban dolgoznak, mint a közmunkások

Parkgondozók és kertépítők lettek azok az elítéltek, akik egy most véget ért programban szereztek szakmát a balassagyarmati és a baracskai börtönben. Van, aki a szabadulása után egészen Ausztriáig jutott, és ma már ott kertészkedik, de az itthon maradtak közül sem esett azóta vissza senki. Hogy dolgoznak a volt rabok, és miért döntött úgy egy pásztói cég, hogy nem fél őket alkalmazni?

  • “Jó volt tanulni”
  • “Már latinul is tudom a növényneveket”
  • “Van meló, van pénz, van megélhetés. Van élet a rácsokon túl”

így gondoltak vissza a tanulásra azok a Baracskán és Balassagyarmaton fogvatartott férfiak, akik egy most lezárult uniós projektnek köszönhetően OKJ-s szakképesítést szereztek, néhányan közülük pedig munkát is kaptak. A programban több mint ötvenen vettek részt, nagy részük ma már parkgondozóként és kertfenntartóként dolgozik, de nem csak ők jártak jól, hanem a társadalom is, mert inkább ilyen emberek szaladgáljanak az utcán, mint börtönből szabadult, frusztrált munkanélküliek – mondta a programot az Országos Kriminológiai Intézet részéről vezető Barabás Tünde.

Az elítélteknek szervezett program két éve indult a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, valamint a baracskai székhelyű Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. Az elsődleges cél az volt, hogy a kiválasztott rabok megszerezzenek egy szakmát, fejlesszék a készségeiket és képességeiket, és megtegyék az első lépéseket a munka felé. Sokan jelentkeztek, ezért erős szűrő után, többek között pszichológusok segítségével választották ki azokat, akik el is kezdhették a tanfolyamokat.

“Nem akartuk, hogy olyanok is bekerüljenek, akiket csak az ösztöndíj lehetősége mozgat” – mondta a program lezárására szervezett konferencián Szucsáki Melinda főhadnagy, de azt is szigorúan vették, hogy ki az a jelentkezők közül, aki valóban jóvá akarja tenni, amit tett, és ki az, aki csak azért akar részt venni a tanfolyamon, hogy menekülhessen a zárkából. Nem csak a fogvatartottak kiválasztása volt nehéz feladat: folyamatosan motiválni kellett az elítélteket, de problémát okozott az is, hogy sokan inkább a családjukat választották a szabadulás után, nem pedig az akár jelentős távolságra levő munkahelyet, amely alkalmazta volna őket.

Az oktatás előtt még a börtön személyzetét is érzékenyítő tanfolyamra küldték, de az elítéltek sem vághattak csak úgy bele a növények tanulásába. Személyiségfejlesztésen és lakásfenntartási tréningen kellett részt venniük. Utóbbi egészen hétköznapi dolgokra készítette fel őket: hogyan néz ki egy sárga csekk, mit kell vele tenni, de olyan elítélt is akadt, aki nem tudta, hogy a bevásárlókocsik már csak fémpénzzel működnek.

Ahhoz, hogy ez a program valóban sikeres legyen, kellett egy olyan cég is, amely vállalja, hogy a szakmát szerzett volt rabokat foglalkoztatja, ez a fajta társadalmi szerepvállalás pedig ma még nem igazán jellemző a magyar cégekre. A Pásztói Városgazdálkodási Közhasznú Nonprofit Kft. azonban másképp gondolta, és végül 17 volt elítélttel kötött munkaszerződést. Ők a város parkjait, temetőit és a játszótereket tartják rendben. “Látszik, hogy képzést kaptak, jól csinálják a dolgukat” – monda Czabafy László, a cég igazgató-helyettese. Van, aki már egy éve dolgozik Pásztón, de akik nem oda kerültek, azok sem maradtak munka nélkül: négyen a közmunka-programban vesznek részt, de volt olyan elítélt is, aki a szabadulása után Ausztriába ment kertésznek.

A cég ugyan korábban nem foglalkoztatott volt elítélteket, de nem bánták meg, hogy belevágtak. Nem több, inkább kevesebb bajuk volt velük, mint a közmunkásokkal, “rajtuk látszott, hogy azért jöttek, mert dolgozni akartak” – mondta cég igazgató-helyettese.

Míg a közmunkások, akik jellemzően helyben laknak, nem dolgozzák le a folyamatos nyolc órát, gyakran hazaugranak napközben, addig a volt elítéltek naponta akár több órát is utaznak egy másik településről a munkahelyükre, és tisztességgel lehúzták a munkaidőt.  A cégnél volt olyan kolléga, aki, miután megtudta, hogy az új munkatárs nem olyan régen még börtönben volt, azt mondta, hogy nem hajlandó együtt dolgozni vele, de ez a másik oldalról is előfordult – érvelt Czabafy László.

A cég igazgató-helyettese szerint jó dolog, hogy lehetőséget nyújthattak ezeknek az embereknek, mert ha csak egy valakit tudnak visszavezetni a normális életbe, már megérte a dolog. “Az ő példájuk is azt bizonyítja, hogy van olyan kutya, amiből lehet szalonna” – tette hozzá. Azok között, akik részt vettek a tanfolyamon, azóta nem követtek el bűncselekményeket, és a rabok közötti fegyelmi helyet is javult.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!