Keresés

A bokrok alatt vacogták át az első igazi téli éjszakát

HDA_bmszki__04
Fotó: Hajdú D. András

Túlvagyunk az idei tél eddigi leghidegebb éjszakáján, de a hétvégén csak rosszabb lesz. A mínusz 11 fokos hideg ellenére sok budapesti hajléktalan úgy döntött, inkább az utcán tölti az éjszakát. Őket az utcai gondozó szolgálat próbálta rábírni, hogy mégis menjenek szállóra, vagy ha nem sikerült, akkor pokróccal, meleg teával látta el őket. Pénteken elkísértünk az éjszakába két szociális munkást, hogy megnézzük, hogyan dacolnak az utcán élő emberek a farkasordító hideggel. 

“Attila vagyok, az utcás srác” – mondta Kozma Attila, és finoman bökdösni kezdett egy szürke pokrócot az egyik Esztergomi utcai panel tövében. Néhány másodperc múlva a pokróc mozgolódni kezdett, majd egy szakállas férfi nézett ki alóla, mögötte pedig egy női arc bontakozott ki.

  • Ja, tudom, tudom – hangzott az álmos válasz.
  • Bejöttök velünk a szállóra?
  • Melyikre?
  • Mondjuk a Váci útiba.
  • Jól van.

A férfi, akit szintén Attilának hívtak, gyorsan beleegyezett, hogy elvigyék őt és párját, Juliannát egy hajléktalanszállóra, de ezzel nem mindenki volt így péntek este. Pedig ez volt a tél eddigi leghidegebb éjszakája, mínusz 10-11 fokos hőmérséklettel, amire a budapesti hajléktalanok már napközben összeguberált pokrócokkal, paplanokkal és műanyagpalackos borokkal készültek.

HDA_bmszki__14
Attila és Julianna gyorsan összeszedték magukat, és a szálló felé vették az irányt I Fotó: Hajdú D. András

Este tíz óra volt, Kozma Attila és kollégája, Baranyi Edina három órája folyamatosan úton voltak, mindketten a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársai. Az utcai szolgálat tagjaiként az a feladatuk, hogy végiglátogassák a körzetükben élő hajléktalanokat, de este hat és éjjel egy között lakossági bejelentésre is kivonulnak, szerte Budapesten és Pest megyében.

Attila és  Julianna néhány perccel később már a BMSZKI furgonjában ültek, és úton voltak a Rév utcai hajléktalanszállóra. Átfagyva, vacogva érkeztek meg, és egy idősebb férfi, József mellett kaptak helyet egy háromágyas szobában. Józsefről hamarosan kiderült, hogy valójában a BMSZKI Szabolcs utcai egységében volt elszállásolva, és csak véletlenül került a Rév utcába. “Miután elhagyta a Szabolcs utcai szállót, egy civil férfi felvette az utcán, és elvitte a Rév utcába. Most vissza kell vinnünk, különben hivatalosan egyszerre két épületben foglalja a helyet” – magyarázta Kozma Attila. 

HDA_bmszki__19
A páros nem sokkal később a Rév utcában I Fotó: Hajdú D. András

Márpedig helyre szükség volt, a diszpécser ugyanis szinte folyamatosan diktálta Attiláéknak az újabb és újabb címeket. “Többnyire lakossági bejelentésekről van szó, ritkább, hogy a mentők vagy a közterület-felügyelők hívnak. Az a baj, hogy ha az emberek hajléktalant látnak, csak tárcsázzák a segélyvonalat, de nem kérdezik meg az illetőtől, van-e szüksége valamire, vagy fázik-e. Ezért nem mindig tudjuk, pontosan milyen állapotú emberhez megyünk. Sokszor azért jelentik be őket, mert félnek, hogy a szemük láttára fagynak meg a kapualjban” – mondta Attila. Szerinte ez még azokat az embereket is megijeszti, akik amúgy nem akarnak segíteni. 

Mínusz 11-ben sem fáznak 

“Ez a legvastagabb pulóverem, amit találtam otthon, aláhúztam még egy vékonyabbat is. A nadrágom alatt vastag harisnya, és most húzom fel a harmadik zoknimat, pedig ez elvileg thermo. És persze sapka, sál, kesztyű” – sorolta Edina, hogyan készült az esti műszakra. “Éjfélkor vesszük át az utolsó bejelentést, de nem hiszem, hogy ma végezni fogunk egyig” – mondta. A hideg miatt óriási dömpingre számított. “Sokan az utolsó pillanatig húzzák, míg végül úgy döntenek, hogy bemennek a szállóra”. 

HDA_bmszki__02
Baranyi Edina és Kozma Attila I Fotó: Hajdú D. András

Akikkel péntek este az utcán találkoztunk, nagyrészt inkább az utcán maradtak, leginkább azért, mert tartottak a szállón rájuk váró tömegtől. “Dehogy megyek, nem tudom én, ki van ott” – zárkózott el József, akivel este nyolc után találkoztunk a Kárpát utca környékén. Már akkor is javában csípős hideg volt, ő mégis azt mondta nem fázik, pedig barátnőjével egy bokor alatt húzták meg magukat, néhány paplannal felpakolva. Az utcai szolgálat munkatársai amúgy is kapcsolatban vannak Józsefékkel, de most egy környékbeli lakos hívására is menniük kellett. Attól tartott, meg fognak fagyni az utcán, pedig József szerint nem volt mitől félni. 

Némi csomagolt croissant-t azért elfogadott Attiláéktól, és egyúttal már elvezetett minket Ivánhoz is, egy másik környékbeli hajléktalanhoz. “Iván szóba áll velünk, de nem fogad el semmit. Eddig jutottunk el vele hat év alatt. Az egyetlen kivétel az volt, amikor egyszer tetves lett, és adtunk neki tetűirtót. De nem engedte, hogy kezeljük, ő csinálta magának” – mondta Attila.

HDA_bmszki__06
József hajthatatlan volt, nem ment be a szállóra I Fotó: Hajdú D. András

Ivánra végül az egyik tömbház kukatárolójában akadtunk rá, kiderült, hogy az egyik lakó engedte be oda éjszakára. Télen előfordul az ilyesmi, ami aztán gyakran konfliktusokhoz vezet a társasházban, mert nem mindenki örül a hajléktalanoknak. 

Miközben beszélgettünk, be is érkezett az új hívás, úgyhogy tíz perc múlva Attiláék már Mónikát keltegették, szintén egy tömház tövében. Az arcából nem sok látszott, úgy bebugyolálta magát a hat darab takarójával, a szemei is épp csak kiviláglottak a sapka alatt. A párját, Lacit aznap vitte el a mentő, az éjszakát pedig a Könyves Kálmán körúti hajléktalanszállón töltötte. “Ha velünk jön, vele töltheti az éjszakát” – győzködte Edina, de Mónika sehogy sem akarta követni a barátját. Szűkszavúan, rekedtes hangon utasította el a segítséget. 

HDA_bmszki__07
Iván egy kukatárolóban talált menedéket I Fotó: Hajdú D. András

“Idekint jól megvannak, de amikor együtt kerülnek szállóra, akkor előbb-utóbb valahogy mindig szétválnak, és az utcán találkoznak újra” – magyarázta később Attila. Hiába ajánlgatták neki a közelebb levő, Dózsa György úti szállót is, Mónika oda sem akart menni, mondván, nem fázik. De azt megígérte, hogy másnap napközben bemegy melegedni, és elfogadott egy palack forró teát. 

  • De Mónika, azt tudja, hogy László várja magát a Könyvesben, és ha nem hozzá megy, akkor nem fogja bírni maga nélkül. És akkor ki fog jönni, de  ő nincs túl jó állapotban.
  • Igen.
  • Akkor ne szóljak inkább a Könyvesre, hogy holnap bemegy Lászlóhoz?
  • De, jól van.
  • Akkor szólni fogok, és várni fogják, jó?
  • Jól van, a pontos időt nem ígérem, de ígérem, hogy bemegyek.
HDA_bmszki__10
Mónika talán szombaton már a párjával alszik I Fotó: Hajdú D. András

Attiláék aznap már másodszor próbálták a szállóra terelni Mónikát, sikertelenül. “Amikor napközben jártunk nála, ott volt egy civil is, valószínűleg az, aki kihívott minket hozzá. Megígérte Mónikának, hogy ha másnap reggel is ott találja a háznál, akkor hozni fog neki valamit” – mondta Attila, aki szerint ez dühítő és felelőtlen dolog volt, és csak arra jó, hogy kétes ígéretekkel a hidegben tartsanak valakit, aki akár melegben is tölthetné az éjszakát.

Őrültek háza, ami ma megy

A Kodály-köröndnél három fiatal férfi miatt hívták Attiláékat. Egy kapualjban húzták meg magukat az Andrássy úton, és borral próbáltak melegedni. Kettejüket Zolinak, az egyiküket pedig Árpinak hívták, ő 42 éves, és nyolc éve hajléktalan. Korábban építkezéseken dolgozott, mindenféle munkát végzett, burkoló is volt. “Tulajdonképpen az építőipar volt a szakmám” – ismételgette egy műanyagpalackkal a kezében. A két Zoli rosszabb állapotban volt mint ő, főleg a fiatalabbik forma fiú, aki a földön ült betakarózva. Néha ugyan megszólalt, de látszott, hogy nincs jól, vacogott. “A szervezete most mondta, hogy itt és most vége, itt és most vége” – mondta Árpi, és hozzátette, hogy Zolinak szállóra kellene mennie. 

HDA_bmszki__12
Zoli (balra) nem érezte jól magát, ezért bement a szállóra, Árpi (jobbra) viszont maradt I Fotó: Hajdú D. András

Ő viszont nem akarta elkísérni a barátját, mert éveket töltött a szállón, és meg is utálta az egészet. “A fejem mellől lopták el a bakancsomat, érted? A fejem mellől”. Némi unszolás után a két Zoli úgy döntött beszállnak a furgonba, és hagyják, hogy elvigyék őket a Rimaszombati úti szállóra a XI. kerületbe. 

Amikor végeztek, Attiláék visszatértek a XIII. kerületbe. Egy negyvenéves férfi, akit régóta ismernek, a Szent István park közelében feküdt egy ábécé szellőzőjénél. Alig akart szóba állni velük, és mereven elutasította a szállót, hiába cukorbeteg. Attila szerint alig maradt ampullája, és az inzulinadagolója is  elromlott. Bár sokan hordtak neki élelmiszert a környékről, ez nem segít a betegségén. Nem sokkal később, errefelé találkoztunk a cikk elején említett Attilával és Juliannával, akik végül szállón töltötték az éjszakát.

Budapesten 10-12 ezer ember lehet hajléktalan, írtuk egy tavaly téli cikkünkben. Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint országszerte 11 100 férőhely áll a hajléktalanok rendelkezésére, ez még a leghidegebb éjszakákon is elégséges, és  83 utcai szolgálat működik.A hajléktalanellátásra évente több mint nyolcmilliárd forintot fordít az állam, bár ezt, egy korábbi kutatás szerint hatékonyabban is fel lehetne használni. Erről és a hajléktalanellátásról további adatokat ebben a cikkünkben talál. 

A debreceni menedékhelyek már pénteken zsúfolttá váltak. A 35 férőhelyes Dobozi utcai szálláson 55-en vannak, az 50 személyes Wesselényi utcai menedékhelyen pedig 80 rászorulót látnak el folyamatosan, mondta Szemerédy Zsolt, a helyi hajléktalan-ellátást végző ReFoMix Nonprofit Közhasznú Kft. igazgatója az MTI-nek. Hajdú-Bihar, Vas, Tolna és Békés megyében már december végén megteltek a menedékhelyek, mindenhol pótágyakat kellett elhelyezni. Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója december 31-én azt mondta, országszerte 90 százalékos az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága, pedig akkor közel sem volt ennyire hideg. 

Majdnem éjfél volt, amikor még két hívás várt Attiláékra. “Ez egy őrültek háza, ami ma megy” – dohogott a portás a Szabolcs utcában, és nehéz volt neki nem igazat adni. Alaposan beöltözve, a városban autóval járva, tíz-tizenöt percekre kiszállva is farkasordító hideg volt, pedig az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szerint a pénteki mínusz 11 után hétvégén mínusz 14-16 fok is lehet Budapesten. A hóval borított, kevésbé szeles tájakon – jellemzően Nógrádban, Borsodban és az Észak-Alföldön -20, -25 fok is előfordulhat.

HDA_bmszki__08
Fotó: Hajdú D. András

Ha földön fekvő embert lát, aki nem válaszol a kérdésekre, hívjon segítséget! A fűtetlen lakásokban élő idős emberek is veszélyben vannak. A fővárosi diszpécserszolgálat telefonszáma +36 1 338 41 86

Ha utcán fekvő, kihűlésnek kitett emberekkel találkoznak, vagy észreveszik, hogy szomszédjuk kéménye nem füstöl, és az egyébként tevékeny embert nem látták egy ideje, haladéktalanul értesítsék a családsegítőt, az önkormányzatot vagy a diszpécserszolgálatot, illetve hívják az ingyenes 107-es vagy 112-es telefonszámot.

A diszpécserszolgálatok és a hajléktalanellátók működésével kapcsolatos információk megtalálhatók a www.diszpecserportal.hu és a www.hajlektalan.info oldalon.

A melegedőhelyek fővárosi és országos listája ide kattintva érhető el. 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!