Birkás vesztegetőkre csapnak le a milliárdos csalók helyett

Tele a padlás olyan ügyekkel, amelyeknél legalábbis gyanús, hogy több milliárd forintnyi közpénzt nyúltak le kormánypárti politikusokhoz köthető emberek, ezek nagy része azonban még a bíróságig sem jut el. Ami eljut, az főleg pár tízezer forint értékű piti csalás, vagy olyasmi, amikor üdítővel, birkával próbálnak meg hivatalos embereket megvesztegetni. Magyarországon az ügyészség feladata lenne kinyomozni a korrupciógyanús ügyeket, a feljelentések nagy része viszont a kukában végzi, panaszkodni pedig nem lehet.

Három év alatt többszáz milliárd forint értékben vásároltak külföldiek a kormány által létrehozott letelepedési kötvényből. A kötvényeket az Államadósság Kezelő Központ helyett offshore hátterű cégek árulták, a magyar ügyészség szerint viszont kizárt, hogy visszaélés történt volna, ezért nem indítottak az ügyben nyomozást.

A Magyar Nemzeti Bank Alapítványai 260 milliárd forintos költségvetésből támogatták többek között a jegybankelnök rokonának a médiavállalkozását, sőt, tízmilliókat költöttek Matolcsy György saját könyvének több nyelven történő kiadására is, mindezt pedig el is akarták titkolni. Az ügyészség mégsem talált gyanút a visszaélésére, ezért nem is nyomoztak az alapítványok költéseivel kapcsolatban, azokat csupán azért büntették meg 84 millió forintra, mert nem írtak ki közbeszerzéseket, holott kötelesek lettek volna.

Magyarországon az utóbbi pár évben több kormánypárti politikushoz köthető, minimum korrupciógyanús ügyet is feltárt a sajtó, az ezekben az ügyekben nyomozni hivatott hatóságok azonban sok esetben vagy lesöpörték a feljelentéseket, vagy csigalassúsággal álltak neki a nyomozásnak. A Híd a munka világába roma foglalkoztatási program ügyében – ez az a program, amelyet a fideszes Farkas Flórián koordinált –  például már két éve folyik a nyomozás, de ez idő alatt még nem hallgattak ki senkit, pedig több milliárd forint szívódott fel. Utánanéztünk, hány korrupciós ügy jut el manapság legalább addig, hogy bíróságra kerüljön, milyen ügyek ezek, és mi köze mindehhez a legfőbb ügyész teljhatalmának.

A korrupciós ügyek kétharmada nem kerül bíróság elé

A konzervatív Eötvös Csoport rendszeresen rendez beszélgetéseket, az elmúlt héten éppen a korrupció elleni ügyészségi munkáról volt szó. Az egyik előadó Ligeti Miklós volt, a Transparency International munkatársa, aki több adatot is bemutatott arról, hogy az elmúlt években hány olyan bűncselekményt regisztráltak a hatóságok, amelyek korrupcióhoz köthetőek, azaz például vesztegetés, befolyással üzérkedés vagy hivatali visszaélés volt a tárgyuk.

Az összes regisztrált bűncselekményt nézve elenyésző a korrupciós bűncselekmények száma, tavaly például csak 0,4 százalék volt. Ligeti szerint ezek a számok csak azt mutatják meg, “mennyinél van biztosan több korrupció”, hiszen ezek csak a regisztrált esetek, a felderítetlenek nyilván nem szerepelnek a statisztikákban. Az igazán érdekes szám azonban az, hogy a korrupciós bűncselekményeknek milyen a felderítési eredményessége, azaz, hogy a feljelentett esetek közül hány esetben rendel el és emel vádat az ügyészség.

A táblázatból látszik, hogy tavaly csupán az összes feljelentés közel egyharmada jutott el vádemelésig, azaz ért abba az igazságszolgáltatási szakaszba, ahol már a bíróságok foglalkoznak az ügyekkel. Ez az arány Ligeti szerint az elmúlt években 30 és 50 százalék között mozgott, ami szerinte alacsonynak számít.

Egyedül 2014-ben ugrott meg látványosan a vádemelések száma, ez azonban az ügyészség és Ligeti szerint is egy konkrét ügynek volt köszönhető: a 2013-ban leleplezett nyelvvizsga-hamisítási ügyről van szó, amely ekkora jutott el az ügyészségi szakasz végére, és a bírósági elejére. Az ügyben közel ezer gyanúsított és több mint száz vádlott érintett, a lényege pedig, hogy különböző állami szervezetek dolgozói – rendőrök, börtönőrök, de még minisztériumi dolgozók is – megvesztegették a nyelvvizsgaközpontot, ahol aztán hamis nyelvvizsgát állítottak ki a nevükre.

Csak a piti ügyeket vitték végig

A nyelvvizsgabotrány rengeteg pénzzel rövidítette meg az államot, hiszen a hamis nyelvvizsgával rendelkező állami dolgozók éveken keresztül igényelhettek a munkahelyükön pótlékot az egyébként nem létező nyelvtudásuk után. Kérdés azonban, hogy a bíróságra jutott ügyek közül (amelyek a feljelentett ügyeknek mindössze a 30-50 százaléka) mennyi a nagyobb jelentőségű ügy, és mennyi a kisstílű vesztegetés. Ezt a megkülönböztetést a korrupciókutatók is használják: kisstílű ügy jellemzően a rendőr pár ezerrel forinttal történő megvesztegetése, nagyhorderejű ügy pedig például a 4-es metró építése során felmerült többmilliárd forintos vesztegetési ügy.

Az ELTE Kriminológiai Tanszékének oktatói 2014-ben készítettek is egy kutatást arról, hogy jellemzően milyen eseteket takarnak azok a korrupciós ügyek, amelyek jogerős ítélettel végződnek Magyarországon. Összesen 272 ügyet néztek át, mindben vesztegetés vagy befolyással üzérkedés miatt született jogerős ítélet még 2010-ben.

Kiderült, hogy az ügyek 64 százaléka annyira kisstílű, hogy a korrupcióból származó előny még a kétszázezer forintot sem haladja meg, sőt, 64 esetben még a 22 ezer forintot sem haladta meg. Ötmillió forint feletti kár pedig csupán két ügyben volt.

Jellemző esetek voltak a határőrök megvesztegetései, például azért, hogy nézzék el a fuvarozólevél hiányosságait. Vagy, hogy az ittas vezető megkente az őt megállító rendőrt, a piaci kofa pedig a közterület-felügyelőt. Az elkövetők célja a legtöbb esetben a pénzszerzés volt, vagy, hogy megússzanak valamilyen büntetést. Voltak azonban extrémebb esetek is:

• Egy fémtolvaj egyszer egy üveg bort vitt egy biztonsági őrnek, hogy az szemet hunyjon a lopás fölött.
• Egy vállalkozó egyszer thaiföldi nyaralást ígért az ellenőröknek, miután lebukott azzal, hogy illegálisan foglalkoztatta a munkásait.
• Egy apa úgy akarta elintézni a fia ittas vezetési ügyét, hogy felajánlott az ügyésznek egy birkát.

Az átlag korrupciós bűnöző 26 és 55 év közötti érettségizett, kapcsolatban él, büntetlen előéletű, foglalkozásukat tekintve pedig felülreprezentáltak voltak köztük a rendőrök, egyéni vállalkozók és a munkanélküliek – derült ki még a kutatásból.

Tele a padlás milliárdos korrupciós ügyekkel

A korrupciós bűncselekmények felderítése a kutatás szerint igen nehéz. Ez a dolog jellegéből adódik, ezeknek a bűncselekményeknek ugyanis egyszerűen nincs sértettje: mindkét fél ludas, ezért az államon kívül (amelyet kár ér) a közvetlen szereplők nem akarják, hogy fény derüljön a bűntényre. Így lelepleződni csak úgy tudnak, ha valamilyen ellenőrzés feltárja a korrupciót (ritkább esetben, ha az egyik fél már nem akar részt venni a korrupcióban, például azért, mert már nem bízik a másikban).

A kutatás is azt mutatta ki, hogy az esetek zöme hivatalos eljárásban derül ki, azaz a korrupció elleni küzdelmet a leghatékonyabban az állami szervezetek tudják végezni. Ez főleg a nagyhorderejű ügyekre vonatkozik, azonban éppen ezek azok az ügyek, amelyekből csak nagyon kevés befejezettet találtak a kutatók.

Azt lehetetlen megmondani, hogy hány olyan nagyhorderejű ügy van, amelyet a hatóságok nem visznek el a bírósági szakaszig, csak kiragadott példákat lehet felemlegetni. Ilyen például az MNB alapítványainak az ügye, Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak vagy barátjának, Mészáros Lőrincnek a folyamatos sikerei a közbeszerzéseken vagy éppen az Európai Unióból érkező pénzek csalásgyanús, de legalábbis trehány felhasználása (a 444 ebben a cikkben szedett össze párat a gyanús ügyekből).

Vannak ugyanakkor ügyek, amelyek elkerülnek bírósági szakaszba. Az utóbbi idők leghíresebb ilyen ügye például a borsod megyei fideszes képviselő, Mengyi Roland ügye. Mengyi ellen a múlt hónapban emeltek vádat befolyással üzérkedés miatt, amiért százmilliós uniós pályázatokat ígért oda vállalkozóknak, ha azok visszafizetik nekik a pénz 90 százalékát. Vizoviczki László vesztegetési ügye, illetve a Questor-ügy szintén bírósági szakaszban van már, feltűnő volt azonban, hogy a nyomozás során egyik esetben sem vizsgálták a politikai vonatkozásokat. Vizoviczki éveken keresztül működtette a klubjait az először szocialista, majd fideszes vezetésű V. kerületben, majd amikor lebukott, a Fidesz pártigazgatójától kért segítséget egy levélben. A Questor-ügyben pedig az elsőrendű vádlott Tarsoly Csaba titkára éppen a legfőbb ügyész lányának a barátja, őt azonban még csak ki sem hallgatták.

Polt Péter bármilyen ügyet távol tarthat a bíróságtól

Magyarországon az elsőszámú korrupciós bűnüldöző szerv a magyar ügyészség, vezetője a legfőbb ügyész, aki jelenleg Polt Péter. A legfőbb ügyész nagyon fontos szerepet tölt be a magyar igazságszolgáltatásban, ugyanis lényegében teljhatalma van az ügyészség felett: bármelyik ügyészt utasíthatja, beavatkozhat az ügyekkel kapcsolatos döntésekbe, ügyeket helyezhet át, és vonhat el ügyészektől. Eközben pedig lényegében betonbiztos a pozíciója, a parlament kétharmados többséggel választja meg 9 évre, a megbízatása azonban ezután sem jár le, csupán akkor, ha ismét kétharmados többséggel sikerül a helyére választani valakit.

Ligeti szerint az a baj, hogy a legfőbb ügyész ezekkel a jogosítványokkal bármilyen ügy esetében megakadályozhatja a vádemelést, azaz végsősoron azt, hogy az ügy bíróságra kerüljön. Ilyen esetekben még csak fellebbezni sem lehet a döntés ellen. Sőt, ha egy nyomozás esetében a feljelentőnek problémája van az ügyészi munkával, az erről szóló panaszt is a legfőbb ügyész kapja meg, azaz a legfőbb ügyész munkáját semmilyen tőle független szerv nem ellenőrzi.

Ligeti szerint így eshetett meg például az, hogy hiába tettek feljelentést az MNB-s alapítványok ügyében, az ügyészség még csak nem is foglalkozott a feljelentésükkel, mondván, hogy korábban már több feljelentést is elutasítottak ebben a témában. Nekik pedig nem volt semmilyen eszközük arra, hogy ez ellen bármit is tehessenek. Az egyetlen lehetőség arra, hogy ügyészségi vádemelés nélkül bíróságra kerüljön egy ügy, az a pótmagánvádas eljárás. Ezt direkt arra találták ki, hogy egy büntetőügy sértettje akkor is bíróságra vihesse ügyét, ha abban az ügyészség nem partner. Ehhez azonban egy konkrét sértett szükséges, korrupciós ügyek esetében azonban ilyen általában nincs, illetve közvetetten a magyar állam az.

Ligeti szerint amúgy vannak jó gyakorlatok külföldön, amelyek ellensúlyozhatják a legfőbb ügyész hatalmát. Hollandiában például az ügyek sértettjei a bíróságon támadhatják meg, ha az ügyészség nem hajlandó vádat emelni az ügyükben, Németországban szintúgy.

A legtöbb korrupciós ügy azonban valószínűleg még idáig sem jut el, az uniós polgárok ugyanis a 2013-as Eurobarometer adatai szerint nem bíznak az igazságszolgáltatás működésében, ez főleg a keleti tagállamok polgáraira igaz. Sokan nem is jelentenék, ha korrupciós üggyel találkoznának: az uniós polgárok átlag fele tenne ilyenkor feljelentést, a magyaroknak viszont csak 21 százaléka. Akik nem tennének feljelentést, azok általában két okra szoktak hivatkozni, egyrészt arra, hogy félnek, hogy még rájuk ütne vissza, ha szólnának, másrészt pedig azért, mert nem hiszik, hogy bármi következménye lenne a feljelentésüknek.