Párbeszédbe elegyednek a fejükben szóló hanggal, így próbálnak gyógyulni a hanghallók. A sokszor pszichózissal, skizofréniával diagnosztizált mentális betegeknek önsegítő csoportok jelenthetnek kiutat megakadt helyzetükből.
“Olyankor a rettegés veszi át a teret
Befordulva a fal felé megyek”
Ica
“Bátorság? – kérdem én. Ott van a folyó fenekén”
Gabi
“Meg akar mérgezni!” “Semmibe vesz!” “Úgyse fog sikerülni!” “Öld meg őket!” “Öld meg magad!” – próbáljon meg beszélgetni, olvasni, dolgozni úgy, hogy valaki folyamatosan ilyen dolgokat sugdos, mond, neadjisten’ kiabál a fülébe! Nem lesz könnyű dolga. A hanghallók beszámolói alapján készült szimulációt múlt héten Székesfehérváron lehetett kipbróbálni a Hétről-hétre, napról-napra – a mentális betegséggel élők akadályfutása a 21. században címmel rendezett programon, amit az Egyensúlyunkért Alapítvány és a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány szervezett.
Sokan élnek együtt ilyen hangokkal. “Biztos előfordult már önökkel is, hogy mintha a nevüket hallották volna egy tömeg közepén, vagy mintha megcsörrent volna a telefonjuk… Ez minden 10-15. emberrel előfordul, de egyes esetekben olyan zavart okoz, hogy elakad az életünk tőle” – erről Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány vezetője, és az első hanghalló őnsegítő csoport elindítója beszélt a program kerekasztal-beszélgetésén.
A hanghallók anélkül is hallanak hangokat, hogy azoknak lenne valós hangforrásuk, de számukra teljesen valóságosnak tűnnek. Elsősorban ellenségesek, ijesztőek, utasításokat adnak, bár akadnak pozitív, segítő, tanácsadó hangok is. A hanghallók állapota összefüggésbe hozható valamilyen, az életükben megjelenő problémával.
“A hatalmas stressz, a feldolgozatlan problémák hozzák ki. Például családon belüli erőszak, nemi erőszak, bántalmazás, vagy az érzelmi elhagyatottság, az érzelmek kifejezésének letiltása is” – mondta az Abcúgnak Mérey Zolt, a csoport kísérő szakértője, aki szerint körülbelül minden századik ember él ezzel a problémával. “Amikor először jelentkezik ilyen probléma, akkor tehetetlenül áll, nem csak az érintett, de a hozzátartozói is. Fontos, hogy minél többen tudják, hogy ez nem a világ vége, és hogy van eszköz” – mondta.
A hanghallók egy részénél nincsenek olyan tünetek, amik alapján pszichiátriai diagnózist kaphatnának, ugyanakkor sokak esetében állapítanak meg “nehéz diagnózisokat”, mint a skizofrénia vagy a pszichotikus zavar. “Ezek a velük járó előítéletek és megbélyegzés miatt sok kárt okoznak nekik, pedig a felük sem igaz. Aki hangok általi elakadásban van, annak már csak az hiányzik, hogy a pszichiáterek is ilyen diagnózisokkal nehezítsék az életét” – mondta Harangozó Judit.
Ezért indították külföldi példa alapján 2012-ben a Hanghallók Önsegítő Csoportját, ahol olyan emberekkel foglalkoznak, “akiknél elakadt az élet, akik olyan jeleket észlelnek, amit más nem bír összerakni.” A Budapesten indult csoportnak azóta több, hazai nagyvárosban is lettek követői, Székesfehérváron, Debrecenben és Kecskeméten is indult hasonló, “terápiának nem nevezhető” kezelési módszer.
A csoportfoglakozás előnye, hogy a résztvevők hamarabb megnyílnak egymásnak, mint a szakembernek, mert látják, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal – mondta Mérey Zsolt. A hang megzabolázásához általában kérdéseken keresztül vezet az út. Olyan kérdéseken keresztül, amik határt szabnak a hangnak. Gyakorlatilag párbeszédet kezdenek vele, és az ismételt kérdésekre egy idő után értelmezhető válaszokat fog adni.
Ezt alátámasztották a budapesti csoport hanghalló tapasztalati szakértői is. Egyikük, István 2003-04 körül kezdett hangokat hallani, egyfolytában zaklatták. Évekbe telt, mire tenni tudott ellene. Az első fordulópont akkor jött el, amikor felhagyott a káros szenvedélyeivel. Utána sok kórházat megjárt, majd gyógyszeres kezelést is kapott, de nem tudott kikeveredni a helyzetből. Érezhető javulást a hanghalló csoport elidulása, 2012 után észlelt. Azt mondta, mostanra eljutott odáig, hogy ugyan naponta egyszer-kétszer még hallja a hangokat, de képes őket kezelni, irányítani. A módszert követő alapítványok “élen járnak abban, hogy ne csak a tüneteket, és az agyi kémiát kezeljék, hanem emberek életét is segítsék”.
Dániel, a másik tapasztalati szakértő is arról beszélt, hogy a korábbi gyógyszeres kezelések nála sem hoztak megoldást – ő 32 éve, 18 éves kora óta küszködik a helyzettel -, de a hanghalló módszer “megnyitott olyan csatornákat, amikhez azt gondoltam, nem tudok már hozzáférni”. Mobilizálódott a személyisége. Azt mondta úgy működik a dolog, “ha partnerként kezeljük a hangot, nem próbáljuk meg elnyomni”.
A tapasztalati szakértők mindketten azt mondták, a szimuláció nagyon reális, “jól adja vissza a félelmet és a kétségbeesést, ami ott van az emberben”.
Utóbbiakat jól illusztrálta két budapesti csoporttag, akik saját, rendkívül borús hangulatú verseiket olvasták fel, illetve beszéltek állapotukról. Ica, akinél – állami gondozottság, majd az őt éveken keresztül bántalmazó férj és más traumák vezettek a hanghalló állapothoz -, azt mondta, terápiás munkatársként az a célja, hogy több ember ne sérülhessen. Gabi, aki korábban sikeres sportoló volt, arról beszélt, hogy 25 éve hallott először hangokat, de eleinte nem vették komolyan. Később 7-8 intézményben is feküdt, és mindenütt legyógyszerezték, de nem tudtak vele mit kezdeni. A hanghalló csoportban még a gyógyulás útján van, nem szűntek meg a hangjai. “Most is itt ülnek és figyelnek, de nem bántanak”.
A csoport tagjai persze nem csak egymással és a saját hangjukkal beszélgetnek. Mérey Zsolt szerint minden résztvevő orvosi kezelést is kap, náluk egyfajta kiegészítő kezelés folyik. Azt mondta, hogy míg az orvosi megközelítés hallucinációnak nevezi ezeket a hangokat, ezzel szemben a hanghallló módszer azt állítja: a hangnak üzenete van. “Egy szimbolikus üzenet, amit meg kell fejteni. Amikor például a hang azt mondja, hogy ‘Öld meg magad!’, az azt jelenti, hogy oldd meg a problémát.” A csoport célja, hogy legyen ösztönzés, hogy valaki vissza akarjon térni az önállóságba, a munka világába – mondta.
Megosztás