Keresés

Barátaiktól, rokonaiktól félnek a nevelőszülőséget fontolgató családok

Több ezer nevelőszülőt kellene ahhoz munkába állítani, hogy a szüleiktől elvett gyerekek ne intézetekben nevelkedjenek. Emiatt is indított tájékoztató kampányt a kormány, egyelőre azonban ez nem tűnik túl hatékonynak, az egri rendezvényükre például egyetlen érdeklődő sem ment el. Ott volt viszont több olyan család is, akiknél már nevelkednek gyerekek. Volt köztük olyan középkorú nő, akinek ez a főállása már tíz éve, de olyan fiatal családanya is, aki nem adta fel a munkáját, amikor két saját gyereke mellé három kamaszt vállalt. Azért is tűnik ez elszalasztott lehetőségnek, mert a beszélgetéseink alapján úgy tűnik, a sikeres nevelőszülők személyes példája lehet a legnagyobb ösztönző az újak bevonására. Az egyik Heves megyei kis faluban is így alakult, ott “szinte minden sarokra” jut egy nevelőszülő.

Hiába írja elő a gyermekvédelmi törvény, hogy minden 12 éven aluli állami gondozott gyereket nevelőszülőnél, családban kell elhelyezni. Mindez teljesíthetetlen marad, amíg nincs elegendő számú nevelőszülő, aki fogadná a családjukból kiemelt gyerekeket. Az országszerte jelenleg aktív ötezer nevelőszülő most arra elég, hogy a szüleiktől elvett 24 ezer gyerek 64 százaléka nevelkedhessen családban. Ha ezen az arányon javítani szeretnének, sok ezer új nevelőszülőt kell munkába állítani.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) emiatt indított tavaly tavasszal egy, nevelőszülőséget népszerűsítő országos kampányt. Fülöp Attila, szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár kormánypárti politikusok kíséretében minden megyébe elviszi az üzenetet: “a kormány megbecsüli és elismeri a nevelőszülőket, és azon dolgozik, hogy minden állami gondozásba vett gyerek családoknál nevelkedhessen”.

A “Befogadlak” kampány keddi, Heves megyei eseménye viszont, amire mi is ellátogattunk, helyben valószínűleg nem tesz majd csodát. A helyszín, az egri Agria Szakképző Központ aulájában ugyanis egyetlen érdeklődő, potenciális nevelőszülővel sem lehetett találkozni a délután három órától kezdődő rendezvényen. Láthatóan inkább a megyei gyermekvédelmi szakma találkozója volt ez. Gyakorló nevelőszülők, a környéken aktív nevelőszülői hálózatok dolgozói és gyermekotthonok dolgozói beszélgethettek, közben az elhozott állami gondozott gyerekek kézműveskedtek vagy mesét hallgattak.

VL20190409_9052
Mesefoglalkozás a “Befogadlak” kampány egyik utolsó állomásán, Egerben /Fotó: Végh László

Pedig a gyermekvédelmi rendszer itt, Heves megyében is bőven rászorul új nevelőszülőkre. A Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat honlapja szerint a megyében gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek felét tudják csak elhelyezni nevelőszülőknél.

A központ vezetője, Jungné Richter Judit az Abcúgnak azt mondta, jelenleg Heves megyében 93 nevelőszülő van, akiknél több mint kétszáz gyereket tudnak elhelyezni, de folyamatosan kerülnek állami gondoskodásban nevelkedő gyerekek egyházi fenntartású hálózatok nevelőszülőihez is.

Félelem az ismeretlentől és az előítéletektől

Ha már úgy alakult, hogy a nevelőszülőség iránt érdeklődőket nem faggathattuk motivációjukról és félelmeikről, megkérdeztük a gyakorló nevelőszülőket, a saját tapasztalatuk alapján mit tartanak a nevelőszülőhiány legfőbb okának.

“Szerintem nagyon sokan azért nem vágnak bele, mert félnek attól, milyen gyerekeket kell majd befogadniuk.”

Ez Kállai Mária véleménye, aki tíz éve vállalja állami gondozott gyerekek nevelését férjével, Józseffel. A házaspár egy Heves megyei kis faluban, Makláron él összesen öt nevelt gyerekükkel, de összesen már tíznél több gyerek is élt náluk hosszabb-rövidebb ideig. Voltak, akiket hazagondoztak, és volt, akiket örökbe adtak.

VL20190409_9051

Kállai József és felesége, Mária boldog nevelőszülők, jelenleg öt gyereket nevelnek a Heves megyei Makláron. / Fotó: Végh László

Mária saját tapasztalatára alapozza a véleményét: mikor belevágtak a dologba, férjével ők is tartottak tőle, hogyan boldogulnak majd a nehéz körülmények közül jövő, “ki tudja, mi mindenen keresztülment” gyerekekkel. De ennél nagyobb volt Mária vágya, hogy nevelőszülő legyen. “Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, mert a családomban is ezt láttam” – mondta, majd hozzátette, a tágabb család 4-5 tagja vállal most is vagy vállalt korábban nevelőszülőként gyerekeket.

Férje, József megfontoltabb volt, mikor felmerült, hogy fogadjanak a családba állami gondozott gyerekeket. “Nagyon tartottam az előítéletektől, hogy mit gondol majd rólunk a szomszédság. Hogy mi a pénz miatt csináljuk ezt” – magyarázta. József a vasútnál dolgozik, Mária viszont főállásban nevelőszülő, de nem tud mit kezdeni a “megélhetési nevelőszülőségről” szóló sztereotípiákkal. “Aki közelről látja, hogy viselem a gondját a gyerekeimnek, az biztos nem gondol ilyet, a többiekkel meg nem foglalkozom” – mondta.

Amikor az említett Heves megyei állami nevelőszülői hálózat vezetőjével, Jungné Richter Judittal beszélgettünk a hálózatban dolgozó nevelőszülőkről, ő is elmondta, hogy sok olyan van köztük, akinek ez a jogviszony jelenti az egyetlen munkaviszonyt. Vannak a megyében területek, ahol évekkel ezelőtt még érezhetően nehezebb volt munkához jut, szerinte akkoriban sokan tényleg a munkalehetőség miatt csatlakoztak a nevelőszülői hálózathoz, “de biztosíthatom, hogy ezek az emberek is szívből, elhivatottságból csinálják, másképpen már rég abbahagyták volna”. 

Nem karrierbarát

“Féltettem a saját családom. Tartottam tőle, hogyan fogadják majd a hozzánk kerülő gyerekeket”

– osztotta meg kezdeti kételyeit velünk Éva, egy másik nevelőszülő, aki három kamasz gyereket nevel huszonéves és ötéves saját gyerekei mellett. Szerinte ez az egyik legnagyobb visszatartó tényező a nevelőszülőséggel szemezgetők körében.

Éva tíz éve döntötte el, hogy nevelőszülő lesz, mert az orvosok azt mondták neki, nem lehet második gyereke. A nevelőszülői tanfolyamot ugyan elvégezte, de nem állt rögtön munkába. Csak egy éve, amikor – az orvosi véleményt megcáfolva – már rég kétgyerekes anya volt, döntött úgy, hogy elvállalja három testvér nevelését, akik közül a legfiatalabb 10, a legidősebb 14 éves.

“Ez a legnehezebb kor, de egyben a legjobb is, mert ilyenkor már lehet beszélni a gyerekekkel. Elmondják, mi jó nekik és mi nem, hogy érzik magukat. És azt is meg lehet nekik magyarázni, milyen helyzetben vannak” – magyarázta Éva, majd hozzátette: a nevelt gyerekei, félelmeivel ellentétben, végül könnyen beilleszkedtek a családba.

Éva vállalkozó, ezért rugalmasabban tudja beosztani az idejét, de szerinte sok dolgozó nőt az rettent el a nevelőszülőségtől, ami sokszor elrettentő a sokgyerekes családanyaságban: hogy mellette nagyon nehéz munkát vállalni. Kevés olyan munkahelyet lehet találni, ahol – mondjuk egy reggel 8-tól délután 4-ig tartó munkaidő mellett – jut idő a (nevelő)szülői teendőkre is – mondta.

Egymást húzzák be

“Engem Mamának hívnak. Mondtam nekik, van már anyukátok, én leszek a mamátok”

– mesélte Erzsébet, aki egy megyei kistelepülésen, Elken nevel férjével két állami gondozott gyereket, hogyan tette helyre bennük, ki is ő az életükben.

VL20190409_9031
Az istenmezejei lakásotthonban élő gyerekek táncshow-juk után, levonulóban a színpadról. /Fotó: Végh László

Amikor a nevelőszülőhiányról kérdeztük, kiderült, hogy Elken szinte semmi nem látszik ebből a problémából, az 1200 lelkes faluban ugyanis Erzsébet szerint kis túlzással minden sarokra jut egy nevelőszülő. Egyszer elkezdte valaki, aztán rántotta magával a többit – magyarázta a középkorú nő, aki a nevelőszülőség mellett dadaként dolgozik a helyi óvodában.

Férjével három éve kaptak először családjukból kiemelt gyerekeket, két fiút, mert ennyi férőhelyük volt, mondta Erzsébet. Fontos volt neki az is, hogy tovább folytathassa fő foglalkozását, ezért sem szeretett volna egyszerre ennél több gyereket magához venni. Azt mondja, munka mellett a fiúk neveléséhez még így is szükségük van néha felnőtt gyerekeik segítségére.

Erzsébet azzal is eldicsekedett, hogy nem csak ő, de a férje, sőt, fiuk és lányuk is elvégezték a 240 órás nevelőszülői tanfolyamot, ami a belépéshez kell. “Együtt jártunk iskolába” – mondta nevetve. 

Erzsébet elmesélte, fel van készülve rá, hogy 18 éves korukig nála maradnak majd nevelt fiai, akiket ugyan rendszeresen látogatnak a szüleik, de körülményeikben nem várhatók nagy változások. “Arra készültem, hogy hamar elviszik tőlem őket, de azt sem bánom, ha itt maradnak velem, és felnőtt korukban itt, Elken telepednek le” – mondta.

A megkérdezett nevelőszülők közül egyedül Erzsébet beszélt arról, hogy ha nem csak a szükséges minimumot szeretné megadni a nála lévő gyerekeknek, az a havi összesen 50 ezer forint, amit a fiúk gondozására fejenként kap – ennyi a gyerekenkénti nevelési díj és a családi pótlék összege -, nem igazán elég erre. “Ha mondjuk éppen cipőt kell vennem nekik, vagy van valami különlegesebb vágyuk, akkor máris meg vagyok lőve” – mondta.

Információhiány

A kedd délutáni eseménynek része volt egy pódiumbeszélgetés is, ahol a megyében aktív nevelőszülői hálózatok képviselői egytől egyig problémaként említették: a gyámhivatal és a nevelőszülői hálózatok közötti rossz információáramlás miatt túl kevés információt tudnak átadni a nevelőszülőknek a hozzájuk kerülő gyerekekről. Erről a nekünk nyilatkozó nevelőszülők is meséltek.

“Nem tudod, milyen gyerek lesz, de elfogadod azt, aki jön. Én ezt úgy kezelem, hogy azt mondom  magamnak, nekem őt rendelte az ég, neki én tudok segíteni” -magyarázta például Éva.

Ha viszont a gyerekről például csak az elhelyezés után derül ki, hogy valamilyen tartós betegsége vagy sérülése van, amit különböző okok miatt a nevelőszülő nem tud vállalni, akkor ez a meggyőződés kevésnek bizonyulhat.

Tévhitek is visszatartanak

Kapcsolódik a keddi eseményhez, hogy az országszerte 400 nevelőszülőt foglalkoztató civil nevelőszülői hálózat, az SOS Gyermekfalvak tavaly egy 900 fős online kutatás keretében próbálta meg feltérképezni, mi tartja vissza az embereket a nevelőszülői hivatás vállalásától.

Eszerint a válaszadók a leginkább attól tartanak, hogy a befogadott gyerek nem fogadja majd el őket, de minden második válaszadó mondta, hogy attól fél, a saját családja és a barátai rosszul vennék, ha ezt a szakmát választaná – vagy épp párkapcsolatára lenne negatív hatással. A válaszadók kétharmada szerint, ha nevelőszülők lennének, nekik és neveltjeiknek a társadalom előítéletével is meg kell küzdeniük.

Ehhez hasonló félelmeket a kedden megismert nevelőszülők is megosztottak velünk, de az SOS Gyermekfalvak kutatásából az is kiderül, hogy sok tévképzet is él a válaszadók fejében, ami visszatartja őket a nevelőszülőségtől. Szerintük, ha ezeket a toborzó hálózatok vagy a mostanihoz hasonló kommunikációs kampányok igyekeznének tisztázni a fejekben, az segítene a helyzeten.

VL20190409_9061
Fotó: Végh László

Minden ötödik válaszadó tévesen azt hitte például, hogy maximum 45 éves korig lehet gyereket befogadni, pedig valójában az egyetlen előírás a korra vonatkozóan, hogy a befogadott gyerek és a nevelőszülő között ne legyen 50 évnél nagyobb korkülönbség.

De azt is kevesen tudják, hogy a nevelőszülő eldöntheti, milyen nemű és korú gyereket szeretne gondozni, és az is egy gyakori tévhit, hogy a nevelőszülőség két vagy több gyerek vállalása esetén lehet csak munkaviszony. Pedig a nevelőszülők egy gyereket is nyugodtan vállalhatnak, azonos feltételek mellett.

A kutatás kitért arra is, hogy mi motiválja leginkább azokat, akik viszont szívesen vállalnák a nevelőszülőséget. Míg az idősebb korosztálynál még gyakori indíték, hogy nem lehettek saját gyerekeik, vagy elköltöztek már otthonról, a fiatalabb korosztályban erősebben jelenik meg a társadalmi felelősségérzet.

A “Befogadlak” kampány egyik utolsó állomásának számító egri rendezvényen Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár beszédében azt mondta, 2019 év végéig arra számítanak, hogy a kampány hatására több száz vagy akár ezer új nevelőszülő is csatlakozik majd valamelyik működő nevelőszülői hálózathoz.

A politikus a kampányban korábban is arról beszélt: a 2019-es költségvetésből a kormány 850 millió forinttal többet költ majd a nevelőszülői hálózatokra. Az Abcúg kérdésére most azt mondta: ez a többletforrás a minimálbér emelkedésével megnövekedett összegű nevelőszülői díjazásra, és a gyerekek után kifizetett nevelési költségre megy el. Ezeket ugyanis a minimálbérhez viszonyítva fizeti az állam, az előbbi a mindenkori minimálbér 30, utóbbi annak 20 százaléka.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!