Marci szülei pedagógusok, ő viszont már biztos nem szeretne az lenni. Pál feleségének hajnalban kell kelnie dolgozatokat javítani, mert a napja elmegy a felesleges adminisztrációval. Emília pedig már szorongáscsökkentővel jár be az iskolába tanítani. Több mint tízezren írták alá az oktatáspolitikai változtatások ellen tiltakozó petíciót. A legdrámaibb hozzászólások közül szemezgettünk.
Több mint tízezren álltak a miskolci Herman Ottó Gimnázium oktatásügyi kezdeményezése mellé. Borsod-Abaúj-Zemplén megye legjobb gimnáziuma még január elején dühös nyílt levélben fordult az illetékes kormányzati vezetőkhöz az utóbbi idők oktatáspolitikája által okozott problémák miatt. Az, hogy vannak még jól működő iskolák, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető – írták.
Nem világos, ki működteti az iskolákat, a változtatásokkal a gyerekeken kísérleteznek, a bürokrácia miatt nincs idő tanítani, sorolták, és a szabályok azonnali felfüggesztését követelték. Interjúnkat a kezdeményezés élére álló tanárral itt olvashatja.
A nyílt levél aláíróihoz a Tanitanek.hu honlapon lehet csatlakozni, eddig elsősorban tanárok és szülők, de diákok is aláírták a kezdeményezést.
Sokan írták le tapasztalataikat és véleményüket az oktatási rendszerben véghezvitt változtatásokról, az ő hozzászólásaikból szemezgettünk cikkünkben.
A hozzászólások több kategóriába sorolhatók, vannak, akiket pályájuk elhagyására késztetett az oktatáspolitika, mások az adminisztrációs terheket és a dologi hiányosságokat sorolják. Sokan alkotnak sommás véleményt, és szólítanak fel radikálisabb lépésekre. Külön kategória a pedagógus társuk vagy a gyerekek leterheltsége miatt aggódóké.
Akik már feladták:
Volt, aki pár hónap, volt, aki évtizedek után hagyta ott a pedagógusi pályát a kialakult helyzet miatt. Sokan panaszkodnak az elszenvedett megaláztatásokra.
Ildikó, gyógypedagógus osztályfőnök
Produkáltam a kiégés minden lehetséges lelki és testi tünetét. Hiába kértem segítséget a vezetőségtől, meghallgattak, majd minden maradt a régiben (…) Teljesen magunkra maradtunk a problémáinkkal, a gyerekek és én is. (…) Nem tudtam éjszakákon át aludni, gyomorideggel ébredtem, szóval 15 év után muszájból fel kellett állnom… Mások is jártak hozzám hasonlóan, a többiek pedig úgy közlekedtek az iskola folyosóin (főleg az érzékenyebb és idősebb kollégák), mint a zombik.
Orsolya, angol-magyar tanár
Lesz hova visszamennem tanítani, ha lejár a gyes? Fogok én akarni visszamenni ilyen körülmények közé, ha lejár a gyes? ….
Szabolcs, szülő
Szüleim és feleségem tanárok, négy gyermekünkkel azonban már pár éve Svájcban élünk – nem kis részben éppen a hazai közoktatás színvonalának tartós zuhanása miatt. A zuhanás már jó pár éve a tanárképzésbe is begyűrűzött, és egyre nehezebben lesz megfordítható. Nagyon szomorúak vagyunk, hogy választanunk kell: egészséges, kreativitást támogató, a gyerekeket partnernek tekintő iskolai környezetet biztosítunk a gyermekeinknek külföldön, vagy ennek ellenkezőjét a szülőhazánkban.
Éva
Teljes a megfélemlítés a munkahelyen… Decemberben lemondtam, nem bírom tovább, nem tudok lojális lenni ezzel az oktatáspolitikával.
Balázs, tavaly végzett történelem-angol szakos
Először óraadó angol tanár voltam fél évig, utána teljes állásban kezdtem augusztusban egy általános iskolában. A levélben említett dolgok miatt annyira rosszul éreztem magamat a közoktatásban, hogy novemberben azonnali hatállyal felmondtam az iskolában és el is hagytam a pályát.
Akiknek elege lett a túlzott adminisztrációból, a felszerelések hiányosságából:
A megalázó besorolási rendszer, a pénzhiány, a tehetetlenkedő KLIK, az elviselhetetlen adminisztrációs terhek miatt írtak sokan.
Zsuzsa, tanár
34 év tanítás után vizsgáznom kellett /ped 2/alkalmas vagyok-e a pályára? Megállapították: igen. Ráment félévem. Nem lettem jobb munkaerő, nem kaptam többletet. Nekem pótolhatatlan az a félév. A tanítványaimnak is, az unokáimnak is. Megalázó és felháborító!
Orsolya, kollégiumi titkár
Ma vettem 2 doboz 100db-os táblakrétát a fiaim általános iskolájának, mert „nincs rá pénz” és elfogyott…… Kollégiumi titkár vagyok, minimálbérért!!! Teljesen abszurd ez az egész!!!!!
Kinga, iskolai dologzó
A bürokráciáról: Amióta a KLIK a fenntartónk, azóta megduplázódott az iktatott leveleink száma. Tényleg ez volt a cél?
A gyerekekről: Hogyan lehetséges, hogy már a második osztályosok utálnak iskolába járni? Nem a gyenge képességű gyerekekre gondolok, ellenkezőleg. Miért kell teljesíthetetlen elvárásokat megfogalmazni és aztán csodálkozni (vagy a tanárokat hibáztatni), ha romlik az országos teljesítmény? Miért kell ennyi adatot a fejükbe tölteni???
A tanárokról: A nyílt levélben megfogalmazottakkal teljes mértékben egyetértek. Nagyon várom, hogy tényleg legyen valami pozitív változás végre!
Gábor, pedagógus-férj
Mindennel egyetértek! Pedagógus feleségem mindezek mellett már 3,5 hónapja nem kapott fizetést se, a bürokrácia útvesztőiben eltűnt a pénze. Ez elképesztő, 25 évvel a rendszerváltás után ezt sikerült összehozni, gratulálok!
Tamás, pedagógus
Gyakornok besorolású pedagógus vagyok. A minősítésemre várok. Eddig 22 minősítési időpontot írtak ki nekem, de ebből 20-at töröltek. Kettő még függőben van. Emiatt kénytelen voltam új portfóliót készíteni, noha még egyszer sem volt lehetőségem vizsgázni. A csúszásból kifolyólag egy teljes évi fizetésemeléstől estem el, ami a 326/2013-as pedagógus életpályáról szóló kormányrendelet szerint megilletett volna. Napról napra megkérdőjelezem, hogy van-e jövőm azon a pályán, amit szeretek és amit szívből választottam.
Krisztina, pedagógus
A héten én szereltettem be egy szülő segítségével az elromlott termosztát helyére egy újat. 3 hónapja vagy 15 vagy 25 fok volt a termekben!!!!!!!
Balázs, iskolai dolgozó
Gyerekek, amióta a KLIK átvette az irányítást, a sulinak még wc-papírra sincs pénze. Ez azért gáz.
Judit, volt iskolai gazdaságis
Borzasztónak tartom, hogy ma Magyarországon megtörtènhet, hogy egy szakmai kèpzès alapját adó tantárgy oktatását (a volt munkahelyem szempontjából a rajz tantárgy) kiszervezzèk kèt, a város más pontján található intèzmènybe, csak azèrt mert a KLIK nem rendelkezik megfelelő anyagi kerettel az esetleges viharkárok helyreálllításához…
Krisztina
Elegem van!
Hétfő délután is „pöcsölünk, becselünk”, azután sürgősen meg kell oldanunk rengeteg feladatot ezzel kapcsolatosan, miközben felvételiznek a gyerekek az általános iskolából, szóbeli nyelvi vizsgát tesznek a 8.-osaink, sőt, még állami nyelvvizsgát is szervezünk február elején, amelyre sok saját gimnazistám is jelentkezik. Ezekkel a dolgokkal szeretnék foglalkozni, nem a mutatókkal, egymás ellenőrzésének, megfigyelésének a szervezésével, az egész dokumentálásával, mert ez a fontos a gyerekeknek!!!
Judit, általános iskolai tanár
Mélységesen egyetértek. Egyre kevesebb időm van a tanítványaimra, rengeteg problémájuk van, és én nekik szeretnék segíteni. SOS jeleket küldenek, családi gondjaik vannak, és nekem megint admisnisztrálnom kell, hogy adminisztrálok. Megfulladok.
E. B.
Néhány kollégám egész tanéve a minősítésről szól. Írnak és feltöltenek, leveleznek, fotóznak, és óravázlatokat írnak. Egy 30 éve tanítónak a fejében van minden, nem ír már óravázlatot, sőt, soha nem írt tematikus tervet. Most hallott róla először! Mindezek miatt nem viszi az osztályát sehová, nincs ideje a gyerekekkel beszélgetni, szülőkkel foglalkozni. (…)
A szülőket bombázzuk, hogy írjanak rólunk, a kollégáknak gazsulálunk, hogy értékeljenek!
Átláthatatlan, álságos őrület. Kinek jó ez?
Akik már teljesen kétségbe estek:
András, tanár
Idén megyek nyugdíjba, ennek ellenére őszinte szívvel csatlakozom kezdeményezésükhöz. Nekem is elegem és herótom van ettől az oktatáspolitikától. 48 éves munkaviszony, 3 diploma, közel 20 publikáció, Tanulásmódszertan könyv, az alsó tagozattól a felső tagozatig, középiskolában, szakközépiskolában, főiskolán, egyetemem mint meghívott előadó, a pápai Pedagógiai kutatóintézet volt munkatársaként visszaminősítettek Pedagógus 1. kategóriába! A tanári múltam és a demokráciába vetett hitem nem engedte, hogy a portfóliós bohóckodásban részt vegyek!…
Judit, nyelvtanár
Csak alátámasztani tudom azt az állítást, hogy már a legjobb tanulók sem bírják a terhelést. Lányom 10 éven át volt kitűnő és kapott számtalan tanári, iskolai, sőt miniszteri dícséretet. A túlterheltség miatt fiziológiás és pszichés problémái vannak. Most a 10. évfolyamon úgy döntöttünk közösen, hogy kiszakítjuk ebből a célttévesztett rendszerből, és külföldön fogja folytatni tanulmányait.
Róbert, iskolaigazgató
Pedagógus vagyok, iskolaigazgató és tanfelügyelő. Igazgatóként és tanfelügyelőként nap mint nap tapasztalom, mennyi felkészült, lelkes és elhivatott pedagógus van az országban a körülmények ellenére is. Igazgatóként és tanárként nap mint nap tapasztalom, hogyan szenvednek a tantestületek, de még a tankerületek is a túlcentralizált, bürokratikus, bigott és gyakran dilettáns közoktatási rendszertől. Látom, hogyan kedvtelenednek el a kollégák…
Tapasztalom, hogy kiszámíthatatlan az egész oktatáspolitika, és ez megnyomorítja a munkanapjainkat. Tapasztalom, hogy mindez a diákok kárára is megy. Csak egy példa a sok közül: Már 11. évfolyamosok a tanulóink, mégse tudják, mi lesz jövőre az 5. szakmai érettségi tárgyuk, és annak mi lesz a tartalma! Elképesztő!
Egy nyugdíjas pedagógus
Több mint negyven évet töltöttem el a pályán, bátran mondhatom, hogy ennyi elkeseredett, megfélemlített pedagógussal még nem találkoztam, mint az elmúlt három évben. Akiknek munkaideje az egekig szökött, egyen tankönyv tanítására kényszerítve, a tanterv időbeosztásának megfelelően az anyagon átrohanva (jön a tanfelügyelet), adminisztratív munkával elárasztva (egzisztenciája függ tőle), véleményt nem megfogalmazva kell lelkiismeretesen végezniük a munkájukat. Ez a lelkiismeretesség tartja még egyben ezt az oktatási rendszert!
Emília, pedagógus
Nyugdíj előtt összeszűkült gyomorral, az újabb terhektől való félelemmel, állandó szorongással megyek dolgozni. Ahhoz, hogy a gyerekek ezt ne érezzék, folyamatosan szorongás csökkentőket szedek.
Anett, pedagógus
Azt szeretném, ha ugyanolyan jókedvűen mehetnék tanítani, mint 4 évvel ezelőtt!
Zoltán, magyar-történelem tanár
Hónapról hónapra romlik a helyzet… A tanmenet tarthatatlan, miközben lehet, hogy épp ezt kéri számon majd a tanfelügyelet: csalnom kell, hogy a naplóba a tényleges tananyag kerüljön, miközben — önhibámon kívül elmaradt órák miatt –, NEM TUDOK HALADNI… Az ellenőrző dolgozatokhoz magam készítek tesztanyagot, mert a témazáró feladatlapok megvásárlására már nem elég a tankönyvtámogatási keret.
Harminc éve vagyok a gyerekek között, de ennyire feszülten még nem dolgoztam.
Akik a gyerekeik miatt aggódnak:
Lajos
A lányom gimnazista! Nap mint nap szenvedünk az esztelen oktatási rendszer miatt!!! Fő kérdésem! Ha a fiatalkorúnak az Alkotmány szerint joga van a pihenéshez, akkor mi a búbánatos francért jár 9 órát az iskolába, és azután miért van 5 óra házi feladata és miért van hétfőn 3 témazáró, ha a hétvége a családé???
Klára
A gyermekem pedagógus. Az utóbbi 3 évben gyakorlatilag nem látom, mert csak dolgozik. Vagy az iskolában, vagy idehaza. Arra biztatom, hogy hagyja ott a munkáját, ennyi pénzért nem éri meg.
Norbert
3 gyermek apja vagyok. A középső, középiskolás gyermekemnek egy héten háromszor van 0. órája, és utána még 8 óra. Ezek után hazajön, és tanul. A sportot (vízilabda) azért hagyta abba, mert már nem volt ideje a tanulás és a többi különóra mellett semmire. Az egész rendszer úgy kontraproduktív, ahogy van. Kifacsart, fáradt gyerekek, fáradt tanárok. Feleségem pedagógus. Erről nem is beszélek, inkább aláírtam!
Edit, nyugdíjas tanár, unokájáról ír
Sosem beszélhetnek, például a csupán 20 perces ebédnél sem (állítólag azért, mert visszhangos az étterem), mert büntetést kapnak, alig van idejük az udvarra lemenni… Az egész, amit látok, azért a legrettenetesebb és komoly aggodalomra ad okot számomra, mivel azt látom, hogy az iskola (büntetés, jutalmazás, a gyerekekkel való bánásmód, stb) semmit nem változott az ötvenes évek végétől…
László, egy tanárnő férje
A lányom 6 éves, és a következőket mondta: AZT KÉREM A FOGTÜNDÉRTŐL: ANYA NE ÍRJON TÖBB PORTFÓLIÓT!”
Pálnak is tanár a felesége
“Nálunk minden hét a túlélésről szól… Ötödikes fiaim óraszáma akkora (…), mint annak idején nekünk gimnázium végén. Délutánonként (…) minimum két óra írásbeli házi, majd a hatalmas mennyiségű felesleges lexikális tananyag elsajátítása (…) Ez a program gyakran este 8-9-ig is elhúzódik. (…) Feleségem az iskolában töltött 32 óra ellenére este készül az óráira, hajnalban javítja a dolgozatokat, hiszen ehhez ott a nyugodt feltételek nem biztosítottak, lyukasórái a túlzott mértékű adminisztrálással telnek.
Ágnes, szülő
“Az ebédszünetüket csökkentették le azért, hogy 3/4 3-kor befejezzék az utolsó órát, de a héten egyszer 8 órájuk is van, ilyenkor 1/2 4-kor van vége a órájuknak. “
László, veszprémi középiskolai tanár
“Van olyan tanítványom, aki – hogy reggel beérjen az első órára – 4.30-kor(!) kel, fél 3-kor „ebédel”, utána délután 5-6 óra körül ér haza”, és csak utána tud nekiállni felkészülni a másnapi 7-8 órájára. A felzárkóztató órákat vagy gyógytestnevelést már csak hajnalra vagy fél háromra lehet beilleszteni az órarendbe. Van, akinek az ebéd “délután negyed négykor kezdődne, ha lenne még ekkor menza”.
Akik a saját bőrükön tapasztalják:
Marci
Szüleim pedagógusok. Ezt a munkát biztosan nem szeretném csinálni felnőtt koromban.
Petra
Köszönöm a magyar felsőoktatásnak, hogy elutasitotta az egyetemi jelentkezésem, mert nem jól olvasható a bizonyitvány, ez is egy ok, amiért Dániában folytatom a tanulmányaim. Dániában, ahol szeretettel és rengeteg támogatással várnak, és érdekes, ők el tudták olvasni a bizonyítványom…
Nikolett
Iskolába járni jó. Nem is jó, remek! Főleg most, hogy heti 36 óránk van. A régi 30 óra olyan kevés volt, hogy még szabadidőnk is maradt. De ugyan, minek az? Akkor tudnánk élni a hobbijainkak. Badarság! A tanulás az első- ahogy azt bölcs szüleink mondják. Úgy tűnik, sokszor hallották ezt az Oktatási Minisztérium képviselői is, ezért tettek róla, hogy a későbbi nemzedékeknek már ne kelljen ezt hallgatnia. Így most már a tanulás nem csak az első, hanem az egyetlen is.
A másik elmés ötletük az óraszámok emelése mellett az Iskolai Közösségi Szolgálat. Ezt a kezdeményezést kedvelem a legjobban. Iskola közben ugyebár, nincs idő, de nyáron nagyon unatkoznék, ezért rendkívüli hálával tartozom nekik, hogy találtak nekem elfoglaltságot. Ráadásul még a munkát is megszokom ezáltal.
Az évenkénti változtatásaik és az ezeket körüllengő bizonytalanság hab a tortán. Ezek is mind a tanulók érdekeit szolgálják, hogy ne unjanak meg semmit, szokják a változásokat, hogy a későbbi életükben ne legyenek meglepődve, amikor új othhonra a híd alatt lelnek…
A nevem Kaszás Nikolett. 17 éves vagyok, a monori József Attila Gimnázium tanulója. A fent írt glossza próbálkozás egy iskolai feladat volt. A tanárom ajánlotta, hogy írjam le, és mivel jó célt szolgál, még ha nem is jó, de leírtam.
A minisztérium nem reagált
Hétfőn megkerestük az Emberi Erőforrás Minisztériumát (Emmi), hogy megtudjuk, mit szólnak a tantestületek és tanárok tiltakozásához, terveznek-e válaszolni, illetve tárgyalni a képviselőikkel. Cikkünk megjelenéséig azonban nem érkezett válasz a kérdéseinkre.
A minisztérium képviselői a múlt héten tárgyaltak a Pedagógusok Szakszervezetével, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezettel és az Oktatási Vezetők Szakszervezetével. A Emmi ezután közleményben közölte, hogy megállapodás született, miszerint kevesebb teherrel fog járni az önértékelési, tanfelügyeleti és a pedagógusminősítési rendszer a pedagógusoknak, intézményvezetőknek és mesterpedagógus szakértőknek.
A Pedagógusok Szakszervezete azonban ezután saját közleményt adott ki, amely szerint semmilyen érdemi megállapodás nem jött létre az Emmi-vel folytatott egyeztetésen, csupán egy későbbi ülés előkészítése folyt, a minisztériumi közlemény pedig nem fedi a valóságot.
Megosztás