Prostituált anyáknak ken májkrémes kenyeret, a kamasz lányoknak elmagyarázza, hogy a szorosan a hasukra kötött szíj nem akadályozza meg a terhességet, és a szekrény tetejéről, plüssállatokkal
Hogyan kerül be valaki egy átmeneti otthonba?
Elvileg minden iskolában van egy ifjúságvédelmi felelős, aki látja, ha valami nincs rendben a gyerekkel. Szólnak az apukának, anyukának. “Hol laknak? Hát, most pont albérletet keresünk. És a gyerek meg addig az utcán? Hát, nem, a haveroknál. Elvagyunk. Na ez így nem lesz jó, akkor amíg találnak albérletet, addig a gyerek itt lesz, az átmeneti otthonban.” Néhányan örülnek, hogy addig sem kell a gyerekkel foglalkozni. Aztán a gyerek lehet, hogy 2 hétig, de akár 3 évig is ott maradhat az otthonban. Utána vagy visszakerül a családhoz, vagy ha azt nem lehet, gyermekotthonba.
Mi történik a gyerekkel az átmeneti otthonban?
Úgy kell elképzelni, mintha egy pót otthon lenne. Nincsenek ide bezárva, hétvégén hazamehetnek a szüleikhez. Megérkeznek az iskolából (mert onnan nem vesszük ki őket), megkérdezzük, hogy ment a suli, ebéd, leülünk tanulni, vacsora, fürdés. Minden nevelő öt gyerekért felel, például neked kell tudni mindig, hol vannak, kiengedted-e őket az udvarra, mi van az iskolában. A tanárok mindig örülnek, ha valaki hozzánk bekerül, mert óriási emelkedést visznek véghez: addig felszerelésük sem volt, utána meg már házit is írnak.
10 évig dolgoztál az átmeneti otthonban. Ennyi idő alatt jobb vagy rosszabb lett a szolgáltatás színvonala?
Ugyanaz minden. Ugyanaz az épület, ugyanaz a könyörgés, ha festeni kellett. Az nagyon jó, hogy sok nevelő jutott a gyerekekre, de néha mégis hiányoltam a gyerekközpontúságot.
Miben nem volt gyerekközpontú az intézmény?
Az ember egy kicsit át kell, hogy kattintsa az agyát, nem lehet mindig a szomorúságra, meg a gyerekek szar helyzetére gondolni, mert akkor vége a sztorinak. De nem jó a fásultság, nem lehet azért elfelejteni, hogy a gyerekekért vagyunk, és hogy nekik alapjában véve nagyon rossz. Mit tehetünk, hogy jobb legyen? Minden gyerekre kapunk fejpénzt, ha tolltartót kell venni, akkor tudunk venni. Mégis azt veszem észre, hogy spórolnak, nem merik benyújtani az igényeket a fenntartónak a gyermekjóléti központnak.
Milyen igények voltak, és ezeket miért nem merték benyújtani?
Születésnapja lesz Bercikének, torta kell neki. Ettől féltek, pedig a fenntartó annyira gyerekközpontú, ilyenen sosem problémáznak. Meg sem kérdezik, de az otthonnak a vezetője már azon parázik, hogy túl sokat kér. Ha Bercikének másodikán volt a szülinapja, de Józsikának 25-én, akkor inkább vonjuk össze a kettőt, és legyen egy torta. Mert mit szólnának, ha két torta lenne? De hát mit szóljanak, hadd legyen ennyi jó az életében. De volt olyan is, hogy azért nem vettek a gyerekeknek cipőt, mert a szülők visszaéltek vele.
Hogyan lehet ezzel visszaélni?
Egy elsős gyereknek vettünk egy télikabátot, aztán hazament hétvégére, visszajött kabát nélkül. “Hát Pistike, hol van a kabátod? Jaj, hát, hol is hagytam? Nem is vittem kabátot.” Vettünk neki még egy kabátot. Hétvégén hazament, visszajött megint kabát nélkül. Az anya tudta, hogy úgyis veszünk neki új kabátot, úgyhogy mindet odaadta a testvéreinek, vagy eladta, nem tudom. Amikor visszajönnek a hétvégéről, akkor egyébként is nagyon kell figyelni rájuk. Volt két gyerek például, az egyik pont a kabátos, akik egész hétvégén nem ettek semmit, és hétfőn mindig rosszul lettek, úgy teleették magukat.
A szülőkkel tartjátok a kapcsolatot?
Persze. A múltkor bejött egy anyuka, prostituált. Éppen evett a gyerek, kentem az anyjának is egy kismájkrémes kenyeret, mert ő is éhes volt. Beszélek én szépen mindenkivel, de azért inkább a gyereket védjük. Miért kényszeríti be a szülő a lányát egy olyan helyzetbe, hogy nem tud mit mondani arra, ha kurvaanyáznak neki? Nekem kell bemenni az osztályfőnökhöz, amikor ezért megveri az osztálytársát.
Miért szoktak bekerülni a gyerekek az otthonba?
Egyre gyakoribb, hogy a gyerek elkezd csavarogni, aztán otthon megfenyegetik: ha így folytatod, akkor bekerülsz az intézetbe! Persze, nincs ilyen, hogy “beadom az intézetbe”, de a szülők ezt szokták mondani. Az anyuka elválik, rajta marad két gyerek, jön az új férfi, akinek szintén van már kettő. Az új apuka pedig nem jön ki a régi gyerekekkel. Mit lehet tenni? Rá lehet fogni, hogy Ágika nagyon csúnyán viselkedik az új apukával, és akkor beadják az otthonba.
Akkor mégis be lehet adni “csak úgy”?
Nem, más problémák is vannak, például anyuka meg apuka sokat iszik. Vagy mondjuk az anyuka terhes is. Meg már az albérletet sem tudják fizetni. Akkor a családgondozó szól, hogy akkor inkább emeljük ki Ágikát, rakjuk be az átmeneti otthonba, és akkor ott majd észhez tér. Holott inkáb a szülőnek kellene. A másik ok a full brutál szegénység, ami egyre elterjedtebb, amikor nincs pénz se ételre, se ruhára, se lakásra.
Szerinted mi az oka az ilyen mértékű szegénység terjedésének?
Főleg a meggondolatlanság, az analfabétizmus. Például nevelünk már négy gyereket az otthonban, és erre jön az anyuka, megint terhesen. Ezt meg hogy gondolod? Aranyosak ezek a gyerekek, de miért teszed ki őket ilyeneknek?
És erre mit válaszolnak?
Sosem kérdeztem meg tőlük, maximum a hölgy kollégák, a vérmesebbek. De sok kamaszlánnyal megvolt az a bizalmi kapcsolatom, hogy elmondták azt is, mikor vesztették el a szüzességüket. Körülbelül általános iskola hatodik-hetedik osztályban kezdik, de egyáltalán nincsenek képben arról, hogyan kell védekezni. A fiúkat meg el sem lehet képzelni, a megoldásaikat. “Mondta a bátyám, hogy szíjjal el kell kötni a hasát.” Mármint aktus után. Így védekeznek. Ők mondjuk tényleg romák. Egy középosztálybeli magyar gyerek, aki azért kerül be, mert az anyja a pszichiátriára került, az azért más helyzet.
Kijönnek egymással a cigányok és a nem cigányok az otthonban?
Nincs ezzel semmi gond, nincsen semmilyen csicskáztatás, vagy ilyesmi.
És hozzád, mint magyar nevelőhöz hogyan viszonyulnak a cigány szülők?
Engem szeretnek, mert én sosem voltam flegma velük. Három telep van a környéken, van olyan család, ahonnan mindenkit tanítottam már, ismernek névről. Dolgoztam egy helyen, ahol nagyon sok magyar ember látványosan azért nem szállt be a liftbe, mert cigányok álltak benne. Amikor én beléptem, mondták is, hogy ej, maga be mer szállni a liftbe. Hát hogyne, ilyen nők mellé? – én ilyen viccesen válaszoltam. A ilyenek átzökkentenek a kezdeti fagyis hangulaton, ilyen vagyok az órákon is, nem szigorú. Szeretem ezt a felszabadultságot, mert azért nagy punkok a cigányok.
Hogyan punkok?
Nem fogadják el a rendszert, szabad emberek. A legtöbb magyar ember mindenen görcsöl, én is. Ők nem. Titkon tetszik ez a túlzott szabadság, de azért haragszom is, mert ebből a leszarom érzésből jön a szegénység.
Hogyan tudod motiválni a gyerekeket, hogy tanuljanak?
Vannak ilyen trükkök, hogy ha nem tanulsz, nem mehetsz ki az udvarra. De a nagyobb fegyver az, hogy ha nem fogadod el a szabályokat, akkor felgyorsítják az eljárást, és állami gondozásba fogsz kerülni. Ha ott is folytatod, akkor nevelőintézetbe vagy börtönbe. Felvázolom nekik a lehetőségeiket: vagy lecsúsznak teljesen, vagy megtanulnak angolul, kitanulnak egy szakmát, és aztán helló, el tudnak menni külföldre. Mondjuk egy hajóra. Ez általában tetszik nekik. Viszont 10 év alatt marha unalmas mindig ugyanezt a litániát végigmondani, ugyanúgy nem lesz belőlük semmi általában. Ezt el kell fogadni, hogy nem lehet nagy eredményt elérni. Addig, amíg ott vannak a gyerekek, addig kell valami pluszt adni, a mindennapokban, hogy ne történjenek nagy gondok.
Azért volt sikerélményed is?
Azért volt egy-kettő. Csak mindig az volt a baj, hogy mire elkezdődnek a jó dolgok, addigra kikerül a gyerek. Vagy hazakerül, vagy állami gondozásba. Ha állami gondozásba kerül, akkor vége, mert ott nincs elég ember. Ha meg vissza a családba, akkor mit csináltunk? Adtunk a szarnak egy pofont, aztán folytatódik minden ugyanúgy. Akikkel később találkoztam, és megjárták az átmeneti otthont, az állami gondozást is, mind azt mondta, hogy nálunk volt a legjobb. Elhiszem, a lakásotthonok elég kemények.
10 év után te is otthagytad a vidéki átmeneti otthont, és egy budapesti gyermekotthonban
Nettó hetvenezer forintot kerestem havonta, abból nem lehet megélni. Itt kétszer annyit keresek, éjjel 11-kor elküldtem az önéletrajzomat, másnap reggel már hívtak is: nagyon kellettem a pedagógus végzettségemmel, meg a 10 év tapasztalatommal. Ez furcsamód egy jól működő otthon, az a feladat, hogy gatyába kell rázni a csapatot. Nagyon sokat cserélődtek a nevelők, és most egy hétig azt kellett magyaráznom a gyerekeknek: én nem vagyok Marika néni, meg Erzsike néni, akik eddig elmentek, én itt maradok.
Megosztás