Ahelyett, hogy a szelektív és szegregáló iskolarendszert alapjaiban alakítaná át, a kormány csak még egyet rúg az amúgy is rosszul működő magyar oktatásba – az érettségi nélküli szakmunkások termelésével és a gimnáziumok elkaszálásával. Az általános iskola után kihullók száma nőni fog – a hátrányos családi helyzetű gyerekekkel az élen – míg az elitgimnáziumok még elitebbek lesznek.
„Ha a legfrissebb oktatásügyi reformok maradnak, annak 5-10 éven belül katasztrofális következményei lesznek – és ez nem publicisztikai túlzás” – kritizálta a második és harmadik Orbán-kormány oktatáspolitikáját Zolnay János szociológus kedden, a Szociális Munka Világnapja „Legyetek jók, ha tudtok” című oktatásügyi kerekasztalán. Azokra a közelmúltban meghozott döntésekre utalt, amelyek szerint 18-ról 16 évre csökkent a tankötelezettség életkora, 2015-től pedig elkezdődött a középfokú oktatás átszervezése: a szakiskolák erősítése az érettségit adó gimnáziumokkal szemben. Ezek az intézkedések – a kerekasztal résztvevőinek egybehangzó véleménye szerint – pont a legszegényebb családokat fosztják meg a továbbtanulás vagy a jó elhelyezkedés lehetőségétől.
Hiába mondja ugyanis a kormány, hogy „az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége”, a realitás még mindig az, hogy akinek nincs érettségije, az „egy alacsonyabb kasztba tartozik”, mint az érettségivel rendelkező társa, még ha ezt a tényleges képességbeli különbségek nem is mindig indokolnák. Ez a magyarországi foglalkoztatottsági adatokon is meglátszik: az alacsonyabban képzettek – tehát a nyolc osztályt vagy szakiskolát végzettek, a szakmunkások – között a munkanélküliség 1992 óta jóval magasabb, mint az érettségizettek és a diplomások között. „Ilyenkor csökkenteni az érettségizettek számát annyi, mint kihúzni egy elég széles társadalmi réteg lába alól a talajt” – kommentálta Zolnay a helyzetet.
Pedig még a szelektív oktatási rendszerünket sem sikerült felszámolni
Ha nem volna elég az esélyegyenlőtlenségből, ott van még a szelektív és szegregáló oktatási rendszerünk, ami röviden összefoglalva ezt a képet mutatja:
- Az OECD országok között közel sehol sincs akkora hatása a szülők társadalmi pozíciójának a gyermek iskolai teljesítményére, mint nálunk.
- A diákok teljesítménye között iskolán belül nincsenek látványos különbségek, az iskolák között viszont óriási az eredmények szórása – gettósodott iskolák jöttek létre, nulla továbbtanulási esélyekkel
- Míg egy átlagosan jól működő oktatási rendszerű országban 5 százalék körül mozog az alapképzés után iskolát elhagyók, lemorzsolódók aránya, addig ez Magyarországon 20 százalék, és 2003 óta ekörül stagnál (korábban is 23 százalék volt)
Zolnay János kiemelte: kevesen hangsúlyozzák, de nagyjából 1985-től egészen mostanáig zajlott egy pozitív folyamat, egyfajta középiskolai és felsőoktatási expanzió, aminek következtében folyamatosan növekedett az alapképzésből sikeresen továbbtanuló diákok száma. Így értelemszerűen a hátrányos helyzetű csoportok helyzete is javult – például jelentősen csökkent az általános iskola után kieső roma diákok aránya.
A középfokú és felsőfokú oktatás kibővítése azonban egyszerűen elfedte a szelektív oktatást, amit több minden is erősített.
- Egészen mostanáig az önkormányzatok feladatában és szabadságában állt az intézmények működtetése, így erős érdekszövetségek alakultak ki az önkormányzatok és a magasabb státuszú szülők között;
- a rendszerbe bekerült egy akkor progresszívnek tűnő elem: a szabad iskolaválasztás, azaz nem kötelező a körzeti iskolába járatni a gyereket. Így alakulhatnak ki a csak jó képességűeket tanító elitiskolák és a már említett gettóiskolák;
- másik rendszerszintű probléma az úgynevezett szerkezetváltó iskolák, azaz a 6 vagy 8 osztályos gimnáziumok megléte, ugyanis életkorban korábbra kerül az a szelekciós pont, amikor eldől egy-egy gyerek oktatási életútja;
- végül – bármennyire is előremutató lehet a működésük – az iskolákban a különböző (művészeti, zenei, két tanítási nyelvű) specializációkat is remekül lehet szelekcióra használni, hiszen legtöbbször a felvételihez hasonló képességméréseken kell átesniük a gyerekeknek.
Mindez olyan súlyos egyenlőtlenséghez vezet, amit Zolnay említett: a most nyolcadik osztályba járó roma gyerekek 60 százaléka jár olyan osztályokba, ahol a tanulók 50 százaléka funkcionális analfabéta. „Nincs olyan tehetséges tanár, aki ezeket a hátrányokat segíthetne behozni” – mondta Zolnay. „Fogalmaink szerinti tanórák sok helyen már nem is folynak” – tette hozzá.
A tanodák és a második esély típusú iskolák csak foltozni tudnak
A komoly rendszerproblémák meglétét igazolja, hogy már száznál is több tanoda működik ma Magyarországon, amik az iskoláktól minden értelemben függetlenül segítik a hátrányos és a halmozottan hátrányos gyerekeket. A különböző tanodák azonban legnagyobbrészt egyszeri pályázati támogatással jöttek létre, így a pénzcsapok elapadásával, más források bevonása híján, folyamatos működési bizonytalansággal küszködnek – mutatott rá a problémákra Dés Julcsi szociológus. Noha az eredmények mérésére még nincs kialakult módszertan – a tanodák, úgy tűnik, tényleg képesek segíteni a lemorzsolódás csökkentésében. Csodát tenni azonban nem tudnak, maximum a lyukakat betömködni a hibás rendszeren.
„Mi egy kimondottan szegregált iskola vagyunk, mert ezeket a gyerekeket már senki nem akarta” – mutatta be kis iróniával a Kontiki Szakképző Iskolát Aczél Ágnes szociális munkás, aki az intézményben dolgozik. A Kontiki egy második esély típusú iskola Budapesten, ahol főleg a más intézményekből kisodródott diákokat fogadják be, és nyújtanak nekik komplex – kompetenciafejlesztő, szociális és lelki – szolgáltatásokat, valamint tanulmányi ösztöndíjat és szociális támogatást is biztosítanak. Aczél szerint a hozzájuk járó gyerekek intézménytörténete sokszorosan terhelt, a kicsapások, az elutasítások ugyanis jobban megviselik őket, mint gondolnánk. A négy éve indult iskolában 10 szociális munkás dolgozik, és az osztályfőnök mellett mindig van egy osztálysegítő. Az órák nem igazi órák, sok gyerekeket csak lépésről lépésre, intenzív munkával lehet rávenni arra, hogy egyáltalán bejárjanak az iskolába – magyarázta a Kontiki működést Aczél Ágnes.
Az iskolában a honlapjuk szerint kicsiben működik az a fajta duális képzési modell (Hamburg Modell), amit német minta alapján a kormány a magyar szakiskolákban is bevezetne: egyharmad részben elméleti oktatás az iskolában, kétharmad részben gyakorlati képzés egy üzemben.
Megosztás