Keresés

Mindenki tudta, mi az elvárás: vetkőzni és inni

Az oktatási jogok biztosa jelentést készített az elmúlt évek egyetemi gólyatáborairól: noha nem kellene azon meglepődni, hogy alapvetően miképp néz ki egy gólyatábor, azért olvashatók a jelentésben szaftos részletek olyan szituációkról, amikor a résztvevők közül többeket leitattak, meztelenségre vettek rá. Sőt, egy “viccesnek” szánt játék kedvéért még csoportosan szexeltek is. A jelentés annak a problémáját is felveti, hogy a résztvevők beleegyezése nélkül sok mindent filmre vesznek, lefényképeznek és a világhálón megosztják – írja a hvg.hu.

A tavalyi gólyatábori botrányok után 67 felsőoktatási intézmény bevonásával készített jelentést az elmúlt évek tapasztalatairól Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Tavaly összesen 45 intézményben rendeztek gólyatábort, több ezer diák részvételével.  Ezek között volt az ELTE tanítóképző kar fonyódligeti tábora, melyen egy lányt megerőszakoltak. Az ottani HÖK-elnököt, aki tudott az elkövető fotós előéletéről, az egyetem felfüggesztette. Ezt követően több erőszakos esetre is fény derült: így például arra, amikor az ELTE ÁJK 2013-as táborában történt hasonló, valamint az Indexnek is részletesen vallott egy másik áldozat, akit egy meg nem nevezett főiskola gólyatáborában megerőszakolt egy hallgatótársa, és a HÖK-ös szervezők igyekeztek eltussolni az ügyet – idézi vissza a lap.

A mostani vizsgálat nem kimondottan a szemérem elleni erőszakos bűncselekményeket kutatta, hanem általános képet igyekezett alkotni a hazai gólyatáborok szervezéséről, az ottani hangulatról, arról, hogy milyen emberi méltóságot sértő cselekmények történhetnek, illetve összegzi a panaszokat, melyekből jóval több van, mint amiről az egyetemek és főiskolák önként beszámoltak.

45-ből 36 intézmény arról számolt be, hogy nem érkezett hozzájuk panasz az elmúlt évekből. Ahol viszont volt panasz, ott olyan apróságok, mint a zene hangereje, vagy a tábor felszereltsége. De olyan is akadt, hogy a hallgatók nem adták a helyüket a vonaton, és hogy előfordult károkozás is.

Tényleges panaszról mindössze 5 intézmény számolt be, de ezek között csak az ELTE már nyilvánosságra került esetei az igazán kirívók. Az egyetemek által ismertetett problémák között merült fel még a BME egyik táborában a jelentkezési lap egy pontja, amit ki is kellett venni a feltételek közül. A nagyobb egyetemek közül még a Szegedi Tudományegyetem számolt be panaszról (2008), ami a magas részvételi költségekre vonatkozott.

Az egyes hallgatói önkormányzatok bevallása szerint egyetlen panasz sem érkezett hozzájuk, viszont köszönőleveleket sokat kaptak a gólyáktól. A HÖOK elnöke sem tud az elmúlt 8 évben hallgatói panaszokról, de némi ellentétet lehet felfedezni azzal, hogy a jelentésben később úgy nyilatkozik, hogy szerinte a névtelen panaszok „valóságtartalma nem minden esetben ellenőrizhető vagy eleve rosszindulatból írják, ezért célszerű fenntartásokkal kezelni őket.”

Ezzel szemben számos panasz érkezett nevük elhallgatását kérő hallgatóktól, szakemberektől, szülőktől, szomszédoktól és már régen végzett diákoktól a jogi biztoshoz. Ők legalább 10 intézményt nevesítettek is, ezekből válogat a jelentés is – írja a hvg.hu.

A beszámolók alapján jól követhető, hogy a tömeg, a közösség miképp hat az egyén döntéseire bizonyos szituációkban. A megfelelési vágy a közösségnek olyan dolgokra veheti rá a középiskolából a szabadságba szabadult fiatalokat, amire nem biztos, hogy később is büszkék lennének. Ezt a hatást többen megemlítik, és hogy a szervezők módszeresen terelték ilyen irányba az eseményeket, visszaélve a hierarchiával:

Erre a szervezők sem számítottak, bármennyire is szándékosan terelték ilyen irányba az egész évfolyamot. […] Minden csoportból álljon ki egy-egy fiú és vetkőzzön le. A nyolc fiúból a fele eleve meztelenül állt ki, így a maradéknak, megfelelve az elvárásoknak le kellett venni az alsógatyát. De ezen gyorsan segítettek a többiek, ha nem ment elsőre. […] A főszervező elindult a csoportok között pontozni, miközben buzdította a lányokat, hogy még erotikusabban csinálják [csókolják a fiú testét]. Az első csoportban valaki e felhívásnak eleget téve, orális kényeztetésben részesítette a székre állított fiút. Természetesen a csoport azonnal 10/10pontot kapott. A szervező ezek után tovább ment, és majdnem az összes csapatnál, néhol több lányt is érintve, elérte ugyanezt az eredményt

vagy

Minden csapatból jelentkezni kellett egy fiúnak és négy lánynak, a fiúkra feltesznek egy-egy vérnyomásmérőt, és az a csapat nyer, ahol a lányoknak adott idő alatt a legmagasabbra sikerül felvinnie a fiú pulzusát/vérnyomását, ekkor az összes lány rögtön nekiállt levetkőzni, nyílt színi gruppen szex kezdődött, aki odafért, mobiltelefonnal videózott.

Fontos személyiségi jogi probléma, hogy a gólyatáborban történteket sokan engedély nélkül rögzítik is mind a szervezők, mind a résztvevők, és később egymás között terjesztik, vagy rosszabb esetben a világhálón is megosztják, ami jelentős konfliktusokat válthat ki.

A jelentés kitér azokra a szabályokra és megoldásokra is, melyeket az egyetemek és a főiskolák alkalmaznak a gólyatáborok „biztosítása” érdekében.  Ezek között említhető, hogy a szervezőket a legtöbb esetben pályáztatással és több körös felvételi eljárással veszik fel, törekednek arra is, hogy körülzárt terülten, és a környék lakosaitól minél távolabb tartsák a táborokat, és hogy előre értesítsék a szomszédokat.

Aáry-Tamás Lajos leszögezi a jelentése végén, hogy nem célja a gólyatáborok beszüntetése, csak tükröt kíván tartani a felsőoktatás egésze elé (kormány, intézmények, HÖK-ök, hallgatók), hogy elmozdulás történjen. De ezt nem lehet rövid távon megoldani, közös munkára van szükség. A jelentés kitér még a nemzetközi tapasztalatokra is, valamint ajánlásokat fogalmaz meg, hogy rendezzék a gólyák jogi helyzetét, valamint az intézmények törekedjenek a prevencióra és a sértettek segítésére.

A hvg.hu cikke végén felsorol néhány konkrét beszámolót a diákoktól. A gólyák közül néhányan így emlékeztek vissza a táborukban történtekre:

  • „Volt olyan, aki a gólyatábort azzal nyitotta, hogy odahányt a bejárat elé.”
  • „… Legnagyobb meglepetésemre volt önként jelentkező [lány], aki meztelenre vetkőzött, aztán hagyta, hogy a [fiúk] leöntsék és lenyalogassák, sőt, látszólag még élvezte is a műsort. A többiek közben körben álltak és mobiltelefonokkal filmeztek”.
  • „Láttam egy lányt, akit jóformán eszméletlenül az egyik HÖK-ös szervező támogatott fel a szobájába, […] a lány a szobatársait kérdezget, semmire nem emlékszik az egész éjszakából és nem tudja, igazat mond-e a [a szexről a HÖK-ös] srác, és fél, hogy terhes lesz.”
  • „Szombaton leesett az eső, az egész táborban sár lett, […] hirtelenjében kitalálták [a szervezők], hogy legyen az a feladat, hogy egy nagy saras pocsolyában meg kell fürdeni a diákoknak, végig kell a pocsolyán csúszni. […] A fiú, aki először csúszott [megkérdezte a biztonságról a szervezőket] egyszer csak felordított, kirohant a sárból, a lábából ömlött a vér. […] megkérték a fiút, és ezzel együtt mindenkit, hogy lehetőleg ne mondják el senkinek, még az iskolavezetésnek sem, hiszen abból hatalmas botrány lenne.”
  • „Sorba állítottak, pálinkába mártott kenyeret adtak enni, az áldozást imitálva, „Firma testeként” átadva, ami engem, mint katolikus keresztényt súlyosan megbántott”
  • „Mindenki leszűrhette, hogy mi az elvárás, Vetkőzni és inni.”
  • „Persze ők [a szervezők] mindent felvettek, és később a táborban nem jelenlévő szervezőknek előszeretettel mutogatták.”
Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!