Az áldozatokkal ordibáló bírók, a nemtörődöm rendőrök és az egymással együttműködni képtelen igazságügyi szervek miatt akár éveken keresztül, újabb és újabb traumákon esnek át a szexuális erőszak áldozatai.
“Átnedvesedett a bugyija? Mennyire, nagyon? Tehát élvezte? Tehát akkor nem is volt erőszak?” – egy vidéki gyermekkothon igazgatója szerint ezeket a kérdéseket szegezte a bíró egy, a nevelőotthonában lakó lánynak, aki szexuális erőszak miatt tett feljelentést (nem mellékesen egy olyan férfi ellen, aki már kétszer ült börtönben hasonló bűncselekmények miatt). Az igazgató 27 éves pályafutása során nem először tapasztalta, hogy a gyermekotthona lakóival úgy beszélnek a bírók, ügyvédek, mintha “utolsó kurvák lennének”.
Pedig 2012-ben még úgy tűnhetett, változás következik az igazságszolgáltatásban: Navracsics Tibor (akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter) kijelentette, hogy “tettesbarát Btk. helyett áldozatbarát Btk.-t” akarnak hatályba léptetni, illetve 2012-t a gyermekközpontú igazsságszolgáltatás évének jelölte.
“Szép gondolatok ezek. A valóságban viszont még mindig ott tartunk, hogy megtörténhet, hogy egy 11 éves áldozat bepisilt a folyosón, olyan durva rendőrségi meghallgatáson esett át előtte. Az eljárások pedig nagyon hosszúra nyúlnak: egz 2007-es felmérés szerint átlagosan 4,7 évig tart, amíg szexuális abúzus ügyében a vádemeléstől eljutnak az ítéletig” – mondta Gyurkó Szilvia, az ESZTER alapítvány gyermekjogi szakértője. Szerinte az az egyik legkárosabb az áldozatokra nézve, hogy minden nagyon lassan folyik az igazságszolgáltatásban. “Volt olyan eset, hogy egy gyermek megnevezte azt az embert, aki szexuálisan zaklatta, ráadásul szifilisszel is megfertőzte, a gyanúsított férfiről pedig megállapították, hogy szifiliszes, ez mégsem volt elég bizonyíték – a férfi majdnem egy évig járkált szabadon az 1500 fős faluban”. Gyurkó Szilvia szerint egészen “cinikus” esetek is megtörténhetnek a bíróságokon: egy nő válókeresetet adott be, és párhuzamos feljelentést is tett a férje ellen, mert az szexuálisan bántalmazta a gyermeküket. “A válóperben kimondták azt, hogy az apának joga van a kapcsolattartásra – attól függetlenül, hogy még folyt ellene a büntetőper a szexuális bántalmazás miatt. A gyermekpszichológusnak arra kellett treníroznia a kislányt, hogy hogyan védje meg magát, ha a legközelebbi, kötelező találkozás alkalmával az apa ismét be akarna nyúlni a bugyijába.”
A jogvédő szervezetek szerint szinte kódolva van a magyar joggyakorlatban, hogy az áldozatok újabb és újabb traumákon essenek át, pontosan az ártatlanság vélelme miatt: mindig a sértettnek kell bizonyítani, ha történt vele valami. Németh Margit, az ESZTER alapítvány krízistanácsadója szerint ez a szexuális jellegű bűncselekmények esetén különösen nehéz, hiszen leggyakrabban nincs más bizonyíték, csak az, amit az áldozat elmond. “A rendőrnek az a feladata, hogy a lehető legnagyobb részletességgel meséltesse el, mi történt. Az áldozat viszont retteg attól, hogy akár gondolatban is újraélje a történteket. Ez további traumákhoz vezet, még akkor is, ha nagyon humánusan járnak el a szakemberek.”
Az se gond, ha lehülyézik az áldozatot
Az állami felsőoktatásban nem tanítják az igazságügyi dolgozóknak, hogyan kell bánniuk a kiskorú áldozatokkal. Jelenleg a Magyar Igazságügyi Akadémia szervez speciális képzéseket a bíróknak és igazságügyi alkalmazottaknak, de ezek nem kötelezőek.
“Nem ritka, hogy a bírók ordítoznak az áldozatokkal, de akkor sem szólnak közbe, ha az alperes ügyvédje lehülyézi a sértetett. Mintha a minimális tisztelet sem dukálna nekik” – mesélt a tapasztalatairól Spronz Júlia, a Patriarchátust Ellenző Társaság (Patent Jogvédő Egyesület) jogvédője. Az egyesület 2006 óta nyújt jogi és pszichológiai segítséget a párkapcsolati erőszakon átesett nőknek. 2014-ben olyan önkénteseket kerestek országszerte, akik hallgatóságként, megfigyelőként ültek be a családon belüli erőszakkal összefüggő büntető és polgári ügyek bírósági tárgyalásaira, hogy azokat monitorozzák.
Spronz Júlia elmondta, hogy az elején a bíróságokkal együttműködésben képzelték el a projekt kivitelezését, de az OBH adatvédelmi aggályokra hivatkozva zárkózott el az egyeztetéstől és állásfoglalást kért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól olyan projektelemekről, melyek valójában nem képezték részét a programnak. Hozzátette, bár a kezdetekben megkeresett bíróságok pozitívan álltak a közös munka elé, az OBH reakciója után már senki sem állt velük szóba. Ennek ellenére nem sikerült megakadályozni az önkéntesek munkáját, mivel a nyilvános tárgyalásokra a jogszabályok szerint bárki, akár az utcáról is beülhet. A szervezet a bírósági monitorozás eredményeit egy ősszel megjelenő kiadványban fogják publikálni.
A kérdéseinkkel megkerestük az OBH-t is, akiktől kimerítő válaszokat kaptunk, viszont egyelőre nem járultak hozzá, hogy közöljük is azokat.
A fénymásolószoba játékokkal sem gyerekbarát
Gyurkó Szilvia szerint a megfelelő szakemberek képzésére kellene több energiát fordítani, jelenleg viszont bizonyos tárgyi feltételek túldimezionálásával van elfoglalva a magyar igazságszolgáltatás. Példaként említte a gyermekbarát kihallgató szobák létrehozását (szintén Navracsicshoz köthető az a rendelet, amely szabályozza, hogy 2014-ig minden megyeszékhelyen ki kell alakítani egy olyan helyet, ahol a 14 éven aluliak megfelelő bánásmódban részesülhetnek a rendőri eljárás során). Az ESZTER alapítvány többször jelezte a minisztériumnak, hogy az, hogy a környezetet a gyerekre szabják, színes falakkal és játékokkal, még egyáltalán nem garancia arra, hogy a kihallgatás is gyerekbarát legyen. “Egy halálra rémült gyerek inkább órákig játszik egy nyomorult plüssmackóval, minthogy elmesélje, hogy mit hova dugott neki egy felnőtt. A nemzetközi trendek inkább afelé mozdulnak el, hogy a gyereket egy teljesen normális, üres szobában, egy egyszerű asztalnál, de rövid idő alatt, és egy hozzáértő szakember hallgassa ki, és vegyék videóra a meghallgatást. Így valószínűbb, hogy használható tanúvallomást kapnak” – mondta Gyurkó. Elmondta azt is, hogy sok helyen még a kötelezően előírt tárgyi feltételeket sem sikerül teljesíteni: a Dunántúlon például egy pszichológus kolléga olyan gyermekbarát kihallgatószobáról számolt be, amelyet a rendőrség fénymásoló szobájában alakítottak ki, ahol ki-be járnak az emberek, akár a gyermek kihallgatása alatt is.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás jegyében a birosag.hu oldalon kialakítottak egy gyerekeknek szóló fület (http://www.birosag.hu/tudjon- meg-tobbet/gyermekkozpontu- igazsagszolgaltatas/ valaszolunk-kerdeseidre), ahol egy két copfos, szoknyás tündér, “ŐRSZEM” ad választ a gyakran felmerülő kérdésekre.
Miért baj, ha a prostik buszra várnak?
A már említett vidéki gyermekotthon igazgatója arról számolt be, hogy még akkor is nehéz a dolga a hatóságokkal, ha a munka nagy részét “saját maga végzi el helyettük”. Az igazgató például kifigyelte, hogy a gyermekotthonában az egyik 16 éves (hepatitis C-vel fertőzött, terhes) lány rendszeresen kijár a város szélén lévő buszmegállóhoz, ahol egy idősebb prostituált futtatja őt. Az igazgató felhívta a rendőrséget, hogy intézkedjenek, de a rendőrök csak azt kérdezték tőle: “Miért lenne az a baj, hogy két lány vár a buszra?”. Az igazgató további erősködésére csak annyit válaszoltak a rendőrök, hogy ezek a lányok már régóta kijárnak, és soha nem zavartak ott senkit.
“Stratégiai pereskedést folytatunk, és abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb születnek olyan ítéletek, amelyek a későbbiekben precedens jellegűek lehetnek” – mondta Spronz Júlia, aki a Patent Egyesülettel már több állami szervet is beperelt. “Gyakori az olyan eset, hogy egy bántalmazott hívja a rendőrséget, de azok csak több óra elteltével, vagy egyáltalán nem szállnak ki a helyszínre, sőt, azzal fenyegetik a betelefonálót, hogy feljelentik, ha még egyszer felhívja őket. Pereltünk már gyámhivatalokat, bíróságokat, kórházakat is: utóbbiakat amiatt, mert elmulasztottak feljelentést tenni az ellátott bántalmazott nő sérelmére elkövetett családon belüli erőszakos bűncselekmény észlelésekor, holott ez kötelezettségük lett volna” – mondta Spronz. Hozzátette, hogy pozitív eredményt nagyon nehéz elérniük, mert “védik egymást a rendszer szereplői”.
Megosztás