Keresés

Prókai Eszter

prokai.eszter@abcug.hu

Tanodák helyett jó iskolát kéne csinálni

A romák gettóban tartása a legfontosabb cél

Míg a 2010 előtti kormányok inkább az iskola falain belül próbálták valahogy enyhíteni a gyerekek közötti társadalmi különbségeket, addig az elmúlt hét év sokkal inkább a szegregációt fenntartó, második esély típusú programokról szólt. Mint például a tanodák egyre erőteljesebb pályázati támogatása. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint azonban ezek az intézmények – bár jó szándékkal, de valójában csak fenntartják a roma gyerekek szegregációját és az iskolai sikertelenségüket.

Vidéken még nem utálják eléggé az állami oktatást

Nem bírják ki dolgozat és nyomasztás nélkül

Egyre több szülő próbálja a gyerekét valamilyen módon kiszedni az állami oktatásból, az alternatív és alapítványi iskolák korlátozott befogadóképessége pedig a tanulócsoportok ugrásszerű növekedését hozta magával. Bár Budapesten jóval több van, mint vidéken, és első látásra úgy tűnhet, hogy a fővárosban könnyebb is beindítani egy ilyen kezdeményezést, de a felmerülő nehézségek nagyon is hasonlóak. A szülők sokszor bizonytalanok, félnek tőle, hogy a gyerek lemarad, menet közben jönnek rá, hogy hiányolják a dolgozatírást és az osztályzatokat. De tanárt sem olyan könnyű találni: a fizetett nyári szünet és a központosított rendszer nyújtotta vélt biztonság még mindig többet ér, mint a pedagógusi szabadság. 

gyógyászati segédeszközök

Silány műlábakkal keserítik meg a mozgássérültek életét

A gyógyászati segédeszközök körüli problémák közül csak az egyik, hogy sokba kerülnek. Az állam által ingyen biztosított eszközök nagy része elavult, kínai alkatrészekből rakják össze, és ha egyszer megkapta a jogosult, utána reklamációnak helye nincs. Akkor sem, ha később derül ki, hogy mégsem passzol a műláb, vagy nem is férünk bele kényelmesen abba a kerekesszékbe. És kivételesen nem is az a probléma, hogy az állam sajnálja a területre pénzt, csak a rendszer működik irtó rosszul. 

A havi negyvenezres tartásdíj már soknak számít 1

A havi negyvenezres tartásdíj már soknak számít

Sértegető, személyeskedő hangnem, méltánytalanul alacsony tartásdíj – túl sokszor vár ez Magyarországon azokra a nőkre, akik el szeretnének válni férjüktől. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a jogászképzésben nyoma sincs annak, hogy a megfelelő kommunikációra is tanítsák a hallgatókat. Az odavetett beszólások pedig nagyon kényelmetlen helyzeteket tudnak teremteni.

Lakatosné Danó Zsuzsa

36 évesen, 7 gyerekkel érettségizett a kisemmizettek megmentője

Segít munkát találni az iskolázatlan romáknak, elintézi, hogy a szegregátumba is járjon a kukásautó, és, hogy azok is megkapják az elmaradt bérüket, akiknek a szava sehová sem ér el. Mindeközben a saját élete mindennek nevezhető, csak egyszerűnek nem. 36 évesen kezdte el a gimnáziumot, hét gyerek mellett szerzett levelezőn diplomát, most pedig – ahogy ő mondja – egy tüdődaganat ellen indul háborúba. Ismerjék meg Lakatosné Danó Zsuzsát!

Az volt az álma, hogy a szegényeknek főzhessen (nincs jóváhagyva)

Az volt az álma, hogy a szegényeknek főzhessen

Amikor két és fél éve megnyitotta az ország első cigány lakáséttermét, nem várt csodát. De Várnai Annával mégis megtörtént, amire nem is számított: a pécsi négyemeletes aljában lévő, egyszerűen berendezett kis éttermébe nagykövetek járnak kakaspörköltet kóstolni, asztalt alig lehet foglalni, a helyiek szerint pedig ő az év embere Baranyában. És bár ezeknek mind nagyon örül, Anna a legnagyobb csodának mégis azt tartja, hogy ma már olyanoknak is főzhet, akik nem tudnak fizetni érte.

Megtudná, hogy jó orvost választott-e? Itthon nem fogja 2

A vacsora a szokásos lesz: margarinos kenyér ketchuppal

Dombóvár szegregált területein valósít meg három éven keresztül esélyteremtő fejlesztési programot az Autonómia Alapítvány. Azért, hogy minél többen értsék, miért is vágnak bele a munkába, négy kisfilmet készítettek helyi gyerekekkel arról, hogyan is élnek, milyenek a mindennapjaik, milyen álmaik vannak.

A roma középosztály kiviszi a szegényebb rokonait - vázlat

Mindig a legokosabb családtagot küldik előre a kivándorló romák

Míg az ezredforduló idején inkább Kanadába indultak el a mélyszegénységben élő, szegregált romák, addig manapság már inkább Anglia, Németország vagy Hollandia a cél. Az sem akadály, ha nincs meg a képzettségük, vagy a kiutazáshoz szükséges pénzük, a már kint lévő rokonok húzzák magukkal az itthoniakat. A segítségnek azonban ára van, és nemritkán hasonló alárendelt viszonyban találják magukat kint, mint amiben Magyarországon éltek.

Szélvédőre ragasztotta a parkolási igazolványt, rabosították

Szélvédőre ragasztotta a parkolási igazolványt, rabosították

Egy háromgyerekes anyukát közel öt órán keresztül tartottak bent az I. kerületi rendőrségen, ujjlenyomatot vettek tőle, lefotózták, elvették a tárgyait, kétszer is kihallgatták. Azért vitték be a rendőrségre, mert a fia nevére szóló mozgáskorlátozott igazolvány az autó szélvédőjére volt ragasztva, sérült fia pedig nem volt vele. Az anyának esélye sem volt parkolójegyet váltani, alighogy kiszállt az autóból, már ott is termett a két rendőr és közölték, hogy megy velük. November elején egy látássérült fiú apukáját rabosították szinte ugyanígy.

Visszamész oda, ahonnan indultál

Visszamész oda, ahonnan indultál

A kerekesszékesek többségének a lakhatás egy soha véget nem érő bizonytalanság. Nem tudhatják, hogy az ország melyik részében lesz majd az intézmény, ahová éppen költözhetnek. Jó bentlakásos otthonból nagyon kevés van, aki végül bekerül egybe, az legszívesebben élete végéig maradna is. Bizonyos idő után azonban menni kell, és az út gyakran az elfekvőként szolgáló szociális otthonba vagy haza, a kis faluba vezet. A költözéssel együtt pedig nagyjából mindent elveszítenek: munkát, társaságot, kezdhetnek mindent az elejéről.