Keresés

Neuberger Eszter

Neuberger.Eszter@abcug.hu

Semmit nem jelentenek a megemlékezések a romagyilkosságok túlélőinek

Semmit nem jelentenek a megemlékezések a romagyilkosságok túlélőinek

A közösségi megemlékezések csak a médiának és a közvéleménynek szólnak, a megölt szeretteik emlékét az őrzi igazán, ha a családban senki nem felejti el őket – vélik a 2008-2009-es romagyilkosságok túlélői és hozzátartozóik. Mondják ezt leginkább azért, mert családtagként valódi lelki támogatást nem kapnak ilyenkor a közösségüktől – ide értve a településükön élő romákat is. A túlélők részben a távolság, részben az eltelt hosszú idő miatt már alig tartják a kapcsolatot egymással, pedig egyikük szerint össze kéne fogniuk. „Mitől féltek? Ha nem beszéltek, nem tudja meg ország-világ, hogy mi történik velünk!” – mondja a videóriportunkban Csorba Erzsébet.

Bátran bízzák a frizurájukat roma fodrászokra a lomi bolgárok

Bátran bízzák a frizurájukat roma fodrászokra a lomi bolgárok

Van egy kisváros, az északnyugat-bulgáriai Lom, ahol a város legtöbb lakója kizárólag roma fodrászoknál csináltatja a frizuráját. A helyi roma fodrászok között vannak, akik büszkén mutogatják szalonjukban a bekeretezett mesterlevelüket, és olyanok is, akiknek semmilyen papírjuk sincs a tudásukról, de kora tizenéves koruk óta vágják-festik a környékbeliek haját. „Nekünk, cigányoknak a vérünkben van ehhez a tehetség” – mondják. A lomi roma fodrászok tapasztalataiból egy olyan város képe rajzolódik ki, ahol a mindennapi életben nincs helye a különbségtételnek romák és nem-romák között.

Az Európai Unió legszegényebb szeglete, a romák mégis felfelé tartanak

Az Európai Unió legszegényebb szeglete, a romák mégis felfelé tartanak

Északnyugat-Bulgáriában, az ország és egyben az Európai Unió legszegényebb régiójában találtunk egy kisvárost, ahol mostanra nincsen roma fiatal, aki ne fejezné be legalább a középiskolát. Húsz-harminc évvel ezelőtt még Lomban is pont olyan siralmasak voltak a lemorzsolódási arányok, mint a régió többi településén, de aztán mozgásba lendült egy helyi roma civil szervezet és az oktatási ügyekre amúgy is fogékony városvezetés, és egyéni esetkezeléssel egyre több és több olyan diákot tudtak benntartani a helyi iskolákban, akiket kifelé húzott onnan a szegénység.

A szülők szerint a gyerek is meleg lesz, ha a melegekről hall 3

Nincs, aki megvédje az LMBTQI diákokat az iskolában

Homofób megjegyzésekkel és fizikai erőszakkal is találkoznak az LMBTQI diákok az iskolában, a legtöbben mégsem mernek segítséget kérni, inkább otthon maradnak néhány napot. Akik mégis a tanárokhoz fordulnak, csak annyit kapnak tanácsként, ne foglalkozzanak a dologgal, esetleg ne viselkedjenek olyan „melegesen”. Mindez egy új kutatásból derült ki, amelyben közel ezer LMBTQI fiatalt kérdeztek az iskolai élményeikről.

Úgy teszünk, mintha ez iskola lenne, pedig nem az 3

Úgy teszünk, mintha ez iskola lenne, pedig nem az

Egy budapesti gettóiskolában dolgozó tanárnő fakadt ki a Facebookon, mert nem hiszi, hogy bárhová is vezetne az a deszegregációs ítélet, ami másodfokon mindössze arra kötelezi az Emberi Erőforrások Minisztériumát – némi bírság megfizetésén kívül -, hogy a szegregáltan működő iskolákkal készíttessen deszegregációs tervet. A tanárnő interjúnkban elmondja, miért érzi teljesen tehetetlennek magát abban a szegregált iskolában, ahol több mint egy éve tanít, és azt is, szerinte miért ferdítés Budapesten arra hivatkozni, hogy egy gettóiskola a „helyi sajátosságok miatt” van tele hátrányos helyzetű, problémás diákokkal.

Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola

Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola

A harmadik első osztály kezdi meg a tanévet ősszel abban a csobánkai iskolában, aminek az indulásáról másfél évvel ezelőtt riportunkban írtunk. A legnagyobb kérdés az iskolaindítással kapcsolatban az volt: mitől nem fog olyan sorsra jutni majd ez az iskola is, mint az egy évvel korábban bezárt elődje, ahová a szegényebb, roma szülőkön kívül a végén már senki nem íratta a gyerekét. Mostanra úgy látszik, a dolog a jónevűnek számító szentendrei anyaintézmény szakértelmén, de annál is inkább az ügy iránt elkötelezett csobánkai szülőkön múlik, akik egy családias falusi iskolában, de városi színvonalon szeretnék taníttatni a gyereküket – együtt a hátrányos helyzetű roma gyerekekkel -, és mindezért tesznek is.

Folyton magyarázkodnom kell, hogy nem vagyok propagandista

Folyton magyarázkodnom kell, hogy nem vagyok propagandista

Jó fizetés és politikai elhivatottság – leginkább ez motiválja a kormánypárti médiában dolgozó fiatalokat. Legalábbis azokat, akik hisznek a Fidesz politikájában; számukra teljesen természetes, hogy az újságíró kiszolgálja a kormány érdekeit. A kevésbé elkötelezettek próbálják korrekten végezni munkájukat, már amennyire a politikai elvárások ezt megengedik. Viszont nekik is meg kell küzdeniük azzal, hogy a másik oldal következetesen propagandistának nevezi a kormánypárti újságírókat, egy lapon említve őket a lejárató cikkek íróival. Négy fiatal újságíró mesélte el az Abcúgnak, hogyan néz ki belülről a fideszes média.

Ha nem hallod meg a nevedet, hónapokig rostokolhatsz tovább a táborban

Ha nem hallod meg a nevedet, hónapokig rostokolhatsz tovább a táborban

A görögországi Leszbosz szigetén ragadt több ezer menedékkérő között kevesen vannak, akiknek nincs legalább egy abszurd történetük a menedékkérelmi eljárással és az ehhez kapcsolódó egész bürokratikus rendszerrel kapcsolatban. Egyáltalán nem ritka, hogy a hónapok óta a szigeten tartózkodó menekülteknek nem előbb, mint 2020 elejére van időpontjuk a folyamatban kulcsszerepet játszó interjúra, amit jóformán bármikor tovább halaszthatnak az elhavazott hatóságok.

Kiebrudalta az önkormányzat a Hős utcai telepen maradt civileket

Kiebrudalta az önkormányzat a Hős utcai telepen maradt civileket

Az egyesület munkatársai – bár számítottak rá, hogy ameddig csak lehet, maradhatnak a felszámolás előtt álló telepen – nem voltak igazán meglepve, hogy az önkormányzat felmondja a bérleti szerződésüket. A telepfelszámolás megkezdése óta ugyanis többször kerültek szembe a kerületvezetéssel a lakók érdekei védelmében, akiket most is segítenek abban, hogy a mai lakáspiacon semmire se elég 4-5 millió forintnál több pénzt kapjanak hátrahagyott lakásaikért.

Mi lesz veled? 3 és fél év elteltével bódvalenkei fiatalok portréi

Szép lassan szertefoszlanak a bódvalenkei fiatalok álmai

18 éves korukban Viki és Gina voltak az egyedüli lányok Bódvalenkén, akiknek nem voltak gyerekeik. A két lány váltig állította, hogy nem szeretnének túl fiatalon babát vállalni, de maguk körül azt látták, hogy a korukbeli lányok előbb vagy utóbb ebbe menekülnek. Három és fél év múlva visszalátogattunk hozzájuk, és három másik helyi fiatalhoz Bódvalenkére, hogy megnézzük, merre tart az életük.