Miután nagykorúvá váltak, az állami gondozásból szinte automatikusan az utcára kerültek azok a hajléktalan fiatalok, akikkel egy budapesti, kifejezetten fiatal férfiakat fogadó átmeneti szállón találkoztunk. Meglepte őket, hogy bárki is érdeklődik a történetük iránt – úgy érzik, a világ róluk valahogy megfeledkezett.
Hetente 20-30 menekült még úgy is érkezik Magyarországra, hogy a kerítés felhúzásával és a vele párhuzamosan bevezetett jogszabályváltozásokkal a menedékjog nálunk július óta gyakorlatilag kiüresedett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) közép-európai szervezetének szóvivője, Babar Baluch a 444-nek adott interjújában elmondta: jelenleg körülbelül 700 menekült várja börtönszerű körülmények között, hogy kérelmüket kivizsgálják.
Majdnem 9 hónapig lógott a levegőben Velkei István és Jakab Rozália három óvodáskorú gyerekének sorsa, miután 2014 októberében ideiglenes gyámság alá helyezte őket a gyámhivatal, és a szüleiktől előbb nevelőszülőkhöz, majd egy nevelőotthonba kerültek. Végül karácsonykor kerültek vissza szüleikhez.
Egyre nagyobb a hajléktalanok között a képzetlen fiatalok aránya. A legtöbben állami gondozattak voltak, és az intézet után rögtön az utcára kerültek. Úgy érzik, a világ róluk valahogy megfeledkezett.
A középvezetők hatalmaskodásairól, nyilvános megaláztatásról és aránytalanul nagy terhelésről mesélnek az áruházláncok dolgozói. Munkáltatóként a legrosszabb híre nem a legnagyobb áruházláncoknak van, hanem a több, kisebb üzletet üzemeltetőknek. A jogsérelmek számához képest munkaügyi bírósági pereskedésig csak kevés munkavállaló jut el, de nem azért, mert a többi esetben sikerülne cégen belül kielégítően rendezni a problémákat, hanem mert a dolgozók inkább csak csendben odébbállnak.
Nem áll messze egy külső-budapesti garzonlakás árától egy düledező lyukóbányai víkendház ára, ahová jó eséllyel még a víz sincs bevezetve. A felszámolás alatt álló miskolci számozott utcákból kilakoltatott romáknak szól ez a fogadtatás, nekik ugyanis – hacsak nem akarnak Kanadába menekülni – egyedül a város legnagyobb szegregátumában van esélyük új lakóhelyet találni, még ha két-háromszoros árat kell is fizetniük érte, mint a kilakoltatási hullám előtt.
Nem áll messze egy külső-budapesti garzonlakás árától egy düledező lyukóbányai víkendház ára, ahová jó eséllyel még a víz sincs bevezetve. A felszámolás alatt álló miskolci számozott utcákból kilakoltatott romáknak szól ez a fogadtatás, nekik ugyanis – hacsak nem akarnak Kanadába menekülni – egyedül a város legnagyobb szegregátumában van esélyük új lakóhelyet találni, még ha két-háromszoros árat kell is fizetniük érte, mint a kilakoltatási hullám előtt.
Ha valaki igazi cigányasszony akar lenni, akkor el is felejtheti azt a szót, hogy karrier. Vannak, akik bravúrosan egyensúlyoznak a két világ között, egyszerre próbálnak sikeres, modern nők és “jó cigány családanyák” lenni, és vannak, akik azért harcolnak, hogy szüleik kompromisszumok nélkül elfogadják: lányaik már nem a régi értékrend szerint élnek.
Jól jött a szokatlanul napsütéses november a monori nyomortelep lakóinak, télikabátra ugyanis nem csak akkor van szükségük, ha a hidegben ki kell mozdulniuk a lakásból. Sokuknak odabent is több rétegnyi meleg ruhát kell hordani majd. A téli ruházat beszerzése még javában tart, és többféle stratégia létezik rá – kukázástól a ruhaadományon és a cserebere piacon át az olcsó kínaiig.
Egyedülálló, háromgyerekes anyaként folytonos gyanakvásban élve költözött éveken keresztül családjával albérletről albérletre Erzsébet. Akarták átverni és férjhez adni is ebben a permanens krízishelyzetnek is beillő időszakban – a szociális ellátórendszerbe kerülve viszont helyzete nemhogy javult volna, csak tovább rosszabbodott. Erzsébet testi és lelki egészségi állapota leromlott, a rossz tapasztalatok pedig zsigeri gyanakvásra és bizalmatlanságra tanították a családját tíz éve egyedül fenntartó nőt.