Budapesten már lassan egy hónapja mindennapos a Nyugati és Keleti pályaudvarok környékén ücsörgő, vagy a vendéglátóhelyeken mosdó, telefonukat töltő migránsok, menedékkérők látványa. Legtöbben a török éttermekbe térnek be, remélve, hogy könnyebben kérhetnek és kaphatnak némi segítséget a folytatáshoz. A fővárosban napokig hajléktalanként élő migránsok helyzetének rendezésére eddig egyetlen hatósági lépés sem történt.
Népdalokkal és népmesékkel szórakoztatták a Jobbik Ifjúsági Tagozat önkéntesei a budapesti Pető Intézet Konduktív Iskolájában a mozgássérült gyerekeket – és minderről büszkén számoltak be Facebook-oldalukon. Magyarországon pedig törvény tiltja ilyen szervezetek bárminemű jelenlétét nevelési-oktatási intézményben. Meglepő módon a jobbikos fiatalok jótéteményeiről az iskola vezetése tőlünk értesült. Pedig egy munkatársuk szervezte meg az önkéntesek műsorát, aki maga is a Jobbik IT tagja.
Magyarországon járt és a romák helyzetéről vizsgálódott az EBESZ egyik tisztségviselője. Az önkormányzatok felelősségéről beszélt a diszkrimináció-mentes szociális lakáspolitikában.
A vámosszabadi menekülttábor lakói egész nap csak fekszenek a szobájukban, maximum a közeli plázáig buszoznak el. A táborban gyakorlatilag semmilyen program nincs, amivel segítenék a menekültek jövőbeli integrációját. Sokan azt sem tudják, hol vannak.
A kormány bevándorló-ellenes kampánya azoknak a bevándorlóknak is üzen, akik már évek, évtizedek óta Magyarországon élnek, dolgoznak, nevelik gyerekeiket. Többségük tökéletesen beszél magyarul, sokuknak magyar házastársa vagy élettársa van. Bemutatunk négy embert, akik számára Magyarország sokkal rosszabb hely lehet, ha a kormány bevándorló-ellenes kampánya célba ér.
Mohamed 15 éve nyitotta szír élelmiszerboltját Budapesten. Turistaként érkezett Magyarországra, megtetszett neki itt, egy év múlva pedig ideköltözött. Németországba is mehetett volna, ott ugyanis egyszer már sikerült letelepednie.
Kaya Elif 17 éves törökországi kurd lány, egy egészségügyi középiskolában tanul Budapesten. Családjával egy éves kora óta él Magyarországon, eddig értelmezhetetlen volt számára mi az, hogy “visszamenni”. Mikor őt és családját kis híján kiutasították az országból, Elifnek életében először fordult meg a fejében, hogy talán mégsem ide tartozik.
A koszovói származású Dzavit lassan 12 éve él Magyarországon, és noha menedékkérőként érkezett, szinte rögtön állást ajánlott neki egy nemzetközi jogvégő szervezet. Feleségével és gyermekeivel Ráckevén élnek, ahol mindenki ismeri őket, hiszen a környéken igazi kuriózumnak számítanak. Dzavit már maga mögött hagyta a menekült életet: hacsak nem muszáj, nem szeretné családjával megint nyakába venni a világot.
A jemeni kifőzdés 26 éve él Magyarországon, ahová egykor tanulni jött. Magyar feleségével két gyermeket nevelnek Budapesten, a 8. kerületben. Budapestet befogadó városnak tartja, a nemzeti konzultációnak pedig bármi legyen is az eredménye, ő nem hiszi, hogy a magyarok idegenellenesek lennének.
Mesékben mondják el a balassagyarmati börtön fogvatartottjai, hogyan tértek rossz útra. A történeteikből, élményeikből szőtt mesejátékokat aztán gyermekeiknek adják elő, hogy a börtönévek alatt ne szakadjanak el teljesen egymástól.