Keresés

Magócsi Márton

marton@martonmagocsi.com

Budapesten született, 1979-ben. 2009 óta dolgozik a sajtófotózásban mint fotóriporter, képszerkesztő, rovatvezető, multimédia-szerkesztő és tanár, nem feltétlenül ebben a sorrendben, és természetesen nem minden szerepben egyszerre. Sikerült diplomát szereznie kommunikáció szakon, fotóriporteri szakképesítést, és remélhetőleg több barátot mint ellenséget az eddigi pályafutása során. Fotós és multimédiás anyagai többször is díjakat nyertek. 2019-ben fél évet az Oxfordi Egyetemen működő Reuters Sajtókutató Intézetben töltött ösztöndíjasként. Műveit nem gyűjti senki, de nem zárkózik el ezelől. Első nem újságírói indítattással készült anyagával, Az én házam az én várammal önálló kiállítása volt a budapesti Capa Központban. A kamaszkorából esetlegesen előkerülő borzalmasan modoros önarcképekket letagadja.


Betlehemek 2017 karácsony

Szabolcstól Baranyáig ellepték az országot a betlehemek

Hol a templomkertben, hol a községháza előtt állítják fel őket. Néha élethűbb, máskor egészen groteszk megoldásokat látni. Ezekből válogattunk néhányat szerte az országból, Kisasszonyfától Eperjeskéig.

Abcug link

A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája

Erős, széles, szabad középosztály nélkül egy társadalom nem tud jól és igazságosan működni. Az erős középosztály dolga ugyanis, hogy hatékonyan ellenőrizze a politikai, gazdasági és kulturális hatalmat. Ma Magyarországon ebben a pillanatban ez a réteg egészen szűk, a társadalom ügyeit nem szabadon választott értékek, hanem önző politikai és gazdasági érdekek mentén irányítják. Összeállíátsunkban bemutatjuk, hogyan él és gondolkozik a szűk, félrecsúszott magyar középosztály. Mire költik a pénzüket azok, akik európai színvonalon élnek, és mivel küzdenek azok, akik méltatlanul csúsznak ki a középosztályból!

A tévé mindenhol ott van 1

A tévé mindenhol ott van

A tévénézés Magyarországon is a legjellemzőbb kulturális időtöltés, állapítja meg a KSH egy korábbi tanulmánya. Ezt fotóriportereink is nap mint nap tapasztalják, miközben az ország kevésbé szerencsés régióiban bepillantást nyernek egy-egy család életébe.

Nem lehet nyavajogni, az felesleges időkidobás

Nem lehet nyavalyogni, az felesleges időkidobás

Dobos Réka nincs három éve, hogy autóbalesetet szenvedett, és melltől lefelé lebénult, a kezeit is csak korlátozottan tudja használni. Idén mégis először országos bajnok, majd világbajnok lett karatéban. A formagyakorlatokból, katákból álló nyári versenyekre tavasszal kezdte a felkészülést édesanyja és edzője segítségével, első versenyét pedig egyből meg is nyerte a kerekesszékes kategóriában. Nézze meg felkészülését és első versenyét multimédiás kisfilmünkben!

Ha dolgozni akarsz, nem elég, hogy jó napot kívánok

Ha dolgozni akarsz, nem elég, hogy jó napot kívánok

Benedek jövő májusban érettségizik egy budapesti elitgimnáziumban, ahonnan jogra szeretne tovább menni. Évfolyamtársa, Évi orvosnak készül, a csepeli Norbi viszont hang- és fénytechnikával szeretne foglalkozni. Dávid autószerelőnek tanul egy székesfehérvári szakközépben, utána Győr felé venné az irányt. Ők négyen sok mindenben különböznek, de egy valamiben egyetértenek: kapcsolatok nélkül semmire sem mennek az életben.

A mosolyhoz tartozó arc alaposan megöregedett

Alsószentmárton a 70-es évek végén, mint az ország első „cigányfaluja” került a szociológusok és néprajztudósok figyelmének középpontjába, de gazdagon dokumentálták képben és írásban a falubeliek életét, társadalmi-gazdasági környezetét még a 90-es években is. A horvát-magyar határ mentén fekvő településen megtaláltuk egy 1977-ben készült képriport néhány szereplőjét: azt mondják, sosem hagyták, és már sosem fogják elhagyni Alsószentmártont, de gyerekeiknek azért nem ezt kívánják. Közben visszasírják az időt, amikor még volt munka, és nem kellett szívgyógyszerekre vagyont költeni, vagy háromnaponta dialízisre járni. „Akkor és most” riport egy 70-es évek végi alsószentmártoni fotóriport szereplőivel.

A gyerekeim jövőképe? Hát, az elég bizonytalan

Hogyan látják a gyerekeik jövőjét az óvónőként, diszpécserként, gyári munkásként és közmunkásként güriző magyarok? És vajon ki az közülük, aki sosem vállalná az arcát a nyilvánosság előtt?

Évekig készülsz rá, aztán egyszer csak vége, és marad benned egy űr

Tizenöt magyar tért vissza éremmel a nyakában a riói paralimpiáról. Most megmutatjuk, mi várta néhányukat idehaza.

A gíroszos az egyetlen mentsvár

Omarnak sok más afgánhoz és arabhoz hasonlóan nincs más lehetősége, mint nyitni egy gíroszost. Magyar barátnőjével azon dolgoznak, hogy megnyissák kis büféjüket egy külvárosi metróállomás közelében.

Most jól vagyunk, este meg éhen fekszünk

Babos tészta, túrós tészta, rántott lé vakaróval, ilyen ételek jutnak a szegények tűzhelyére. Aki közmunkás, annak gyakrabban kerül hús, de az is inkább csak vakaróval. Körbenéztünk Szakácsiban, ki mit tud főzni hó végén.  “Paszulyleves, tojás nélküli tészta. A krumpli a második étel! Krumplimackó” – sorolja Erika, Natasa és Attila Szakácsiban az egyetlen bolt mögött húzódó […]