Petinek minden nap nyomasztó az iskolában, mert sokszor bántják a többiek. Már reggel úgy indul el, hogy azt reméli: hátha ez egy laza nap lesz. Szerencsére pár hónapja alakult egy rapegyüttes, ahol a barátaival elmondhatja, mi bántja őket az életben.
A diákok utálják a tornaórákat, folyamatosak a megaláztatások és teljesíthetetlenek a követelmények. Ahelyett, hogy a heti öt órával megszeretetnék a mozgást a gyerekekkel, begyógyíthatatlan sebeket ejtenek rajtuk, amik egész életükben végig kísérhetik őket. Ötven éve ugyanazokat a gyakorlatokat ugyanazokkal a sokszor szadista módszerekkel oktatják, pedig olykor csak a tanáron vagy az iskolán múlik, hogy motiválttá tegye a diákokat.
Több ezer diák tüntetett a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Torkig vannak vele, hogy kizsigerlik őket, és nem is tanítanak nekik hasznos dolgokat. Ultimátumot adtak a kormánynak: ha január 31-ig nem teljesítik a követeléseiket, újabb tüntetések jönnek.
Hatalmas anyagi előnnyel indulnak a budapesti egyetemisták azokkal szemben, akik vidékről érkeznek a fővárosba tanulni. Még ha örökségként nem is hullik egy lakás az ölükbe, akkor is az egyetem évei alatt otthon élhetnek a szüleikkel vagy bármikor hazaköltözhetnek, ha nem tudják fizetni az albérletet. A vidékieknél nem is kérdés, hogy dolgozniuk kell az egyetem mellett vagy diákhitelt felvenniük, hogy finanszírozzák a megélhetésüket, ami sokszor a májkrémes kenyérig és a SPAR-os felvágottig terjed.
Ha valaki kerekesszékkel szeretne vonatozni, akkor 48 órával az indulás előtt jeleznie kell a MÁV-nak, hogy legyen emelő és személyzet a vonathoz. Hatból három alkalommal azonban még a 48 óra sem elég, ilyenkor jön az alkudozás a kerekesszékessel, hogy szálljon fel másik vonatra, rosszabb esetben másszon fel valahogy emelő nélkül. A kerekesszékeseknek órákat kell várakozniuk a megfelelő szerelvényre, egy férfi pedig 40 cm-ről zuhant vissza az emelővel, amiért az nem volt rendesen karban tartva.
Mivel Magyarországon nagyon nehéz legálisan petesejthez jutni, a meddő nők egyre gyakrabban mennek a környező országokba, hogy donorhoz jussanak. Itthon, vagy valakinek van egy 35 év alatti, már szült rokona, aki hajlandó petesejtet adományozni, vagy gyakorlatilag marad a zavarosban halászás.
A negyvenes éveiben járó Samira Sinai az első Magyarországon, aki nevelőszülője lett egy menekült gyereknek. A tizenkét éves afgán fiú négy hónapja él együtt Samirával és lányával, magyar iskolába jár, imádja az irodalomórákat, és már a kutyákkal is megbarátkozott. Az idáig vezető út azonban nem volt egyszerű: korábban Magyarországon még senki nem vett magához menekült gyereket, de a fiú és családja bizalmát is idő volt elnyerni.
Brutális árakon adják a laktóz-, a liszt- vagy éppen a cukormentes élelmiszereket. Még egy átlagos keresetű család sem bírja anyagilag, ha valakinél érzékenységet vagy cukorbetegséget állapítanak meg. A mélyszegénységben élők pedig havi 50 ezerből képtelenek tartani a diétát, ezért folyamatosan rombolják az egészségüket. A bolti árakon nem segít az sem, hogy divattá vált mentes élelmiszereket fogyasztani.
A bankoknak nem éri meg minden faluba bankautomatát telepíteni, pedig igény lenne rá. Így aztán sokaknak buszozni kell, hogy hozzájussanak a pénzükhöz.
A Városmajori Gimnáziumban trenddé vált, hogy a tanárok helyett a felsőbb évesek korrepetálják az alsóbb éveseket az órák után. A kezdeményezés tavaly szeptemberben indult, de ma már 30-40 diák is részt vesz benne. Néhány gyerek a közösségi szolgálati óraszám letudása miatt csinálja, de rengetegen csak önszorgalomból vagy mert kíváncsiak, milyen tanítani.