A dühevő kukaszörny megeszi az autista gyerekek haragját, a papír pizza feltéteiből megtanulják, hogy mi kell ahhoz, hogy barátaik legyenek. Barátkozást, érzelemkimutatást, dühkezelést tanítanak autista gyerekeknek a Symbo Alapítványnál. A gyerekek olyan fogásokat sajátítatnak el, amelyekkel az iskolában is könnyebben beilleszkedhetnek.
A börtönbe kerülő családfenntartók gyakran negyon nehéz helyzetben hozzák a családtagjaikat, akik alig bírják átvészelni ezt az időszakot. A gyerekeiknek nem tudnak enni adni, a fizetetlen számlák miatt lekapcsolják otthonaikban az áramot, napról napra, szinte a semmiből élnek. Állami segély nincs, a civil szervezetek pedig alig tudnak segíteni, mióta ellehetetlenítették a civil szférát.
Két fiatal roma származású, meleg srác kitört a salgótarjáni gettóból, most pedig Budapesten dolgoznak és bérelnek egy lakást. Melegségük miatt a családjaik kitagadták őket, a barátok elfordultak tőlük, nem volt hol lakniuk, sem dolgozniuk, vajas kenyeren éltek, mégsem adták fel. Minden olyan hátrányt elszenvedtek, amit csak lehet, ezért most példát akarnak mutatni, hogy még így is sikerülhet kitörni.
A fogvatartottak nagyon kevés dologról dönthetnek, ezért minden, amiről maguk rendelkezhetnek, hozzátesz az életükhöz. Ezért érzik úgy, hogy az adományozással ők is legalább olyan jól járnak, mint azok, akiknek élelmiszercsomagot juttatnak. ,,Ha éppen három hónap múlva akarom elfogyasztani pont azt, amit már eladományoztam, és nem tehetem meg, akkor lemondok róla. Legtöbben azért kerültünk ide, mert valamiről nem tudtunk lemondani, hát itt megtanultunk, és nem is olyan nehéz” – magyarázza Dominik, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet egyik rabja, aki kitalálta és megszervezte, hogy a rabok is jótékonykodhassanak.
A szülőket gyakran sokkolja a hír, ha kiderül, hogy a gyerekük meleg, tagadják maguk és mások előtt is, nehezen tudják elfogadni. A Háttér Társaság és Budapest Pride kisfilmjében hat szülő beszél arról, hogyan dolgozták fel a gyerekük bejelentését, hogy ezzel más hasonló helyzetben lévő szülőknek is segítsenek.
Állítólag megszűnne az állami fenntartás, piaci alapokra helyeznék az egyetemek működését. Ez önmagában nem ördögtől való, de ha úgy hajták végre, hogy az elmúlt évek alapján sejteni lehet, csökkenni fog a hallgatók száma, és még nehezebb lesz bekerülni a felsőoktatásba.
Berinszki Zoltán nem mindennapi taxis, éjjel sofőrködik, nappal pedig beteg és fogyatékkal élő gyerekeket furikáz. Létrehozta a Taxisok és civilek a beteg gyermekekért alapítványt, taxicsekkeket vásárolt, hogy a gyerekek néhány órára hazamehessenek a kórházból, a saját pénzéből limuzint bérel, hogy cirkuszba, repülőnapra, fesztiválokra vihesse őket.
Bár a legtöbbet az egészségügyi dolgozókat sújtó irdatlan mennyiségű túlórázásról lehet hallani, korántsem csak őket zsigerelik ki. A munkavállalókat gyakran csak az tartja vissza a felmondástól, hogy tudják, saját kollégáikkal szúrnak ki, akiknek majd még többet kellene dolgozniuk, holott már így is sokan 15-20 órákat dolgoznak. A munkaerőhiány miatt a felmondottak helyére nem találnak senkit, ezért a túlórázás éveken keresztül is eltarthat, és van ahol nem is fizetnek érte.
Négy fodrász összeállt, hogy együtt járjanak gyermekotthonokba hajat vágni, amit nélkülük a gyerekeknek a havi 1700 forintos zsebpénzükből kellene fizetniük. A kezdeményezés nem csak a hajvágásról szól, a látogatások alkalmával a gyerekek egyre jobban megnyílnak, barátságot kötnek a hozzájuk érkező fodrászokkal. A csapat célja, hogy minél többen legyenek, és vidéki otthonokba is eljussanak.
Kotta nélkül, pusztán hallás alapján zenélnek együtt látók és nem látók. A Kotta Nélkül Projekt egy fiatal egyetemista fejéből pattant ki, aki egy barátjától hallott arról, hogy látássérültként milyen nehéz kottát olvasni. A héttagú banda most együtt jár fellépésekre, hogy lebontsák a látássérültekkel kapcsolatos előítéleteket, mert szerintük a zene egy olyan terület, ahol megmutathatják, hogy épp olyanok, mint a többi ember.