Keresés

Ápolónak állt egy PM-es képviselőnő

Szabó Tímea inkognitóban elszegődött segédápolónak egy belgyógyászatra. Azt írta, az osztályon nincs se WC-papír, se tányér, a nővérek a kezükből etetik a betegeket, és napi 12 órát güriznek 90 ezer forintért.

Egy hónapra segédápolónak állt egy belgyógyászaton Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke és országgyűlési képviselője. Pénteken volt az első napja, amelynek tapasztalatairól a blogjában számolt be. “Többen vannak, akiket nem látogatnak vagy csak ritkán, akiknek az ágyon és a pizsamán kívül nincs bent semmi. Az ágy melletti kisasztal üres. Nincs tányér, pohár, evőeszköz, nincs WC papír. Aki mostanában volt kórház közelében, tudja, ezeket ott senki nem kap csak úgy. A nővérek sem” – írta.

Szabó beszámolója szerint a reggeli kiosztásakkor még a felvágottas kenyeret sem lehetett hová lerakni, hanem rögtön a betegnek adták, hogy egye. Szalvéta sem volt.

A főnővér havi 260 ezer forintot oszt be, ebből kell elegendő mennyiségű pelenkát, gumikesztyűt és pészméker elektródát vásárolni. “Mindenre nem telik. Ügyesen kell tervezni, mert, ha kifogy, 2-3 nap, amíg valahonnan kérnek még pénzt és leszállítják” – írta.

A gumikesztyűvel is spórolnak, bár ezzel nem a betegeket, hanem magukat veszélyeztetik egy vizsgálatnál. Azt mondták neki, hogy a múltkor valaki el is kapott egy fertőzést, két hétig otthon volt.

Az osztályon két nővér jut 12 órában közel 20 betegre. Szabó szerint egyikük 3 év után 90 ezer forintot keres, a másik 32 év ápolói munka után 140 ezret (ebből fizetik a kötelező kamarai tagságit is). “A szabadidejükben kötelező különböző szakmai előadásokon részt venniük saját költségen, különben nem szedik össze a havi kötelező 6 (vagy nem tudom mennyi) pontot, és nem dolgozhatnak” – írja Szabó.
A nővérek reggel 6-kor mennek a nővéröltözőbe átöltözni, majd 12 órán keresztül dolgoznak. Többen vidékre járnak haza, este 10-kor szállnak a vonatról, majd a hajnalival járnak vissza. Többen is azt mondták neki, azt tartják a legrosszabbnak, hogy nincs egy percünk se a betegekkel beszélgetni, mert állandóan rohannak. “Nincs egy perc elmondani, hogy ne féljenek, minden rendben lesz, nem fáj a vizsgálat, meggyógyulnak” – írta Szabó.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!