Keresés

Akiket terelgetni kell a fedél alá

Egy szivacs az erkély alatti beugróban, egy priccs a hálóteremben vagy ágy a négyágyas szobában. Ha nincs lakása, és az utcára kerül, ezek közül választhat. Járja velünk végig az intézményes hajléktalanellátás szintjeit, az utcától a különböző szállásokig!

A Visegrádi utca külső szakaszán álló egyik házának sarka, egy leeresztett kerekű fehér furgon egy  kínai büfé mögött, egy Hegedűs Gyula utcai park – többek között ilyen helyekre járnak a Budapesti Módszertani Szociális Központ Intézményei (BMSZKI, a főváros hajléktalanellátó szervezete) utcai szolgálatának szociális munkásai a téli estéken, hogy segítsék az utcán élő embereket. Furgonjukban meleg tea, egy pékségből kapott megmaradt péksütemény, keksz, csoki, müzliszelet, májkrém és ételkonzerv van. Takarót, hálózsákot, izolációs fóliát, sőt, teljes rend ruhát is visznek, ha valakit teljesen fel kellene öltöztetniük. Fő céljuk azonban nem ez, hanem hogy az utcán éjszakázókat rávegyék, menjenek hajléktalanszállóra.

Akik kint vannak, azok több mint kilencven százalékát jól el szokták látni a helyi lakosok – mondja Kozma Attila, a BMSZKi utcai szolgálatának szociális munkása. Van olyan, akire például idős emberek főznek. Az utcai szolgálat azokat igyekszik alaposan ellátni felszereléssel, akik visszahúzódóak. “Őket rendesen felszereljük.”

_HD48633
Itt most nincs senki – Fotó: Hajdú D. András

A gyerekvédelemből érkező Kozma Attila és társai a XIII. és VI. kerületet, a Városligetet és a Margitszigetet járja minden hétköznap este. Összesen közel hetven helyszínt ellenőriznek rendszeresen. Minden hétköznap este hat és tíz óra között kint vannak, egy este tucatnyi olyan helyet keresnek fel, ahol hajléktalanok szoktak lenni. Persze nem mindig találnak ott valakit.

Szerda este például volt, ahol csak egy elhagyott köntöst és vackot találtak, de üres volt a lakhelyként szolgáló furgon is. A köntös gazdáját lassan kezdhetik keresni, mert már 1-2 hete nincs a megszokott helyén. Ha két három hétig nem lelnek valakit, akkor keresni kezdik – mondta Kozma Attila. Gyakran fordul elő, hogy az illetőt ilyenkor kórházban találják meg. Itt rendszeresen látogatják, mert rajtuk kívül általában nincs, aki ezt megtegye, legfeljebb a sorstársaik. Ez azonban nem mindig szerencsés. A furgonos embert viszont nem keresik, tudják, hogy estig kerekesszékes anyjánál van, az egyik hajléktalanszállón.

 

_HD48713
Itt valaki nemrég aludt – Fotó: Hajdú D. András

A következő helyszín egy kis parkot övező modernebb háztömb a Hegedűs Gyula utca végén, ahol az árkádok alatt szívesen húzódnak meg emberek. “Ha elpakolnak maguk után, a lakók megtűrik őket.” Találunk is egy párt, akik szivacsokon ücsörögnek a bokrok mögött egy kiugró erkély alatt. A hatvan év feletti nő anyja halála után került az utcára, a férfi csak annyit mond, hosszú lenne elmesélni. Inkább arról beszélnek, hogyan zavarták ki őket az esőbe a közteresek a minap. A meleg teát hálásan fogadják, és megígérik, hogy másnap bemennek az utcai szolgálat irodájába, ahol majd segítik őket hajléktalanszállóra bejutni.

A kihűlés határán

Aki hozzájuk hasonlóan bemenne az utcáról, annak igyekeznek minden segítséget megadni a szociális munkások. Ez azonban nem mindig egyszerű. Ki kell deríteni van-e kizáró oka, hogy bekerülhessen egy adott szállóra a jelentkező. Például tartozik-e díjjal valamikor korábbról, vagy balhézott-e, italozik-e, és van-e olyan mentális állapotban, hogy alkalmazkodni tudjon az adott menedékhely közösségéhez – mondja Kozma Attila.

_HD48741
Ferencék a Király utcában ücsörögtek – Fotó: Hajdú D. András

A helyek végigjárása azonban csak az egyik része a feladatuknak. Gyakori, hogy a diszpécserszolgálaton keresztül riasztják őket, ha valahol bajban lévő hajléktalant lát valaki. Aznap este a Király utcába és az Andrássyra is ki kellett menniük.

A bulinegyed szélén egy korosabb pár ücsörgött egy padon, láthatóan jó hangulatban. “Mi nem kéregetünk. Most is csak ideadták a piát” – mutatta vidáman Ferenc az üveg bort, amit iszogatnak. A nő, Ferenc felesége, már nem érezte olyan jól magát. Gyakran szédeleg, el is esett, beverte a fejét, és gyakran bevizel – panaszkodott párja. Néhány telefon, és pár perc után az utcai szolgálatosok már pakolják is be őket a furgonba: irány a Könyves, az ottani hajléktalanszálló, illetve orvosi rendelő.

A rendelő üres, az ügyeletes orvos azonnal fogadja őket. A nőről hamar kideríti, hogy felfázott, és kisebb mértékben ki is hűlt: alig valamivel volt 35 Celsius fok fölött a hőmérséklete. Férje közben elmeséli, hogy állami gondozott volt, majd erdészeti munkásként, bányászként és nagy nevű cirkuszosoknál lovászfiúként is dolgozott. Azután lett hajléktalan, hogy elköltözött korábbi élettársától, akivel megromlott a viszonya.

_HD48833
Ezt a lábat jobb, ha látja orvos – Fotó: Hajdú D. András

Agykontroll mindenütt 

A pár végül a szállóra kerül, ahol egy páros szobában kapnak elhelyezést, és addig maradhatnak, amíg együttműködőek. Az orvos közben már egy másik pácienssel foglalkozik, akit a Menhely Alapítvány utcai szolgálata vitt be a Blaháról. A borzas férfi szívesen mutatja sebes, gyulladt lábát, és beszél arról nagy meggyőződéssel, hogy mindenütt ott van az “agykontroll”, és mindent hallanak valakik.

Szép számmal akad a hajléktalanok között pszichiátriai eset – ezt már Kozma Attila mondja. Ismer olyat, aki üldözési mániája miatt el sem fogadja az adományokat, csak azt, amit a kuka mellé tesznek le, és kell neki. Rajtuk nehéz dolog segíteni, ha maguk nem kérik. “Amíg nem válik ön- vagy közveszélyessé, az utcán marad, amíg akar.”

A szálló nappalijában épp tévéznek a bentlakók, Kozma Attila többeket is ismerősként üdvözöl közülük. Az egyik vékonydongájú férfi dicséretet is kap, mert elkezdte kivizsgáltatni magát, és megcsináltatta a papírjait, amire már régóta biztatták. Mosolyogva söpri be az elismerést, majd lehúzza egy cigire a szociális munkásokat.

_HD48876
Fotó: Hajdú D. András

Innen irány az Andrássy, ahol a Bábszínháznál találnak rá a másik emberre, aki miatt riasztották őket. A férfi egy összetört borosüveg kiborult tartalmának közepén ücsörög. Alig tud lábra állni, pedig reggel a maga erejéből jött ki az egyik kórházból. Nem először fordul elő ez vele, mondják a szociális munkások, akiknek régi ismerőse a férfi. Szereti fuvaroztatni magát,  jegyzik meg, de azért elviszik az orvosi ügyeletre. Előtte azért megróják, hogy ez az utolsó alkalom. “Otthagyni mégsem lehet, egy ember életéről van szó.”

Túl sok a kíváncsiskodó

Laci épp kávét főz egy kopott, fülét vesztett kotyogós kávéfőzővel. Amikor lefő, a főzőt egy konyharuhába bugyolálja, így fogja meg, és termoszba önti a kávét. Amíg beszélgetünk, háromszor pakolja meg kávéval a kávéfőzőt az Aszódi utcai hajléktalanszálló nappali melegedőjének konyhájában. Hétköznap késő délelőtt alig páran lézengenek a helyiségben. Odakint szokatlanul hétágra süt a novemberi nap, többen inkább az épület udvarra néző kijáratánál napfürdőznek.

Ez a hajléktalanellátás, ha úgy tetszik, második szintje. Ide azok jöhetnek, akiknek semmilyen szálláslehetőségünk nincs, de nem akarnak az utcán lenni, vagy ide utalja őket az utcai szolgálat. Jönnek is. Zakar Gergely igazgató szerint már novemberben telt házzal futottak, de szükség – és a tél – esetén meg tudják növelni a 150 fős befogadóképességet még 42 hellyel.

Hajéktalanellátás szintjei
Készül a kávé – Fotó: Magócsi Márton

Az Aszódi úti munkásszálló épületének első emeletén kialakított éjjeli menedéken párokat is fogadnak. Az igazgató azt mondja, ő nem hisz a szeparációban – több szálláson külön férfi és női hálótermek vannak. Itt két-két pár tud aludni a négyágyas szobákban. “Nagy igény mutatkozott erre, az utcán élők nem akartak elszakadni egymástól” – mondta Zakar Gergey.

László elégedett a hellyel, de azt mondja, hamarosan elköltöznek. Albérletet szeretnének kivenni, a feleségének ugyanis van egy kiskorú gyereke, aki jelenleg nevelőszülőknél van. Ideiglenesen adták be állami gondozásba, amikor ki kellett költözniük a korábbi albérletükből, mert eladták a fejük fölül a lakást. Azt reméli, ha lesz saját otthonuk, akkor könnyebben visszakaphatják a gyereket.

“A gondviselők normálisak, csak az emberekkel van baj. Nem mindegy, kivel laksz egy szobában” – Valéria is itt él, de a Kocsis utcai átmeneti szállásra szeretne kerülni Kelenföldre, ha sikerül munkát találnia. Arra készül, hogy másnap felvételi beszélgetésre megy egy kórházba, ahol konyhai munkát végezne. Most tésztát főz a melegedő elektromos tűzhelyén egy idős, házbeli ismerősének. Az a baja, hogy sok a kíváncsiskodó. “Ki mit főz, ki mit eszik, mindig kérdezgetik, és kéregetnek is” – mondja. Ezzel csak addig nincs gondja, amíg érvényesül a kölcsönösség elve, de szerinte túl sokan vannak, akiknek eszébe sem jut megadni, amit kértek.

Hajéktalanellátás szintjei
Szoba az Aszódi úton – Fotó: Magócsi Márton

Nem vagyok csöves

 Az épület földszintje nappali melegedőként szolgál, az első emeleten éjjeli menedékhely van. Aki idekerül, annak semmit sem kell fizetnie a szállásért. Ezért cserébe el kell viselnie, hogy a délelőtti takarítás idejére nem maradhat a szobákban.

A melegedőben alkalmanként kreatív foglalkozásokat is szerveznek, nagy sikerrel futott a kosárfonás és az origamizás, illetve a raklapokból kertibútor-gyártás. Utóbbiakat a rosszabb idő közeledtével már behozták a tágas kertből. Az igazgató szerint az egyik hétvégén saját ki mit tud-ot is szerveztek a menedékhely lakói, de ez csak a térfigyelő kamerák felvételeiről derült ki.

A harmadik emeleten lévő munkásszálló már díjköteles. Tizenötezer forint havonta. Sok hajléktalan lakik itt is, olyanok, akiknek munkája van, de otthona nincs. Az egyik itt dolgozó szociális munkás szerint, akik eljutnak oda, hogy maguk fizessenek a szállásért, azok önértékelésének jót tesz ez. “Előszeretettel mondogatják, hogy ‘nem vagyok csöves’.”

Hajéktalanellátás szintjei
Fotó: Magócsi Márton

Az átmeneti szállásokon azonban ennél kedvezőbb feltételekkel lehet lakni. Valéria a Kocsis utcaiba szeretne bekerülni, de van egy az Aszódi úti szálló közelében is. Ez a Táblás utcai átmeneti szállás. Zömében négyágyas – illetve öt kétágyas – szobáiban nyolcvan embert lehet elhelyezni. Aki sikerrel pályázik, körülbelül havi nyolcezer forint alatt lakhat itt. A jelentkezést a felvételi csoport értékeli, akik megvizsgálják a jelentkező jövedelmét, egészségügyi és mentális állapotát, és  megfelelő szállót keresnek számára. Az itt lakók nagy része mentális problémákkal, alkoholbetegséggel küzd.

 Akinek jut itt hely, az plusz egy évig maradhat, de ha addig nem sikerül továbblépnie, akkor mehet vissza – legalábbis egy időre – az éjjeli menedékre vagy a munkásszállóra, ahonnan harminc nap után újra próbálkozhatnak a jelentkezéssel. A korábbi kutyás riportunkból ismerős József és Zsuzsa is ott laknak most. Kiürített szobájuk az átmeneti szálláson most új lakóra vár. Visnyei Emőke szociális munkás szerint innen már kevesen kerülnek vissza az utcára. Akinek lejár az ideje, azt gyakran segítik elhelyezni máshol, például szociális otthonokban, de sokan próbálkoznak albérlettel is.

Hajéktalanellátás szintjei
Fotó: Magócsi Márton

Itt is van nappali melegedő, a téli időszakban reggel kilenc és délután három között jöhetnek mosni, főzni, melegedni a rászorulók. Ezt azok is használják, akik az intézmény kertjében álló lakókocsikban élnek. Ők olyanok, akik nem szeretnének hajléktalanszállásra költözni, de a szociális munkásoknak arra sikerült rávenni őket, hogy idevontassák a kocsikat. Egyszerűen nagyobb biztonságban és jobb ellátásban lehet részük, mint valahol kint a városban.

A lakókocsisok egyike ugyan már vidékre költözött, de megmaradt a kocsija – mondta el a szállás egyik munkatársa. Rendszeresen használja, mert itt tud találkozni a gyerekével, aki a válás után a feleségénél maradt.

Budapesten 10-12 ezer ember lehet hajléktalan, ellátásukra november óta fokozott figyelmet fordítanak. Országszerte 83 utcai szolgálat működik, a nappali melegedőkben az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) adatai szerint összesen 7500 ember számára van hely, az éjjeli menedékek befogadóképessége pedig 9500 fő. Ezt 1500-zal bővítik a téli időszakban. A hajléktalanellátásra évente több mint nyolcmilliárd forintot fordít az állam, bár ezt,  egy ősszel közzétett kutatás szerint hatékonyabban is fel lehetne használni.

Hajéktalanellátás szintjei
Fotó: Magócsi Márton

Aki tovább szeretne lépni a szállókból, annak civil szervezetek is segítenek, például a Habitat for Humanity, aminek önkéntesei a programba jelentkező hajléktalanokkal közösen újítanak fel lakásokat, ahova majd beköltözhet a jelentkező. Egy ilyen felújításról a városszéli kunyhóból lakásba költöző Gábor sorsán keresztül ön is megismerkedhet.    

Persze vannak makacsul kitartók, akik még szállóra sem mennek. Kozma Attila nyolc éve dolgozik utcai szociális munkásként, és van olyan ügyfele, aki azóta az utcán él. “Elsőre marha félelmetes kint aludni az utcán, de akinél rögzül ez az életvitel, azt utána nehéz kimozdítani és rávenni, hogy bemenjen egy közös szállásra.”

(A címlapképen:  A Táblás utcai átmeneti szálló egyik lakójának alkotása: Matula bácsi olvasztott polisztirolhabból) 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!