Néhány európai országban rettegnek a bevándorlóktól, máshol viszont nem. Úgy tűnik, ez független attól, hogy hol, mennyi bevándorló él. De akkor mitől van ez? Messing Vera és Ságvári Bence, az MTA kutatói szerint olyan dolgok magyarázzák, amelyeknek látszólag semmi közük a migrációhoz. Például, hogy az emberek mennyire bíznak egymásban és az intézményeikben, szolidárisak-e a szegényekkel, és haza mernek-e menni egyedül a sötétben.
A közép-európai bevándorlóellenes hangulatnak szinte semmi köze a bevándorlókhoz. Röviden így foglalható össze Messing Vera és Ságvári Bence új tanulmányának eredménye, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia konferenciáján mutattak be. A kutatásban arra a furcsa jelenségre próbáltak magyarázatot találni, hogy a különböző európai országok lakói miért viszonyulnak ennyire különböző módon a bevándorlókhoz.
Közép-Európában, ahol a nyugati országokhoz képest alig élnek bevándorlók, általában félnek tőlük. De a népszerű bevándorlási célpontnak számító államok sem egységesek a kérdésben: a belgák és a franciák jelentős része szintén félelemmel tekint rájuk, a németek és a svédek viszont jóval kevésbé. Na jó, de a félelem egy elég megfoghatatlan dolog, hogyan lehet ezt számszerűsíteni?
Messing és Ságvári ehhez a European Social Survey (ESS) adatait hívták segítségül. Ez egy átfogó európai kérdőíves felmérés, amelyet kétévente ismételnek meg az európai országok többségében, Magyarország például 2002 óta minden alkalommal szerepelt a kutatásban. A legutóbbi, 2016-os mérésnek éppen néhány hete jöttek ki a legfrissebb eredményei, amelyeket ugyanezen a konferencián mutattak be, és egy másik cikkünkben foglalkoztunk is velük. Messingék az eggyel korábbi, 2014-15-ös adatokat használták a kutatásukhoz, amelyek a menekültválság előtt keletkeztek.
A „félelem-index” megalkotásához kiválasztottak öt, a téma szempontjából fontos kérdést, amelyet az ESS munkatársai Európa-szerte feltettek az embereknek. Ezek a valláshoz, a kultúrához, a jóléthez, a munkaerő-piachoz és a bűnözéshez kapcsolódtak. Rákérdeztek arra, hogy
- a bevándorlók általában inkább rontják vagy gazdagítják-e egy ország vallási életét,
- rontják vagy gazdagítják-e a kulturális életet,
- elvégzett munkájuk és adófizetésük révén inkább többet tesznek-e a közösbe, vagy az egészségügyi és jóléti szolgáltatások használatával többet vesznek ki a közösből,
- inkább elveszik-e a helyiek munkáját, vagy segítenek új munkahelyeket létrehozni,
- inkább rontják-e vagy javítják a bűnözési helyzetet.
Ezekre a kérdésekre nem igennel vagy nemmel, hanem egy tízes skálán kellett válaszolni. Az eredményeket összegyúrva minden országra kijött egy szám, amely megmutatja, mennyire félnek az emberek a bevándorlástól: a csehek és a magyarok nagyon, az osztrákok, a britek és a belgák eléggé, a svédek, a finnek és a németek alig.
Ezen az ábrán nem látszik, de a legfrissebb adatok szerint a közép-európai tendenciák a 2016/2017-es felmérés idejére még inkább felerősödtek. A magyaroknál nőtt a gazdasági és a kulturális félelem is, utóbbi különösen nagy mértékben.
A bevándorlás elutasítása jól látszik akkor is, ha megnézzük, az emberek hány százaléka mondja azt, hogy senkit sem engedne letelepedni, aki egy Európán kívüli, szegény országból jön.
Infogram
Az országok közti eltéréseket általában egyéni jellemzőkre szokták visszavezetni (nem, életkor, lakóhely, iskolai végzettség, jövedelem, szegénység), amelyek fontosak ugyan, de Messing és Ságvári hiányolták a nagyobb, társadalmi szintű magyarázatokat. Ahogy a cikk elején utaltunk rá, a statisztikai elemzés kimutatta, hogy az országoknak egy sor olyan jellemzője növeli a bevándorlástól való félelmet, amelynek amúgy semmi köze a bevándorláshoz.
Kiderült, hogy azokban az országokban elfogadóbbak a bevándorlással szemben, ahol
- magasabb az egy főre jutó GDP. A legnagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkező skandináv országok a leginkább elfogadóak, a legkevésbé fejlett közép-európaiak pedig a leginkább elutasítóak, de persze vannak kivételek. A viszonylag fejlett Írország például elég ellenséges a bevándorlókkal szemben, miközben a kevésbé fejlett lengyelek bevándorláshoz való viszonya az európai átlag körül van.
- az emberek alacsonyabbnak érzékelik a korrupciót. Ehhez a Transparency International adatait vették alapul, amelyek nemzetközi szinten mutatják az üzleti élet szereplői, elemzők és szakértők által érzékelt korrupció mértékét. Az erős korrupció aláássa az emberek politikai rendszerbe, intézményekbe és a vezetőkbe vetett bizalmát. Amikor az emberek úgy érzik, a szabályok nem mindenkire egyformán vonatkoznak, bizonytalannak és bizalmatlannak érzik magukat, ami erősítheti az ismeretlentől való félelmet.
- erősebb a társadalmi kohézió. Ide tartozik a nemi és a faji egyenlőség mértéke, hogy mennyire diszkriminálják a mozgássérülteket, és hogy a politika mennyire tartja fontosnak intézkedéseket hozni ezeken a területeken.
- kevesebben élnek mélyszegénységben. A kutatók szerint ez nem azt jelenti, hogy a sok szegény ember lenne az idegengyűlölő. Inkább arról van szó, hogy azok a szolidaritáshiányos társadalmak, amelyek tömegeket hagynak szegénységben élni, a bevándorlókat is elutasítják, főleg, ha úgy látják, nekik segítségre lenne szükségük.
Ezen kívül megvizsgálták azt is, hogy az emberek bizonyos egyéni jellemzői mennyire befolyásolják a bevándorlással kapcsolatos hozzáállásukat. Úgy tűnik, kevésbé félnek a bevándorlóktól azokban az országokban, ahol
- az emberek bíznak egymásban. Ahol az emberek bizalmatlanok, inkább önzőnek tartanak másokat, és attól tartanak, hogy a többiek ki fogják használni őket, amint lehetőségük nyílik rá, ott a bevándorlókat is nagyobb eséllyel utasítják el.
- sokaknak van kapcsolata más rasszból vagy etnikumból származó emberrel,
- sokan tanultak a felsőoktatásban,
- az emberek nem félnek hazamenni egyedül a sötétben.
A legfontosabb tanulság tehát az, hogy egy egészséges társadalomban, amely eléggé integrált, ahol az emberek bíznak egymásban és az intézményeikben, és ahol az emberek nyitottak egymásra, ott kevésbé félnek a bevándorlóktól is.
Megosztás