Keresés

A varrószoba magánya fosztott meg az anyaságtól

Egyre több negyven feletti magyar nőnek nincs gyereke. Valaki tudatosan választja ezt az életformát, de a gyerek nélkül élők többségét még mindig valamilyen külső körülmény akadályoz abban, hogy anyává váljon. A van még időm hiú reménye csak az egyik a sok ok közül: rossz vagy nem létező párkapcsolat, az egészségügyi és anyagi gondok szinte mindig előkerülnek, amikor indokolni kell a gyerektelenséget.

A gyerektelenségnek ritkán van csak egyetlen oka, összetett folyamat eredménye ez. A saját gyerek hiánya azonban nem feltétlenül jelent gyerekmentes életet, sokan aktívan részt vesznek közeli hozzátartozójuk vagy barátaik gyerekeinek nevelésében. Többek között erre jutott kutatásában Szalma Ivett és Takács Judit, akik hosszú évek után először vizsgálták, hogy milyen okok állnak leggyakrabban a gyerek nélküli élet mögött.

Az, hogy valakinek nincs gyereke, nem új jelenség, de a szociológusok és a demográfusok csak a 20. század végétől kezdtek a témára jobban odafigyelni. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a nyugati társadalmakban egyre többen választják tudatosan a gyerek nélküli életet.

Míg a gyerekmentes életet választók aránya  8–10 százalék körül mozog például Ausztriában, Luxemburgban, Németországban és Svájcban, addig a közép-kelet-európai országokban ez 2 százalék alatt van. Egy korábbi kutatás viszont azt mutatta ki, hogy nyugat-európai országokban a tervezett gyerekek nagyobb arányban születnek meg, mint például Magyarországon, Bulgáriában vagy Grúziában. Ennek oka a kutatók szerint, hogy a posztszocialista társadalmakban az elmúlt 20–30 évben olyan változások történtek, amik miatt racionálisnak tűnt a gyerekvállalás elhalasztása.

A 41 évnél idősebb magyar nők 7,8 százaléka volt gyerektelen 2001-ben, tíz évvel később ez az arány már 11,2 százalékra nőtt. A fővárosban élő, magas iskolai végzettségű nők körében gyakoribb, hogy nincs gyerekük, a kuatók azonban felhívják a figyelmet, hogy a gyerektelenek nem egy homogén csoport, hiszen nemcsak a magas iskolai végzettség, de a rossz lakhatási körülmények vagy a munkaerő-piaci helyzet is hozzájárulhat ahhoz, ha valaki nem szül.

A gyermektelenséghez vezető utak

Szalma és Takács összesen húsz, negyven év feletti heteroszexuális nővel készített interjút. “A téma társadalmi érzékenységét jól mutatja, hogy sokan voltak, akik a gyermektelen ismerősüket igyekeztek védeni, nem szóltak nekik az interjús felkérésről, mert szerintük az illetőt érzelmileg megviselné, ha erről a témáról kérdeznénk. Főként a korai negyvenes éveikben járók tűntek érzékenynek a témával kapcsolatban” – írják kutatásuk bevezetőjében.

Bár a média és a közgondolkodás gyakran felnagyítja, ha valaki tudatosan nem vállal gyereket, a kutatók az interjúalanyok között mindössze egy ilyen nővel találkoztak. A 47 éves, vidéken élő és laboránsként dolgozó Eszter mindig is idegennek érezte az anyává válás gondolatát: „Igazából engem sosem érdekelt, hogy van egy kisgyerek, és azt pátyolgatni kell” – mondta. Mivel egyik korábbi partnerkapcsolata azért ment tönkre, mert a férfi gyereket szeretett volna, a nő később már tudatosan olyan párt választott, aki hozzá hasonlóan gondolkodott erről.

Nem az ő vére

Az interjúalanyok közül négyen mondták azt, hogy egészségügyi okból nincs gyerekük. Mindannyian házasságban éltek, és eredetileg szerettek volna gyereket, de az örökbefogadás lehetőségére csak ketten gondoltak közülük. A 62 éves Ágota és férje örökbe akartak fogadni, amikor már biztosak voltak benne, hogy nekik nem lehet. Mire azonban erre sor kerülhetett volna, Ágota közeli családtagjai megbetegedtek, így őket kellett ápolniuk.

A 62 éves Kláráék sem zárkóztak el az örökbefogadástól, de végül nem indították el, mert nővérének gyerekei születtek, és úgy döntöttek, hogy szabadidejüket, energiáikat és pénzügyi megtakarításaikat inkább rájuk fordítják. „Úgyhogy aztán én az összes erőmet a két gyerek nevelésére fordítottam” – mondta a nő.

A 78 éves, vidéki, alacsony végzettségű Ilona és férje ezzel szemben teljesen elutasította az örökbefogadás lehetőségét: “Úgysem tudja azt úgy szeretni,mintha ő szülte volna… Hát mert nem az ő vére”.

Halasztott gyermekvállalás

Mióta a meddőségi kezelésekhez könnyebb hozzáférni a nőknek, ez sokakban azt a reményt keltheti, hogy van még idő a gyerekvállalásra, ez azonban a kutatók szerint az évek múlásával biológiai gyerektelenséghez vezethet. A két kutató nem kérdezett rá konkrétan, mikor döntötte el valaki, hogy most már „túl öreg” ahhoz, hogy gyereke legyen, azonban szinte valamennyi interjúalany beszámolt arról, hogy egy adott életkorhoz, illetve életeseményhez kapcsolódva már megszületett benne ez a döntés.

Kivétel volt az a három magas iskolai végzettségű, értelmiségi nő, akik annak ellenére, hogy a negyvenes éveikben járnak és nincs tartós párkapcsolatuk, még nem tettek le arról, hogy egy vagy akár több gyereket szüljenek. A 40 éves Emese például így nyilatkozott: „Tíz év múlva, hát akkor már mindenképpen szeretnék gyereket… Szóval szerintem lesz gyerekem vagy gyerekeim meg férjem, és akkor valószínűleg családi házban fogok lakni”.

A magányos varrónő

Nagyon fontos oka annak, hogy valakinek végül nem lesz gyereke, hogy nincs párkapcsolata. A kutatók négy olyan nővel is beszéltek, akik még soha nem éltek együtt senkivel. A kistelepülésről származó, alacsony végzettségű Jelena édesanyja mellett maradt a szülői házban, és őt gondozta annak haláláig. Anyja nem fogadta barátságosan Jelena udvarlóit, akiket “csak elmart a jó anyám mellőlem”.

A pártalálást hátráltathatja, ha valakinek nincsenek társas kapcsolatai. Főleg a kisebb településeken élőket érintheti, hogy nem igazán mozdulnak ki a faluból, nem váltanak munkahelyet, nincs kiterjedt baráti körük, ezért párt is nehezebben találnak. Jól mutatja ezt az 58 éves, falun élő Izabella esete, aki huszonéves kora óta otthon varr, így soha nem került kapcsolatba például munkahelyi közösséggel: „Itthon evett a fene, állandóan itt ültem a varrógépnél, hát nem jártam el szórakozni. Hát ki a fene, nem is ismerhetett meg senki, hát honnan?”

Olyan jellem, hogy borzasztó!

De az sem garancia a gyerekvállalásra, ha valakinek tartós párkapcsolata, vagy férje van. Két olyan nővel is beszéltek a kutatók, akik azért nem szültek, mert egyáltalán nem elégedettek a partnerkapcsolatukkal. A 40 éves, községben élő Magda lesújtóan beszélt élettársáról: „Egy olyan jellemmel vagyok együtt, hogy tehát borzasztó. Ő lehet, hogy szeretne gyereket, de úgy konkrétan sose mondja, csak azt, hogy mivel hogy negyvenéves vagyok, jó lenne, hogyha valamit tennék már érte. Sejti szerintem, hogy ebbe a kapcsolatba nem akarok gyereket. Konkrétan nem mondtam meg neki soha, de szerintem érzi. Benne van a levegőben”. Magda anyagi okok miatt nem vet véget ennek a rossz párkapcsolatnak: élettársával együtt hozták létre azt a vállalkozást, amiből élnek.

Az 50 éves, vidéki Lívia többször megcsalta a férjét, és már a válásra is gondolt. Végül mégsem váltak el, de mivel teljesen eltérő elképzeléseik vannak a gyermeknevelésről is, Lívia úgy döntött, nem szül gyereket: „És aztán amikor közölte néha közben, hogy a gyereket, azt nadrágszíjjal kell nevelni, mondom, nem az enyémet. Meg úgy elgondoltam, hogy azt hiszem, a gyereknevelésben maximálisan nem lennénk összehangolva, úgyhogy ha addig nem váltunk volna el, utána biztos.”

Elismerést érdemel

A kutatók arról is megkérdezték az egyedülálló, gyerektelen interjúalanyokat, hogy vállalnának-e egyedül gyereket, és mi a véleményük azokról a nőkről, akik ezt teszik. Egyesek bátor dolognak tartották, mások önzésnek – válaszuk attól függött, mennyire voltak vallásosak.

A 40 éves Emese például azt mondta:„én ezt egy önző célnak tartom, hogy én kitalálom, hogy legyen gyerekem, és azért ennek minden egyebet alárendelek”, Az 50 éves Lívia szerint egy ilyen nő „egy kicsit önző, mert csak magának akarja, és akkor már eleve a gyereket ítéli arra, hogy csonka családban nőjön fel”. Ezzel szemben a kevéssé vallásos 62 éves Klára „nagyon bátornak” tartotta őket, a 45 éves, diplomás Edit pedig egyenesen csodálatát fejezte ki: „Minden elismerés azé a nőé, aki így próbálkozik.”

A kutatók szerint még mindig erősen él az a társadalmi norma, ami szerint a gyereknek a legjobb anyával és apával felnőni, és amit sokan úgy értelmeznek, mintha anya vagy apa nélkül már megszületni sem lenne érdemes. Ennek a gondolkodásmódnak a fennmaradását a kutatók szerint tovább erősítik a nem megfelelően kiépített bölcsődei és óvodai hálózatok, valamint a munkaerő-piaci bizonytalanságok.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!