Keresés

A tanodákba is befurakszanak a rossz iskolai módszerek

top-tanoda-16429440132_a0a060f480_k

Háromszor annyi tanoda működik ma az országban, mint pár éve, a hátrányos helyzetű, köztük roma gyerekek oktatásában és felzárkóztatásában azonban sokszor még ezek is sikertelenek. A legtöbb tanodában ugyanazok a tanárok dolgoznak, mint akik az iskolában, a tanulás és a korrepetálás pedig sokszor pont annyira személytelen, mint a közoktatásban. 

Azok a roma gyerekek, akik hátrányos helyzetűek, szegénységből jönnek, a közoktatásban sokszor nem tudnak olyan eredményeket elérni, mint a jobb körülmények közül érkező társaik. Sokan az általános iskolát sem fejezik be, a tankötelezettségi korhatár lecsökkentése után a roma gyerekek kimaradása a középfokú oktatásból felgyorsult, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban pedig alig találni roma tanulókat.

Eközben a roma gyerekek száma az általános iskolákban 2006 óta folyamatosan nő, ma az iskolások 15 százalékát adják. A legtöbb roma általános iskolás Borsod, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, de Budapesten is találunk olyan kerületeket, ahol kiugróan magas az arányuk. Eredményeik a kutatások szerint elmaradnak a nem hátrányos helyzetű társaikétól, a legfrissebb kompetencia felmérés szerint például minél több roma gyerek jár egy osztályba, annál alacsonyabbak a szövegértési eredmények. A roma gyerekeket gyakran szegregálják, kevesebbet várnak el tőlük, mint nem roma osztálytársaiktól, ez pedig hatással van a fejlődésükre is. Jelenleg is közel háromszáz szegregált gettóiskola van az országban.

A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete egész napos konferencián mutatta be, hogy mégis milyen lehetőségek állnak ezek előtt a gyerekek előtt, amikor a közoktatás csődöt mond. Vannak szakkollégiumok és a tanodák, de vajon tudják-e ezek korrigálni az oktatási rendszer hiányosságait, javítani a lemaradt gyerekek kompetenciáit. Bár a konferencia kifejezetten a roma gyerekekről és az ő oktatásukról szólt, több előadásban is szóba került, hogy általánosságban mi a helyzet a hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel. Gyakran összemossák ugyanis a hátrányos helyzetet azzal, hogy valaki roma származású, pedig nem minden roma gyerek hátrányos helyzetű, ahogy nem minden hátrányos helyzetű gyerek roma.

Amikor arról beszélünk, hogy egy gyerek rosszabbul tanul, rosszak a szövegértési vagy a matematikához szükséges kompetenciái, sokszor előkerül a szegénység és a gyerekszegénység. Az első évek nagyon fontosak a gyerekek fejlődésében, ahol viszont az éhezéssel vagy a nem megfelelő lakhatással kell foglalkozni a szülőnek, ott egyértelműen kevesebb idő jut a gyerekkel való foglalkozásra. Harminc százalékban a családi háttér határozza meg a gyerekek teljesítményét, a tanár pedig ezt a teljesítményt konzerválja az iskolában. Nem mozdítja ki a gyereket, hanem elfogadja, hogy ez a gyerek ilyen szinten áll, ezért így is kell vele bánni,  és máris bekerültünk egy ördögi körbe. A hátrányos helyzetű gyerekeket szisztematikus alulértékelik a tanárok, és nem csak az általános iskolára igaz ez.

Lannert Judit oktatáskutató szerint ma Magyarországon nem gyerekközpontú az oktatás. “A gyerekek naphosszat ülnek az iskolában, és mégsem ér semmit, ha például a PISA-felmérésén elért eredményeiket nézzük”. Ugyan nemzetközi összehasonlításban sokkal kevesebbet lógnak a magyar gyerekek, és sokkal több házi feladatot csinálnak, az eredményeiken ez mégsem látszik meg. Lannert egy példát is hozott: kevés a matekóra, a tananyag pedig zsúfolt, a gyerekek így magolni kezdenek, ahelyett, hogy valóban megértenék miről is van szó.

Az, hogy milyen az oktatás, a pedagógusoknál kezdődik, az ő hozzáállásukon, tanítási módszereiken. Ha egy tanár sokat vár el egy gyerektől, akkor az egyébként gyengébb képességű tanulót ez az elvárás elkezdi felhúzni, és előbb-utóbb fejlődni fog. Ha viszont folyamatosan félre, esetleg leértékeli a gyereket, akkor ezzel lerontja a jó képességű gyerekek teljesítményét is.

Lannert szerint a mai magyar iskolarendszer 19. századi. “Mi még mindig azt gondoljuk, hogy aki a rendszerben nem tud teljesíteni, azzal van a gond, pedig valójában magával a rendszerrel van a gond”. Amikor a formális oktatási forma nem működik, akkor meg kell nézni, hogy a közoktatáson kívüli intézmények tudnak-e segíteni. Az elmúlt években megháromszorozódott a tanodák száma, igény mindenképpen van rá, de a konferencia egyik fő tanulsága az volt: nem biztos, hogy ezek valóban tudnak segíteni a felzárkóztatásban.

A tanodák nagy része nem tudja teljesíteni azt a célt, amiért létrejött, ennek pedig több oka is van.

  • a helyi iskola pedagógiai kultúrája átemelődik a tanodába
  • sokszor csak a korrepetálásról szólnak a foglalkozások, tehát azzal kell foglalkozni, amit az iskolában a pedagógus nem volt képes megtanítani
  • a tanulás a tanodában sokszor nem személyre szabott, követi a közoktatási módszereket
  • míg 2008-ban sokkal több önkéntes és szülő vett részt a tanodai munkában, mára inkább az az iskolai pedagógusok töltik be ezt a szerepet. Pedig pont az lenne a tanoda egyik lényege, hogy más módon közelítsen a tanulásban gyengébben teljesítő gyerekhez, mint, – az egyébként sikertelenül próbálkozó –  közoktatás. Takács Gábor, a miskolci önkormányzat munkatársa erre mondta azt, hogy “nagyon nehéz a tanodákból az iskolaszag kiszellőztetése”.
  • sok iskola nem partner abban, hogy a gyerek tanodába járjon, nem engedik el őket az egész napos iskolából korábban. Azt pedig egy gyerektől sem lehet elvárni, hogy az egész napos iskola után még elmenjen a tanodába is.

A konferencián bemutatkozott több olyan tanoda és szakkollégium is, akik hatékonynak tartják a programjukat. Például a Roma Oktatási Alap, akik már egészen korán, az óvónőkkel és a szülőkkel együttműködve kezdik meg a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozást. Nekik van egy olyan programjuk is, ami Kanadából hazatelepült gyerekek beilleszkedését segíti. Vagy a budaörsi tanoda, ahol csak a tanulók fele roma, vannak köztük migránsok is. Ők az általános iskolától az egyetemig foglalkoznak gyerekekkel, nincsenek pedagógusok, és napi telefonos kapcsolatban vannak a szülőkkel. De ott volt L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is, aki Toldon működtet évek óta sikeresen tanodát. Arról a munkáról, amit az alapítvány végez ebben a cikkünkben olvashat.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!