Furcsa dolgok zajlanak Magyarország déli határánál. Miközben Szerbia felől kerítéssel és rendőrsorfallal akadályozzák, hogy bárki is átjöjjön, a horvát határon buszokat és vonatot is küldtek az érkezőkért. Többek között olyanokért, akik Röszke alól kerültek oda. Riport Beremendről.
Marua damaszkuszi angoltanárnő, egy horvát távolsági busz hátsó ajtajánál kuporog a legfelső lépcsőn, alig mésfél éves kisfiával. Ez az első busz a beremendi határátkelőnél, mögötte még legalább huszonkét másik áll, mindegyik legalább 60 emberrel az utastérben. A szokatlan, szeptemberi kánikulában álló buszok sora hosszan elnyúlik az átkelő horvát oldalához vezető úton. A magyar oldalon több rendőrségi furgon több tucat rendőr, katonai járművek, például Afganisztánból ismerős forgótornyos Hummerek várják őket. Lóhalálában érkeztek, alig negyedórával a horvát buszok előtt. Az utolsó pillanatban befutott egy katonai csapatszállító is, plexipajzsos katonák ugrottak le róla.
A pajzsos (de amúgy fegyvertelen) katonákat felsorakozatják a határra. “Nincs belépés, ott marad mindenki!” – utasítja őket felettesük. Az első öt buszról nem engednek leszállni senkit (ezek az átkelő területén álltak meg). “Nem száll le a buszról, ottmarad, érti?!” – parancsol a menekülteknek egy magyar rendőr. A többi buszról már leszálltak a menekültek, rendőrök tartják vissza őket a horvát oldalon, a tömeg időnként tapsol, fütyül.
A szerdai röszkei példa után akár keménykedésre is lehet számítani. A magyar oldalon a rendőrök között marcona, szakállas, fegyveres katonák álldogálnak. Szuperkönnyű, de erős kevlárnak tűnő sisakot, menő napszemüveget, és nem holmi kincstári gyakorlót, hanem sivatagi harctéri ruházatot viselnek. Lazán szétszóródva állnak, mintha valami Kandahár melletti piacon biztosítanák a helyszínt. Nyugodtságukról lerí: nem ismeretlen számukra a helyzet. De a többi katona és a rendőrök idegesen zavarják hátra az újságírókat, tapintani lehet a feszültséget. Mint valami összecsapás előtt.
Korai aratás
Pedig délelőtt még úgy tűnt, hogy felesleges az izgalom a déli határnál, ahol előző nap majdnem ötszáz menekült jött át Horvátországból. A horvát hatóságok ugyan sokakat a közelbe szállítottak, miután a szerb-magyar határ lezárása tömegeket zúdított rájuk. A határtól pár kilométerre fekvő Pélmonostor (Bieli Monastir) egykori laktanyájában menekültek ezrei éjszakáztak, de az onnan érkező hírek szerint inkább Szlovénia felé mentek volna tovább.
Így a délelőtt leginkább azzal telt, hogy a rendőrök mérgezett egérként hajtottak fel-alá a határ menti kukoricaföldek poros dűlőútjain, a katasztrófavédelem drónt reptetett, a katonák kapkodva húzták ki a szerb részről ismerős GYODÁT, a kombájnokat pedig az aratáshoz még nem elég száraz kukorica levágására rendelték ki, hogy senki ne bújhasson el a sorok között. Épp csak menekültek alig jöttek, egészen délutánig.
Ezreket hoztak
Akkor aztán mintha kihúzták volna a kádból a dugót. Ezreket buszoztattak a magyar határra a horvátok, vonat is indult, egyenesen Magyarbólyra. Az utasok közül azonban sokan nem sejtették, hogy Magyarország a cél. “Azt hittük, Szlovéniába hoznak minket” – Marua csalódottan beszél. “Nem kell pénz senkitől, csak hagyjanak minket biztonságos helyre menni, ahol nyugalomban felnevelhetjük a gyerekeinket” – mondta fáradtan, miközben megsimította kisfia kócos haját.
Beremendből aztán mégsem lett Röszke, legalábbis egyelőre. Húsz percnyi feszült várakozás után kék BKV-buszok tűntek fel a magyar oldalon. Huszonegynéhény öreg csuklós Ikarus sorakozott fel, majd megkezdődött az emberek átszállítása horvát buszról magyar buszra. (A Bama.hu beszámolója szerint ez egész péntek este folyamatosan így zajlott, majdnem ötezer embert hoztak át buszokkal és vonattal.)
“Egy nő, egy kisfiú, egy kislány, egy férfi. Szíria” – a rendőrök gyorsregisztrációt végeznek. Egyikük kérdezgeti a horvát buszokról leszállókat, majd diktálja társának, aki frissen nyomtatott papírokra kaparja fel kapkodva a felületes adatokat. A két busz között katonák és rendőrök állnak sorfalat. “Vedd le azt a kabátot, mert megfősz!” – szól rá egy rendőr egy borostás dzsekis menekültre vicceskedve.
Irány az osztrák határ
Ekkor még nem lehetett tudni, hova mennek majd. Csak azt, hogy honnan jönnek. Az egyik buszvezető azt mondta az Abcúgnak, hogy a hét elején még Röszkén volt, aztán elküdték Budapestre, csütörtökön pedig lehozta a csuklóst Siklósra. Ott éjszakázott. Szerinte nem véletlen, hogy a régi Ikarusokat vetették be. “Ezek jobban bírják ezeket a hosszú utakat, mint a modern városi buszok. Bár lehet, hogy egynémelyiknek ez lesz az utolsó útja.” Szavai hamar igazolást is nyernek: a határ előtt sorakozó buszok közül egynek nyitva az oldala a motornál, valamit bőszen bütykölnek rajta.
Ezt már akkor látni, amikor több busz is elindult az emberekkel Magyarország belseje felé. Mint utóbb kiderült, az osztrák határ közelében fekő vámosszabadi, szentgotthárdi, illetve körmendi regisztrációs pontra viszik őket. Volt busz, amelyik Pécs irányába indult el, mások az M6-oson a főváros felé haladtak megfontolt, csuklós ikarusos tempóban.
Példás szervezettség
Beremend és Magyrabóly nem egyedi eset volt. Pénteken számos más, Horvátországgal közös átkelőhöz szállították a menekültek tömegeit a horvátok: Letenyéhez este érkezett az MTI szerint negyven zágrábi busz, Gyékényesnél a vasúti átkelőhöz vittek vonattal majdnem több mint ezer embert, a menekültek a síneken gyalogoltak be Nagykanizsára. Az érkezőket indenütt buszok vagy vonat várta, és viszonylag hamar tovább is szállították őket. Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója azt közölte péntek este, hogy 4400 ember érkezett a horvátok felől, és még 1-2 ezer várható. Elszállításuk szervezettsége olyan hatást keltett, mintha a magyar és a horvát fél között valamiféle megállapodás történt volna, de ezt Kovács Zoltán kormányszóvivő az MTI szerint tagadta.
Beremenden péntek kora este majdnem minden második ház előtt kint álltak a lakók, sokan mosolyogva integettek is az elhaladó buszokon ülőknek. Az események felrázták a nagyközséget, a szociális bolt előtt bámészkodók szerint egy ilyen hétköznap délután olyan kihalt a falu, mintha bombatámadás érte volna. Most azonban nagy volt a nyüzsgés. “A rendőrök keltik a pánikot” – mondta az üzletvezető. “Elhúz itt tíz rendőr szirénázva, de nem ám csak az első, hanem mind a tíz. Persze, hogy mindenki kijön a ház elé. A pánikkeltés az jellemző erre az országra. Aztán végül nem ugyanazt csináljuk, mint a horvátok?”
Megosztás