Keresés

A szabad iskolaválasztás csak a jómódúaknak kedvez

Van egy dolog az oktatási rendszerben, amihez még az elmúlt években ott mindent felforgató Fidesz-kormány sem mert hozzányúlni. Persze, hiszen kedvelik a pedagógusok és a szülők, szólnak mellette érvek is, de valami mégsem stimmel vele. Hogy mi a gond a szabad iskolaválasztással, az az oktatási esélyegyenlőségről tartott konferencián derült ki.

Gyökeres változásokra számos példa volt az elmúlt 30 évben a magyar oktatásban, de egyvalami mindig túlélte az átalakításokat, és változatlanul fennáll. Még a Fidesz-kormány 2011-ben indult, és 2013-ban kiteljesedett, sokat támadott oktatási reformja során sem nyúltak hozzá.  

Egy elvitathatatlan és népszerű jogról van szó, ami egyaránt kedvelt a pedagógusok és a szülők körében. A mellette általában felhozott érvek szerint a piaci folyamatok révén elősegíti a sokszínűséget, és az iskolák minőségének javulását. A legtöbb európai országban nincs szabad iskolaválasztás, akár hungarikumnak is tekinthető. Ezzel a felütéssel kezdte előadását az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában Berényi Eszter, az MTA Szociológia Intézetének kutatója.

A szociológus az Oktatási esélyegyenlőség – Magyarország 2015 című konferencián a szabad iskolaválasztás hátulütőiről beszélt kedden. Megállapításaira a konferencia első blokkjának több más előadója által elmondottak is ráerősítettek.

Szabad-e a szülőre bízni a szabad iskolaválasztást? – kérdezte a szociológus. Az előadása alapján nem feltétlenül. Hiába a szabad iskolaválasztás, az oktatás ugyanis nem tud piacként működni, ahol egy ilyen jognak szabályozó szerepe lehetne. Hiába van egy jó iskola, a megnövekedett igényeknek nem tud eleget tenni, például nem képes gyorsan bővíteni a befogadókapacitását, ha sokan mennének oda, és lesznek, akik már nem jutnak be. Nekik megmarad a kevésbé jó iskola.

Ezt egy grafikonnal illusztrálta: ezen egy fővárosi kerület iskoláit állította sorrendbe, aszerint, hogy melyiket tartják jó iskolának, és melyikbe hány gyerek megy. Az ábrából kiderül, hogy a jónak tartott iskolákba sokan mennek, de arányában kevesebben, mint amennyire jónak tartják. A gyerekek jelentős része kénytelen olyan iskolába menni, amit nem tartanak jónak. Jóval magasabb arányban, mint amennyire nem tartják jónak. A rendszernek ezek a gyerekek a vesztesei.

“A piaci szempont helyett a szülők érdekérvényesítő képessége játszik szerepet” – állapította meg a kutató.

“De ki érvényesíti a rossz érdekérvényesítő képességű szülők gyerekeinek érdekeit?”

Berényi Eszter szerint a szabad iskolaválasztás joga azért maradt fenn ilyen sokáig érintetlenül, mert a fő funkciója a társadalmi szelekció. Hallatlan konszenzus van róla a társadalom nem legalsó rétegei körében, akiknek valamiféle előnyöket biztosít – mondta. Csakhogy eközben nagyban sérül a méltányosság elve. Egyenlő bánásmód van, de az eltérő  társadalmi háttér miatt ez eltérő helyzetet hoz létre. “Az egyenlő bánásmóddal csak konzerváljuk az egyenlőtlen helyzetet.”

A kutató fő megállapításai, hogy a szabad iskolaválasztás felerősíti a társadalomföldrajzi és társadalmi egyenlőtlenségeket, ami rossz azoknak is, akiknek sikerült jó iskolába kerülni, mert nő a társadalom dezintegráltsága és a méréseken (pl. PISA) ők sem szerepelnek jól.

A szociológus azt javasolta, hogy forrásbevonással javítsák az iskolák infrastruktúráját, szolgáltatásaik színvonalát, majd utána következő lépésben szüntessék meg a szabad iskolaválasztást.

Kiszorítva

Előadásával a konferencia más előadásai is összecsengtek. Zolnay János szociológus a pécsi iskolai migrációról beszélt, vagyis arról, hogyan alakult a városban az iskolások ingázása és ez milyen összefüggésben van a szegregációval. Egy kutatást idézett, ami szerint ez a két dolog erősen összefügg egymással. Különböző iskolatípusokat azonosított: taszító-, gettósodó-, szelektáló-, vonzó-, előszelektáló-, kiszervezett szegregált-, illetve speciális iskolák. Ezek közül a vonzó, ahova igyekeznek bekerülni az iskolások, vállalva azt is, hogy körzethatáron túlra ingázzanak érte. Az előszelektáló pedig olyan, ahol közvetlen kapcsolat van egy óvoda és egy iskola között, itt tehát már 3 éves korban eldől, kinek melyik iskolába vezet majd az útja.

Az általa idézett 2009-ben és 2014-ben is felvett adatokból kiderül, hogy még a roma tanulók is egyre növekvő számban igyekeznek sikerrel kitörni az alacsonyabb státuszú (taszító) iskolákból. Ezzel párhuzamosan sok hátrányos helyzetű vagy roma iskolás – hiába lakik egy-egy jó, vonzó státuszú iskola körzetében, kiszorul onnan, mert különböző indokokkal eltanácsolják (pl. azt mondják a szülőnek, hogy a gyerek nem bírja majd a tempót, menjen másik iskolába). Ebben az esetben nem érvényesül a szabad iskolaválasztás – jegyezte meg.

És, hogy mennyit számít, ki milyen iskolába jár? Arra Ostorics László, az Oktatási Hivatal (OH)  Közoktatási Mérési és Értékelési Osztályának szakértője hozott megdöbbentő adatot.

Döntő a családi háttér

Ő a PISA felmérések és az Országos Kompetenciamérések (OKM) eredményeit hasonlította össze, illetve mutatta be az itt mért teljesítményt, illetve a családi háttér és az iskola státuszának összefüggéseit. Ezek a felmérések azt mutatják meg, ki mennyire lehet majd sikeres a munkaerőpiacon. A képességek vizsgálata mellett mindkét mérés során felvesznek adatokat a tanulók családi hátteréről is.

Ezek összehasonlítása alapján megállapítható, hogy az OKM során a családi háttér 19, illetve 29 százalékban (hatodik és tizedik évfolyamon) magyarázta a tanulói képességekben mért különbségeket. Vagyis a hátrányosabb családi hátterű gyerekek rosszabbul teljesítettek. A PISA mérésnél ez az arány még magasabb: 31,6 százalékos volt.

Összehasonlította azt is, hogy mekkora eredménykülönbség várható a PISA mérésben, ha két ugyanolyan státuszú iskolába járó, de egységnyi különbségű családi hátterű gyerek eredményeit vetik össze: a 2006-is természettudományos képességek eredményeiben 7, a 2012-es matematikai képességek eredményeiben 3 pontos különbséget mutatttak ki, ami nem különösebben jelentős.

Ellenben, amikor megfordították, és azt vizsgálták, mi lesz akkor, ha két azonos hátterű, de státuszát tekintve egységnyi különbségű iskolába járó gyerek eredményeit vetik össze, döbbenetes eredmény jött ki: a 2006-os természettudományi mérésben 85, a 2012-es matematikai mérésben pedig 98 pontos volt az eltérés, ami egy képességszintnyi különbséget jelent. Nem véletlenül kezdte az előadását Ostorics László úgy, hogy

“Esélyegyenlőség helyett inkább esélyegyenlőtlenségről kellene beszélni”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!