Két fontos helyszínen is a magyarországi helyzet volt a téma kedden. Strasbourgban Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében vitázott az Európai Parlament a bevándorlási komzultációról és a halálbüntetés felvetéséről, Washingtonban pedig a magyar-amerikai viszonyt beárnyékoló témák voltak napirenden. A heves strasbourgi vitát Orbán Viktor arra használta, hogy minél többet sujkolja az önálló bevándorláspolitika fontosságát, az amerikai meghallgatás jóval visszafogottabb és kedélyesebb hangulatban telt.
Kemény kritikákat kapott Orbán Viktor miniszterelnök a Magyarországról szóló vitában az Európai Parlament keddi, plenáris ülésén. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke már a vita elején belengette az EU alapszerződés második cikkelyének (amely a közös uniós értékekről szól) megsértése esetén a hetedik cikely alkalmazását (ami az érintett tagállam szavazati jogának megvonásával is járhat), ha Magyarország, noha az ellenkezőjét ígérte, mégis bevezetné a halálbüntetést. “Egy másodpercig sem tétlenkednénk” – mondta, majd félrevezető kérdésekkel operáló, előítéleteket erősítő, hazug és rosszindulatú dolognak nevezte a bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció kérdőívét. Szerinte nem szabad szemet hunyni a bevándolrás felett, de soha nem szabad elfelejteni az alapvető európai értékeket sem.
Ha óvatosan is, de még a Fidesz saját pártszövetsége, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője, Manfred Weber is kritizálta a magyar kormányt. Szerinte veszélyes beszélni a halálbüntetés visszahozásáról, aminek megszüntetése komoly uniós vívmány, és komoly probléma lenne, ha tényleg be akarnák vezetni. A nemzeti konzultáció kérdéseinek megfogaklmazása szerinte sincs rendben.
Hihetetlen kérdések
Orbán Viktor leghevesebb kritikusa Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője volt, aki élénken gesztikulálva nevezte provokatőrnek a magyar kormányfőt, majd hihetetlennek a nemzeti konzultáció kérdéseit (különösen a hármast és a hetest: 3. Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön mit gondol? 7. Támogatná-e ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megenegedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?), sőt az 1956-ban elmenekült magyarok befogadásával is példálózott.
Mások sem nagyon fogták vissza magukat. Volt, aki a “kettős beszéd mesterének” nevezte a magyar miniszterelnököt, más szerint pedig “a tekintélyelvűség oltárán égeti el a közös értékeinket”. Ketten is felidézték Márai Sándor magyar írót, illetve sorsát (külföldre menekült a kommunizmus elől), aki szerintük nem bírná a mai magyar kormányt sem. Háromszor került elő Andrea, a megfenyegett meleg aktivista ügye is.
Széttépett kérdőív
Orbán Viktort a honfitárs, de vele ellentétes politikai oldalon álló EP-képviselők sem kímélték, a szocialista Újhelyi István egy “több tízmillió euróból fenntartott tudatmódosító rendszerről” “egy göbbelsi technológiáról” beszélt, majd demonstratívan széttépett egy konzultációs kérdőívet. Az LMP-s Jávor Benedek szerint pedig hiába szeretné magát nagy formátumú politikusnak hinni, Orbán valójában a “szűklátókörű politikai cinizmus” példája lesz az utókor számára.
A magyar miniszterelnököt azonban – jóllehet alkalmanként erősen ráncolta a homlokát és buzgón jegyzetelt is -, nem tűnt úgy, hogy kibillentették egyensúlyából a kritikák. Kétszer kapott szót, egyszer még a vita elején a frakcióvezetők felszólalásai után, majd a vita vége felé, amikor az őt ért vádakra reagálhatott.
Első felszólalásakor, azzal kezdett, hogy Magyarország népszavazással döntött az uniós tagság mellett, amire “azóta is büszkék vagyunk”. Majd magyar gazdasági sikereket sorolt (növekvőp gazdaság, csökkenő hiány és munkanélküliség), szerinte az lenne jó, ha erre lenne kíváncsi az EU. Azt is mondta, hogy Magyarország a legtöbbször átvilágított tagország, és hogy a magyarok szeretnek egyenesen beszélni a nehéz dolgokról.
“Egyenesen szeretünk beszélni vagy sehogy.”
A bevándorlási politikáról azt mondta, hogy különbséget kell tenni az EU-n belüli munkaerővándorlás és a megélhetési bevándorlás között. Az Európai Bizottság által javasolt kvótarendszert (aminek az értelmében a tagállamok között arányosan osztanák el a befogadandó menekülteket) abszurdnak és veszélyesnek nevezte. Szerinte őrültség beengedni az ide igyekvőket, és a rendszer csak ösztönözni fogja az embercsempészeket.
Számokkal is jött, hogy Magyarországon idén 43 ezer menedékkérelem közül (a KSH szerint az első három hónapban 33 ezer ilyen volt) 24 ezret koszovóiak adtak be. Együttműködést szorgalmazott a Balkánnal, majd elővezette a nap folyamán többször is megismételt gondolatát: a bevándorlás szabályozását tagállami hatáskörbe kellene utalni, hogy az országok maguk dönthessék el, akarnak-e bevándorlókat vagy sem, de hozzátette, hogy Magyarország mindig is fogadott be menekülteket, “van irgalom a szívünkben”.
A halálbüntetéssel kapcsolatban azt mondta, Magyraország nem írt alá semmilyen megállapodást arról, hogy miről beszélhet, vagy nem beszélhet, sőt az sérti az uniós alapszerződést, ha ebbe valaki bele akar szólni. Szerinte a halálbüntetéssel kapcsolatban nem szabadna az EU-nak a homokba dugnia a fejét.
Szánalmas magyar vircsaft
Később, a kritikákra válaszolva arról beszélt, hogy ő soha nem merne olyan hangon beszélni a kritizálók országairól, mint azok Magyarországról, a magyar képviselőknek pedig direkt nem válaszolt, mondván nem szeretné “szánalmas magyar vircsaftnak” kitenni a plenáris ülést. Az illiberális vádakra azzal felelt, hogy a liberális társadalomszervezési elvek megbuktak a 2oo8-as válságkor. Márai felemlegetésére pedig azzal, hogy ennek örül, de “nehogy önök akarják már elmagyarázni, hogyan írt a mi nagy nemzeti költőnk”.
A liberális párti EP-képviselők heves kritikája szerinte abból a frusztrációból fakad, hogy Magyarországon eljelentéktelenedett a liberális politikai erő, a konzultációt ért kritikákra pedig úgy reagált, hogy 2o12-ig, amíg az EU úgymond, Magyarországra nem kényszerítette a közös bevándorlási politikát (hogy nem lehet bűnözőkként kezelni az illegális határátlépőket), nem volt semmilyen probléma, a menekülteket fel tudtuk tartóztatni (a KSH adatai szerint akkor egész évben tizenötödannyi menekültkérelmet adtak be, mint 2o15 első három hónapjában, bár ezt Orbán nem mondta). Azzal zárt, hogy hosszú vita lesz az EU-ban a bevándorlásról és a halálbüntetésről, de örül, hogy ez elkezdődött.
El tudja mondani
Az esemény után sajtótájlkoztatót tartott. Azt mondta szíven ütötte, hogy a megélhetési bevándorlókat egy kategóriába helyezték az 1956-os forradalmárokkal. A bevándorlÁsról szóló bizottsági javaslatot meghívónak nevezte, “amit kiküldtünk a világba”. Szerinte több dimenzióból kell vizsgálni a bevándorlók ügyét, és megismételte, hogy a tagállamoknak maguknak kellene erről dönteniük. Ő külün kezelmné a megélhetési bevándorlók, a menekültek és a vendégmunkások ügyét. A kulcsmondatot itt mondta ki: hogy az európai parlamenti vita kiemelkedő, sőt óriási lehetőség egy ország számára, hogy el tudja mondani, mi az álláspontja.
Az újságírók kérdéseire, hogy például a halálbüntetés mellett áll-e, nem adott egyértelmű választ. Itt az élet, a még elő ártatlanok védelmének fontosságáról beszélt, és hogy a büntetés nem bosszú. Erről a kérdésről évtizedes vitát vizionált az EU-ban.
Arra a kérdésre, hogy mit gondol a saját pártszövetségétől is kapott kritikákról, azt mondta, csak félreértik a nemzeti konzultációs kérdőív kérdéseit, mert az idegen nyelven nem tudják viszaadni a magyar nyelv árnyalatait. Pédául az illiberális demokrácia kifejezés magyarul szerinte teljesen rendben van, de
“Angolul úgy hangzik, mint egy vérvád”.
A brüsszeli vita végével majdnem egy időben Washingtonban is Magyarország volt a téma. A képviselőház külügyi bizottságának egyik albizottsága tartott meghallgatást az amerikai-magyar kapcsolatok jövőjéről. A meghallgatáson többek között Hoyt Brian Yee, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára beszélt a két ország közötti biztonságpolitikai együttműködésről, majd konkrét példákkal alátámasztva ismertette a demokratikus intézmények erózióját is, és megemlítette többek között a korrupciós ügyeket és a civil szervezetek zaklatását. Meghallgatták Kurt Wolkert az USA korábbi NATO-képvislőjét, Ted Stahnkét a Human Rights Watch jogvédő szervezettől, illetve Simonyi Andrást Magyarország korábbi amerikai nagykövetét.
Wolker többek között arról beszélt, hogy a magyar demokrácia erős, és Orbán Viktor ugyan tud fafejú, önző és makacs lenni, de csak olyan, mint minden politikus. Stahnke egy sor elismert civil és jogvédő szervezet Orbán-kormányt ért kritikáit idézte, többek között az alkotmány egyoldalú módosításáról, a civil szervezetek zaklatásáról. Simonyi András pedig magyar választási rendszert, a fékek és ellensúlyok leépítését kritizálta.
Az amerikai képviselők többek között az orosz-magyar-amerikai viszonyról kérdezték a meghallgatottakat, és hogy az amerikai külügy nyomása nem idegenítheti-e el a magyar szövetségest. Kurt Wolker szerint az ameikai kritikát a magyar kormányhoz közel állók elidegenítőnek érzik, az ellenzékiek pedig hálásak érte. Vagyis csak behúzzák az USA-t a belpolitikai csatlakozásokba, de nem vagyunk ott, hogy diktatúra lenne Magyarországon. Szerinte az igazi probléma Oroszországgal van Ukrajnában.
Dana Rohrabacher azzal igyekezett kedélyesen elbagatelizálni a kritikákat, hogy a jelzett magyaroszági fejleményekre az USA-ban és más államokban is voltak példák, emiatt kettős mércét emlegetett és azt modta, nem látja, hogy valóban veszélyben lenne a magyar demokrácia. Erre Simonyi András azt mondta, hogy Magyaraországon még nagyon fiatal a demokrácia, és veszélyes a hatalom ilyen koncentrációja egy párt, egy ember kezében.
Megosztás