Keresés

A közmunkások mindenkinél többet szülnek

A magyarok jövedelme, ideje és a munkáltatók hozzáállása is az ellen van, hogy beteljesüljön Orbán Viktor álma, és több gyerek szülessen az országban, mint ahány felnőtt meghal. A fiatalok túl későn hagyják el a szüleiket, van, aki egyszerűen kiöregedik a termékeny korból, az iskola és a karrier sem használ a családalapításnak. A közmunkások viszont termékenyebbek bárkinél. Összeszedtük, mik dolgoznak az emelkedő gyerekszám ellen.

“Számomra a fejtörést nem a holnap, hanem a holnapután okozza” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a szokásos februári évértékelő beszédében. Ezután pedig egyértelművé tette, hogy mindezt arra érti, hogy szerinte nem születik elég gyerek az országban, ezért pedig fogy a magyar népesség. “Itt nincs áttörés” – mondta, majd hozzátette, hogy bár az, hogy ki hány gyereket vállal, személyes döntés, kiszámítható támogatással és életszínvonallal lehetne rá hatni.

Az elmúlt években a kormány egy sor családtámogatási intézkedést hozott (ebben a cikkünkben már összeszedtük, melyek ezek), hogy növelje a gyermekvállalási kedvet. Bevezették a csok-ot, a családi adókedvezményt, mindezek mellett pedig minden létező fórumon bíztatják a fiatalokat, hogy házasodjanak és alapítsanak családot. A csok keretében az állam minden korábbinál nagyobb összeggel támogtaja meg a többgyermes családok lakásvásárlását (kétgyermekes családok többmillió forintot kaphatnak, háromgyermekesek pedig akár tíz millió forintot is).

Tavaly végeztek egy reprezentatív felmérést is, a Magyar Ifjúságkutatást, amely eredményei alapján a 15-29 éves fiatalok kétharmada tervezi úgy, hogy a jövőben házasságot köt, közel felük pedig a gyerekvállalásról is gondolkodik már (14 százalékuknak már van is gyermeke).

Hiába mondják azonban most sokan, hogy mindenképpen szeretnének gyereket vállalni, az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez egyáltalán nem garancia arra, hogy valóban meg is fognak születni azok a gyermekek. Összegyűjtöttük, hogy mik akadályozzák leginkább, hogy valaki gyermeket vállaljon, és újra elkezdjen nőni az ország népessége, beteljesítve ezzel Orbán Viktor álmát.

Évtizedes társadalmi folyamatok

Az emberek családalapítási és gyermekvállalási viselkedése már hosszú évtizedek óta változóban van. Ezt a változást leginkább azzal lehet jellemezni, hogy a fejlett országok többségében jelentősen visszaszorult a házasságban élő apa-anya-gyermek típusú együttélési forma. Ezzel a demográfiai folyamattal a 2014-es Társadalmi Riport két tanulmánya is foglalkozott bővebben.

A házasságon alapuló családszerkezetek helyett jelentősen megnövekedett az élettársi kapcsolatban élő szülők, az egyszülős családok, illetve az úgynevezett mozaik családok aránya (utóbbi azokat a családokat jelenti, ahová az egyik szülő egy korábbi kapcsolatából származó gyermekével érkezett).

Az élettársi kapcsolatok törékenyebbek, mint a házasságok, és kevesebb gyermek is születik bennük, bár a tagjai nem feltétlen vannak a gyerekvállalás ellen. Egyrészt azért, mert az utóbbi két népszámlálás adatai alapján nőtt azoknak az élettársi kapcsolatoknak a száma, amelyben a szülők a saját, vér szerinti gyermekeiket nevelik, másrészt pedig az élettársi kapcsolatban élők közül sokan egyfajta előházasságként kezelik az élettársi kapcsolatot, amelyet majd később házasságá fejlesztenek, éppen a gyermekvállalás miatt.

Mindezek ellenére a rendszerváltás utáni időszak Magyarországon európai viszonylatban is alacsony termékenységhez vezetett: 1990-ben még a népesség 51 százaléka, 2011-ben viszont már csak a 42 százaléka élt olyan családban, ahol 19 évesnél fiatalabb gyermekek is nevelkedtek. A családalapítási kedv ráadásul egyre későbbre és későbbre halasztódik, és egyre több fiatal dönt úgy, hogy a húszas éveinek az elején nem hagyja el a szülei házát. 1990-ről 2011-re12 százalékról 22 százalékra növekedett azoknak az aránya, akik olyan családban élnek, ahol minden gyerek 18 évesnél idősebb és különösen a 24 évesnél idősebb gyermekekkel együtt élők aránya emelkedett erőteljesen. Ezt a jelenséget a szakzsargon kapunyitási pániknak nevezi, Magyarországot pedig átlagon fölül érinti, a szülői ház elhagyásának átlagos életkora 28,7 év.

Hiába akarnak gyereket, nem csinálnak

A közép-kelet európai régióra jellemző az is, hogy hatalmas űr tátong a gyermekvállalási tervek és a tényleges gyermekvállalás között. Vannak ugyan, akik túlteljesítik azt a gyerekszámot, amelyet a húszas éveik elején elterveztek, a legtöbben viszont inkább alulteljesítik. Egy nemzetközi felmérés szerint Hollandiában a tervezett gyermekek 75 százaléka meg is született, Magyarországon viszont ez a szám csupán 40 százalék.

Egy átlag magyar rendszerint két gyermeket tervez felnevelni, ennyi kellene ahhoz, hogy szinten maradjon a népesség. Valójában azonban csak közel 1,3 gyerek születik. A kérdés tehát az, hogy mi akadályozza meg abban a leendő anyákat és apákat, hogy annyi gyereket vállaljanak, amennyit eredetileg elterveztek.

Nehezen jön a második gyerek

A KSH Népességtudományi kutatóintézete több olyan összeállítást is közölt az elmúlt években, ahol erre a kérdésre próbáltak választ adni. Egy 2012-es kutatás azt a módszert választotta, hogy a termékenységi időszakuk végén, azaz 35-49 éves korukban járó nőket kérdezett.

A megkérdezettek negyede nyilatkozott úgy, hogy több gyermeket terveztek vállalni, mint amennyit valójában sikerült. A családi állapotot alapul véve az látszott, hogy azok körében, akik még ebben a korban is gyereket terveztek, többségében voltak a hajadonok, az egykoron több gyermeket tervezők körében az elváltak, a terveiket megvalósítók körében pedig a házasok.

Amikor a valóban megszületett gyermekek száma alapján vizsgálódtak, a kutatók arra jutottak, hogy az egygyermekeseknek csupán a 39 százaléka elégedett a helyzetével, a legtöbben több gyermeket terveztek, sőt még a kétgyermekesek negyede is azt mondta, egykor több gyermeket akart. Végül azt a következtetést vonták le, hogy az igazi probléma az első gyermekről a másodikra való továbblépés, de sok olyan három gyermeket tervező is akad, aki végül csak kettőt vállal.

De mik azok az okok, amelyek akadályozzák a gyerekvállalást? A legtöbb válaszadó (28 százalék) családi okot jelölt meg, 26 százalék egészségügyit, 24 százalék anyagit, 5 százalék pedig munkahelyit. A kutatók ennél részletesebb képet nem kaptak az adatokból, de azért tettek pár tippet, hogy az egyes okok mire vezethetőek vissza. Az egészségügyi ok például elsősorban az első és a második gyermek születését akadályozza, valószínűleg azért, mert az érintettek már túl idős korban próbálkoztak a gyereknemzéssel, és biológiailag kicsúsztak az időből.

Az anyagi ok elsősorban a többedik, jellemzően a harmadik gyermek vállalását akadályozta, a munkahelyi ok pedig elsősorban a kétgyermekes anyákat akadályozta meg, hogy egy harmadik gyermeket is a világra hozzanak.

Nehéz dolga lesz a kormánynak

2016-ban, a csok bevezetése után a KSH újra értelmét látta annak, hogy megnézze, elsősorban milyen szempontokat vesznek figyelembe a párok akkor, amikor eldöntik, hogy akarnak-e gyereket vállalni. Ennek a kutatásnak az alanyai között már férfiak is voltak.

Ebben a kutatásban már elsöprő többségben az anyagi helyzet vezette a sort, mint legfontosabb döntési szempont. A változásnak több oka is lehet, például az, hogy változott a korcsoport, a megkérdezettek kiegészültek a férfiakkal, de akár az is, hogy a mintavételek között eltelt négy évben (2009 és 2013) az emberek elkezdtek nagyobb jelentőséget tulajdonítani az anyagi helyzetüknek.

A kutatók a megkérdezetteket tovább bontották még két csoportra, amelyből az egyikben lévők mindenképpen terveztek gyereket a közeljövőben, a másik csoport viszont bizonytalan volt. Látszott, hogy az anyagi helyzetük főleg a bizonytalanokat aggasztja, a biztosan gyermeket vállalók körében inkább a partnerkapcsolatuk harmonikussága számított fontosabbnak. Az egészségügyi állapot, az, hogy elmehet-e gyedre, illetve a lakáshelyzet, csupán ezek után következtek mindkét csoportnál.

A kutatók szerint ez problémát jelenthet a kormány számára. Az egészségügyi állapot főleg termékenységi és fogamzási problémákat takar, ezt a kormány szakpolitikai döntésekkel tudja befolyásolni. A gyed szabályait szintúgy, a csok bevezetése pedig éppen azt a célt szolgálta, hogy enyhítse azoknak a lakhatási gondjait, akik több gyermeket vállalnak.

A párkapcsolatok minőségre azonban még közvetetten sem igen van lehetősége hatni a kormánynak, a vagyoni helyzet pedig szintén nagyobb diót jelent. A kutatók szerint a gyermekvállalási korban lévők száma a magyar társadalom mintegy harmadát teszik ki, ennyi ember anyagi helyzetére pedig szakpolitikával nem lehet hatással lenni, ez már az ország gazdasági teljesítőképességének egészétől függ.

A közmunkások rengeteg gyerek vállalnak

A gyermekvállalási kedvre nem csupán az lehet hatással, hogy a párok milyen szempontokat mérlegelnek akkor, amikor döntenek róla: egyszerűen vannak olyan foglalkozások, amelyeknek a művelői kevésbé vállalnak gyermeket. A KSH egy tavalyi kutatása éppen ezt vizsgálta.

Közel 246 foglalkozást vizsgáltak, az alanyok pedig 42-50 éves nők voltak (náluk a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy már nem vállalnak több gyermeket), illetve néhány idősebb férfit, de róluk majd később. A nők esetében kiderült, hogy többek között az utazástervezők, PR-osok, rendszergazdák, újságírók, jogászok, ügyintézők és 37 egyéb szakma az, amelyben a dolgozók kevés gyermeket vállalnak (kevesebb mint 1,6-ot). Ezek éppen azok a szakmák, amelyek

  • az életpálya korai szakaszához kötődnek
  • modern foglalkozások
  • a munkafeladatok nem igazán kedveznek a gyerekvállalásnak (pl. utaskísérő, recepciós).

Érdekes viszont, hogy a vezető beosztású nőknek nem feltétlen születik kevesebb gyermeke.

Na, de hol magasabb a gyermekszám? Főleg az egyszerű foglalkozásokat végző nők vállalnak több gyermeket: szemétgyűjtők, utcaseprők, mezőgazdaságban dolgozók, szociális ágazatban dolgozók, gyártósor mellet dolgozók. Külön ki kell emelni a közmunkásokat, a kutatás szerint ugyanis a közmunkaként végzett foglalkozások (pl utcaseprő) körében a legmagasabb az átlagos gyermekszám (majdnem 3), de a közmunka még más foglalkozások esetében is felhúzza az átlagot: az egyszerű mezőgazdaságban dolgozó anyák átlagosan 2,25 gyereket szülnek, ha alkalmazottak, de 2,81-et, ha közmunkások.

Minél képzettebb, annál kevesebb a gyereke

A foglalkozás milyenségén kívül azonban más szempontok is hathatnak a gyerekvállalási kedvre. Például az iskolai végzettség. A kutatás szerint például a segédápolók átlagosan két gyereket vállalnak, a szakápolók viszont már csak 1,86-ot, míg a felsőfokú képzettséggel rendelkező ápolónők még ennél is kevesebbet, csupán 1,62-őt. Ez a tendencia más szakmáknál is megfigyelhető volt, bár azt nem lehet általánosságban kijelenti, hogy a magasabb iskolai végzettség kisebb termékenységgel járna együtt.

A karrierút a végzettséghez hasonló görbét írhat le: egy árufelöltő még átlagosan két gyereket szül, egy bolti eladó már csak 1,84-et, vezető eladó 1,75-öt, egy boltigazgató pedig 1,7-et. Az alkalmazottak pedig tendenciózusan több gyereket szülnek, mint a vállalkozók.

A férfiak esetében is közel hasonlóak a trendek: kevés gyermeket vállalnak a művészek, sportolók és a különböző ügyfélkapcsolati foglalkozású férfiak. A két legtermékenyebb foglalkozás viszont a férfiak esetében már értelmiségi munka: az orvos és a vezető. Ebben a tekintetben elég nagy a különbség férfiak és nők között: a vezető foglalkozású férfiaknak átlagosan több gyermeke születik, a vezető foglalkozású nőknek pedig kevesebb.

Alig vannak részmunkaidős állások

A nőknek és férfiaknak egy plusz körülménnyel is meg kell birkózniuk akkor, amikor gyereket vállalnak: hogyan tudják összeilleszteni a családi életüket a munkahelyi kötelezettségükkel. Ez jellemzően azt jelenti, hogy a munkahelyük mennyire van tekintettel arra, hogy a szülőknek az idejük nagyobb részét kell a családra, azon belül a gyermeknevelésre fordítani.

Azaz mennyire van lehetőség rugalmas munkaidőre, távmunkára, vagy akár részmunkaidős foglalkozásra. Magyarország ebben a tekintetben pedig egyáltalán nem áll jól. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom készített egy összeállítást arról, hogy az egyes foglalkoztatási formák mennyire jellemzőek Magyarországon.

A 20 és 64 év közötti populációt nézve 100 főből például csupán 3,4 fő dolgozik részmunkaidőben, amivel az európai uniós országok között Magyarország az utolsó helyen áll (az EU átlag 100 főből 13,3 fő részmunkaidős). A mozgalom saját felmérése szerint ráadásul a részmunkaidőt választók több mint harmada gyermekvállalási célból dolgozna kevesebbet. Távmunkában a foglakoztatottak mindössze három százaléka dolgozik, miközben az EU-s átlag 13 százalék, az Egyesült Államokban pedig 25 százalék. Jellemzően a férfiak választják inkább a távmunkát, a nők pedig a részmunkaidőt.

Az átlagmagyar elvárásai sem feltétlen egyeznek a családbarát szemlélettel: a KSH kutatása szerint például a magyar népesség kétharmada azt mondja, a férfi szerepe a kenyérkeresés, míg csak a népesség fele gondolja azt, hogy a férfiaknak a gyermeknevelésben is részt kellene venniük.

Az előbb felsorolt eredmények mind azt mutatják, hogy a kormánynak igencsak meggyűlhet a baja azzal, hogy újra beindítsa a fiatalok gyerekvállalási kedvét: a modern és egyre jobban terjedő szakmák nem segítik a gyerekvállalást, a fiatalok egyre később alapítanak családot, félő, hogy kicsúsznak a termékenységi korból, az anyagi helyzet minden másnál nagyobb súllyal esik latba, amikor az a kérdés, hogy hány gyereket vállaljanak a párok, eközben azonban a magyarok Európa legszegényebbjei közé tartoznak, a gyereknevelést támogató foglalkoztatási formák pedig egyáltalán nem elterjedtek.

A cikkben lévő adatok és megállapítások forrásaként Harcsa István és Monostori Judit Demográfiai folyamatok és a családformák pluralizációja Magyarországon című tanulmányát, Spéder Zsolt Demográfiai folyamatok: születések, halálozások, korösszetétel című tanulmányát, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének kiadványait, valamint a 2015-ös Demográfiai Portré egyes megállapításait használtuk.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!