Az elmúlt évben riportjaink készítésekor nagyon sok érdekes embert ismerhettünk meg. Néhányukat újra felkerestük a két ünnep között, hogy megtudjuk és megmutassuk, hogyan ünnepelték a karácsonyt és hogyan töltik az év utolsó napjait. Boci egy videóüzenetet is küldött olvasóinknak.

Takács Barbaráékkal először gyermekelhelyezési ügyük miatt találkoztunk Kesznyétenben, ahol évek óta kimagaslóan sok gyereket emelnek ki a családjából, gyakran apróságokra hivatkozva. Barbaráéktól öt gyereket vettek el, és bár véglegesen még nem kapták vissza őket, a karácsonyt együtt tölthették, így nagy volt a boldogság. Ugyanakkor erősen rányomta a bélyegét az ünnepre, hogy Barbara nagybátyját december 23-án halálra gázolta egy autó Kesznyétenben, illetve hogy a gyerekeket is csak az utolsó pillanatban engedték haza hozzájuk, mivel a hivatal eleinte kevésnek ítélte a fűtéshez felhalmozott tüzelőfájukat.

Gáborral többször is találkoztunk az évben, először hajléktalan emberként ismertük meg, amikor a város szélén lévő kunyhójában látogattuk meg, majd ott voltunk, amikor a Habitat for Humanity programjában egy szociális bérlakást újított fel, és akkor is, amikor beköltözött oda, nem sokkal karácsony előtt. A fát 23-án díszítette fel, a haverokkal, egy-két sör mellett. Szenteste egyedül videózgatott, azt mondja, szépen elvolt. A gyermekeihez még nem jutott el, az országban szétszórtan élnek, de jövőre már mindenképpen szeretné „bemutatni a területetet” nekik, mondta Gábor az új lakásról. A két ünnep közötti idő csendesen telik, de biztosra veszi, hogy egyszer-kétszer jönnek majd át haverok, akár szilveszterkor is.

Bécivel és édesanyjával, Icával Egerben találkoztunk, amikor beavattak minket abba, hogy milyenek a mindennapok egy halmozottan sérült gyermeket otthon nevelő családban. A karácsonyt nagyon meghitten töltötték, mind a három gyerek otthon volt. Béci egy 3 dimenziós kirakóst, illetve ecseteket és üvegfestéket kapott karácsonyra. Sajnos, novemberben az MRI kimutatta, hogy a Béci fejében levő daganat ismét növekedésnek indult. Most januárban lesz egy komplex vizsgálat, amely eldönti, hogy műthető-e a tumor. Ica szerint ugyanakkor Béci nem bírna ki fizikálisan még egy agyműtétet, mert most is le van gyengülve. További problémájuk, hogy anyagilag nem győzik a Pestre való ingázás költségeit, ugyan mind a két nagyobb gyerek diákmunkában dolgozik, de Béci betegsége teljesen ellehetetleníti a mindennapjaikat.

Velkei Istvánékkal az egykori Csepel Művek területén találkoztunk, amikor három kisgyereküket ideiglenes gyámság alá helyezték. Karácsonykor együtt találtuk a családot, István és Rozi visszakapták gyermekeiket és együtt ünnepelték a karácsonyt. A teljes meglepetés ugyan nem sikerült a szoba-konyhás lakásban a munkásszállón, mert a fa feldíszítését nem lehetett a gyerekek tudta nélkül megoldani. Így együtt csinálták, hogy a Jézuskának legyen majd hová tennie az ajándékokat. Az ünnepek alatt az egyébként sokat dolgozó Istvánnak sem kellett dolgoznia, ezért együtt tudták tölteni ezt az időszakot.

Horváthékkal akkor ismerkedtünk meg, amikor el kellett hagyniuk az otthonukat, a miskolci Békeszálló-telepet. Horváthék azóta is ugyanabban a lakásban élik mindennapjaikat, amihez korábban a miskolci alpolgármester jóvoltából jutottak. A lakást azóta kipofozták, viszont a „véglegesítést” azóta sem kapták meg. A karácsonyt Lajos és Kata együtt töltötte, az unokák mára önálló albérletbe költözek a szülőkkel, a fiúk pedig a nagytestvérüknél voltak egy hetet Budapesten. Egymásnak ajándékra nem futotta. Pechükre, 25-én Lajos baltával szétvágta a kezét így a karácsony másnapját az ügyeleten tötötték.

A postást, aki a cigánysorra kérte magát, még tavaly előtt ismerte meg Hajdú D. András, és készített róla multimédiás riportot. Idén azzal került az Abcúg oldalaira, hogy a történetéből készült képsorozat rangos nemzetközi díjat nyert. Tiboréknál azóta megérkezett a második gyermek is. Náluk a fát és az ajándékokat is már 24-e reggel meghozta a Jézuska. A Szentestét nem otthon, szűk családi körben töltötték, mert harminc éve hagyomány már, hogy a tág család 24-én Tibor feleségének nagyszüleinél ünnepel. Tibor a két ünnep között már dolgozott, hiszen többek között 30-án már a családi pótlék is érkezett.

Bocival, a különleges fantáziájú autista gimnazista fiúval még 2014 decemberével készült egy multimédiás riport, amelyből kiderül, hogy hogyan tanult meg észrevétlenül angolul, vagy milyen fantasztikus forgatókönyv-ötleteken töri folyamatosan a fejét. Bociék idén nem ünnepeltek karácsonyt, egyszerűen nem volt rá idejük. A házuk ugyanis nagyon ramaty állapotban volt, és a teljes tetőt felújították, így arra sem maradt idejük, hogy karácsonyfát kerítsenek.
Boci egy videóüzenetet is küldött az Abcúg olvasóinak, ezzel zárjuk összeállításunkat.
* Boci instrukciója a videóhoz: „Azt meg mondd bele a karácsony helyére, szürreálisan, mint egy David Lynch filmben, hogy Boldog Új Évet!”