Keresés

A gyerekek sírtak, hogy hová viszik anyát

A téli hideg idején kifogyott a fájuk a kályhából, ezért az ötgyermekes Horváth Sándorné kiment a legelőre gallyat gyűjteni a kicsikkel, hogy ne fagyjanak meg. Visszafelé letartóztatták a rendőrök, a kisgyerekeket egyedül hazaküldték a faluba, az asszonyt pedig ezután két éven keresztül vádolta az ügyészség azzal, hogy veszélyeztette a gyerekeit, ő pedig két éven keresztül rettegett attól, hogy elveszik tőle a gyerekeket.

“Benne voltunk a télben, és elfogyott a fánk. A gyerekekkel gondoltunk egyet, hogy lemegyünk a legelőre, ilyen kis gallyfáért. Nem hagyhattam őket otthon egyedül, sohase szoktam”. Horváth Sándorné akkor még nem tudta, hogy két éven át tartó kálvária vár rá, amiért úgy döntött, hogy kiviszi magával a gyerekeket a legelőre fát gyűjteni, hogy ne fagyjanak meg a kis kályhával fűtött házukban.

Megpakolták az egyik tizenéves kisfiú BMX-ét gallyakkal, majd haza indultak. Jól ismerték a környéket, a mező alig egy kilométerre van a házuktól, a környékbeli gyerekek nyáron ott szoktak játszani. Már félúton voltak, amikor az egyik domb mögött belefutottak egy rendőrautóba, amely éppen fatolvajokat állított elő. Horváth Sándornét a fatolvajokkal együtt lefogták, még egy baltát is kerestek rajta, majd közölték, hogy előállítják.

“A gyerekek sírtak, hová viszik anyát?” – mesélte az Abcúgnak Horváth Sándorné. A rendőrök értesíteni akarták a gyámügyet, de Horváthné elmondta, hogy a férje is itt lakik a közelben, így végül hazaengedték őket, és a három általános iskolás korú gyerek egyedül baktatott haza a faluba.

Horváthnét eközben bevitték a fogdára, majd a nyíregyházi börtönbe, ahol 72 órán keresztül tartották fogva. “Pórázon vittek végig minket szégyenszemre, egy 15 éves gyerekkel voltam összebilincselve. Mindenki minket nézett, nagyon megalázó volt” – mondta.

Azzal fenyegették, hogy a gyerekeket mindenáron el kell venni

Horváthnét a falopás miatt megbírságolták 15 ezer forintra, az ügye azonban ezzel nem ért véget. A ügyészség ugyanis vádat emelt ellene kiskorú veszélyeztetése miatt. “Sírtam, hogy mi lesz, az ügyésznő azzal fenyegetőzött, hogy a gyerekeket mindenáron el kell venni, engem pedig börtönbe küldeni” – mondta Horváthné.

20150702_144501
Horváth Sándorné és Horváth Sándor Fotó: Albert Ákos

A kiskorú veszélyeztetése a falopáshoz képest súlyos bűncselekmény, szabadságvesztés is járhat érte. Az ügyészség két év felfüggesztettet kért Horváthnéra, illetve azt, hogy a gyerekeit vegyék el tőle. Az ügyészég szerint ugyanis Horváthné veszélyeztette a gyerekek erkölcsi fejlődését, amikor “lopni” vitte őket. “Ha ezt legalizálnánk, akkor a kiskorú gyerekek segítségével elkövetett lopásokat bátorítanánk” – mondta az ügyész.

A Vásárosnaményi Járásbíróság elsőfokú ítélete bűnösnek nevezte Horváthnét, de se a gyerekeket nem vette el tőle, és börtönbüntetést sem kapott, csupán egy megrovást, amivel még priusz sem járt. Horváthné és a kirendelt ügyvédje ezt annyiban is hagyta volna, az ügyészség azonban súlyosbításért fellebbezett.

Horváthné azt sem tudta, hogy lopni megy

Így került az ügy a másodfokú bíróság elé, amelyik már részletesebben is foglalkozott Horváthné ügyével, például megvizsgálták a családi hátterét. Kiderült, hogy Horváthné harminc éve házas Horváth Sándorral, a gallygyűjtés idején azonban átmenetileg nem éltek együtt, azóta azonban újra közös háztartásban élnek, viszonyuk pedig mindig is jó volt.

Öt gyerekük van, közülük három kiskorú, ők voltak Horváthnével a mezőn. A bíróság vizsgálata szerint a gyerekek jólneveltek, szófogadóak, az anyjuk pedig gondoskodik róluk. A lakásuk rendezett és tiszta, még úgy is, hogy rossz anyagi körülmények között élnek, és rezsitartozásuk is van. A család ugyanis csak a családi pótlékból és a 22 ezer forintos alapsegélyből él, Horváthnénak még a tárgyalásra sem volt pénze elbuszozni.

A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy Horváthnének nem volt tudomása róla, hogy az a gallyfa, amit összeszedett, valakinek a tulajdona lett volna, a területet ugyanis a faluban legelőként ismerték. Horváthné azt mondta, a tüzelőt maguknak szokták megvenni, előtte nem is jártak ki a mezőre, abban a hónapban viszont előbb elfogyott a pénzük, cudar hideg volt, havazott is, ezért mentek ki gallyért.

Mindezek fényében Horváthnét másodfokon már felmentették, és még a korábban kapott megrovást is visszavonták.

Ha megláttam egy rendőrautót, már sírtam

Az ügyészség azonban ez ellen a döntés ellen is fellebbezett, így került az ügy július elején a Debreceni Ítélőtábla elé harmadfokon. Ekkor a különböző eljárások már két éve húzódtak. “Két éven keresztül egy nyugodt éjszakánk nem volt” – mondta az Abcúgnak Horváth Sándor. Mindketten attól féltek, hogy elveszik tőlük a gyerekeket. “Ha megláttam egy rendőrautót, már sírtam” – mondta Horváthné. Állandóan a gyermekjólétist kérdezte arról, hogy elviszik-e a három kisgyereket, az meg nyugtatta, hogy ennek nem ez a menete, biztos nem fogják egyik napról a másikra elvenni őket.

“Mi ilyen ügyben sose voltunk, nem loptunk, nem csaltunk. Fogalmunk sem volt, hogy mi fog történni, mi ennek a menete” – mondta Horváth Sándor. Hozzátette, hogy a gyerekek még ennyire sem értették, mi történik, amikor például megjelentek nála aznap, amikor az anyjukat elvitték, folyamatosan sírtak, hogy mikor fog hazajönni az édesanyjuk.

“Nem tudtam nekik mit mondani, jönni fognak fiam haza, ezt mondtam. De hát egy 11 éves gyereknek bemagyarázni ezt három napon keresztül, az egy kicsit húzós” – mondta Sándor. “Amikor a feleségemet bevitték, a gyerekeket pedig felküldték a rendőrök egyedül, az nem volt veszélyeztetés?” – tette hozzá felháborodva.

Nagyobb baj lett volna otthon hagyni őket

A harmadfokú tárgyalás egy óra alatt lezajlott Debrecenben. Horváth Sándornét ismét felmentették, ezúttal már jogerősen. A bírónak azt kellett eldöntenie, hogy elfogadja-e az ügyészség érvelését, miszerint Horváthné lopni vitte ki a gyerekeit, akik ezt meg is értették, és emiatt erkölcsileg rossz útra terelte őket, vagy Horváthnénak hisz, aki úgy védekezett, hogy szóba sem jöhetett, hogy otthon hagyja őket egyedül, hisz bármi megtörténhetett volna velük a házban.

20150702_111454
A harmadfokú tárgyalás egy óra alatt lezajlott Fotó: Albert Ákos

A bíró Horváthnének adott igazat, sőt, azt is hozzátette, hogy “nagyobb szülői gondatlanság lett volna őket egyedül hagyni”, mint kivinni a mezőre. A gyerekeknek pedig fogalmuk sem lehetett róla, hogy fát lopni mennek, ezt még az asszony sem tudta, hiszen azt hitte, hogy egy legelőre megy gallyat gyűjteni, és egyébként is csak meleget akart csinálni a lakásban a saját gyermekei számára.

Horváthné azt mondta, megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy immár jogerősen felmentették. Az általa elhozott fa értékét 1500 forintra becsülték fel. Csak a harmadfokfú bírósági eljárásnak ötezer forint volt a perköltsége, és ehhez jön még az első és a másodfokú eljárás perköltsége is. Ezeket mind az állam állja.

 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!