Szegények, mint a templom egere, se áramuk, se vizük, de nem adják fel. A küzdelemhez Isten ad nekik erőt, néhány éve tértek meg. Viki és Joka Tiszanánán él egy apró, romos házban, amit erejükön felül próbálnak kicsinosítani legújabb gyerekekük érkezésére. Hetedik gyerekük, Szofi szőke hajjal, kék szemmel született, ő az anyja reménysége. Fotósunk, Hajdú D. András hónapokig – a terhesség utolsó időszakától a kislány hat hónapos koráig – követte a család életét.
Viki 1990-ben született, hét gyermek édesanyja. Az előző házasságából született két gyermeke a szüleinél él. A szobát a hetedik gyerek, Szofi születésére újították fel. Apránként haladtak a felújítással, mert Jokának (Viki férjének) a napi 6 ezer forintos napszámjából nem nagyon lehetett sietni. Végül összejött, amit elterveztek, mire Viki hazaért a kórházból, már a kész szobába vihette az újszülött Szófiát. – Fotó: Hajdú D. András
Két évvel ezelőtt megtértek, azóta Jokát mintha kicserélték volna. Felhagyott a régi, rossz életével, dolgozik és foglalkozik a gyerekekkel. Az elmúlt két évben csupán akkor volt otthon napközben, ha Vikinek segítségre volt szüksége, ugyanis ennyi gyerekkel másképp lehetetlen volna eljutni például egy kórházi vizsgálatra. A nagyszülők is dolgoznak, segítséget onnan sem kaphatnak. – Fotó: Hajdú D. András
Az elektromosságot évekkel ezelőtt kikötötték a házukból, mivel anno lopták az áramot. Mindez még a megtérésük előtt volt, de az évek alatt sem tudták teljesen kifizetni a tartozásukat, így gyertyáznak napnyugta után. – Fotó: Hajdú D. András
Kötelező terhességi szűrésre indul a család az egri kórházba négy gyerekkel. Az utolsó pillanatban derül csak ki, hogy a szomszéd, aki elvállalta a gyerekek felügyeletét, mégsem tud vigyázni rájuk, így Jokának kell Vikit elkísérnie a kórházba. Mindez hat ezer forint hiányt jelent a költségvetésükben, ami a hónap vége felé járva, a hétvége előtt, már érzékenyen érinti a családot. – Fotó: Hajdú D. András
Egy ilyen kiruccanás Tiszanánáról Egerbe egy bő fél napos program, és pénzben sem elhanyagolható tétel. A 38. héten Viki már nehezen közlekedik, így rosszul viseli, amikor kiderül, hogy az egész út egyetlen hivatalos pecsétért volt, és semmiféle vizsgálatot nem végeznek rajta. Ezt az utat három nappal később ugyancsak kötelezően meg kell ismételniük Egerbe, így Jokának a hétfői fizetése is kiesik. Az így keletkező lukakat Joka részben hétvégi fűnyírózással pótolja a falubelieknél. – Fotó: Hajdú D. András
Vikiéknek nincs mosógépük, ezért a nap tetemes részét Viki mosással tölti. Azért, hogy ne unatkozzon, ilyenkor általában átjön valamelyik barátnője társalkodni. Az áram és a mosógép/centrifuga hiánya talán a legkínzóbb Viki mindennapjaiban.A mosás végeztével Viki elkészíti az ebédet. Akármennyire is szűkös a hó vége, valaki a barátok közül mindig kisegíti őket. Ez kölcsönös, nem egyszer Vikiéknél esznek a szomszéd gyerekek, vagy ha „cigánykenyeret” sütnek, akkor abból egy vekni a szomszédnak is készül. – Fotó: Hajdú D. András
Joka, amikor ideje engedi, a ház többi részét újítja fel. – Fotó: Hajdú D. András
Viki már nehezen viseli az utolsó napokat a rekkenő hőségben az egész napos munka mellett. – Fotó: Hajdú D. András
Sminkelés az istentiszteletre a ház udvarán Leilával, a legkisebb lányukkal. Leila farkastorokkal és nyúlszájjal született, így vele évek óta 2-3 havonta Budapestre ingázik a család, hol műtétre, hol felülvizsgálatra. – Fotó: Hajdú D. András
A gyülekezet vezetője megáldja a születendő gyermeket. A hit az életük legfontosabb részévé vált az elmúlt két évben, Viki szerint már rég elváltak volna Jokával, ha nem találnak rá Istenre. – Fotó: Hajdú D. András
Bordács Loretta Szófia 2016. augusztus 9-én született meg az Egri Kórházban, egészségesen. Joka csak másnap este tudott eljutni a kórházig, munka után végül főnöke vitte el a kórházba, ahogy volt, munkásruhában, mert busszal már nem tudott volna hazajutni. – Fotó: Hajdú D. András
Szofi két hónaposan otthon, a családja körében. Virág, a legnagyobb lánytestvér már segít az édesanyjának a kicsi ellátásában. Ez óriási segítség, hiszen Vikinek ugyanúgy el kell tudnia látni a háztartást mint ezelőtt. – Fotó: Hajdú D. András
Szófia megtanult mosolyogni. – Fotó: Hajdú D. András
Októberben csapják szét baltával az első bútort, mert fűteni kell a csecsemő miatt. A tél folyamán a bútoraik jelentős része hasonló sorsra jut. – Fotó: Hajdú D. András
Februárban már szerencsére alig megy fagypont alá a hőmérséklet, de a ház felét tudják így is csak befűteni, mert a tüzelő nagyon drága. Vész nincsen, a szomszédból mindig lehet kérni egy láda fát. Ők valamivel jobb módúak Vikiéknél, és ott is sok a gyerek, pontosan tudják, hogy ha hideg van, akkor adni kell fát. – Fotó: Hajdú D. András
Joka Pesten dolgozik egy bontáson, minden reggel hatkor már indul, és este nyolcnál előbb nemigen ér haza, de csinálja, mert kell a pénz. – Fotó: Hajdú D. András
Folyóvíz nincs a házukban, így a közeli kútról hordják a vizet. Itt épp Virág és Szabi cipeli a tízliteres marmonkannát a kútról, az iskolában, illetve az óvodában készített farsangi maszkjukban. – Fotó: Hajdú D. András
Az áramot ugyan még nem sikerült visszaköttetniük, de ideiglenesen a szomszédból hosszabbítóval megoldották a kérdést. Az egyetlen villanykörtéjük viszont kiégett, így gyertya helyett most a mobiljukkal világítanak este, amíg nem tudnak izzót szerezni. – Fotó: Hajdú D. András
Szofi kék szemmel, szőkén és világos bőrrel született akár csak Szabolcs testvére, emiatt Viki kettőjükhöz fűz nagyobb reményeket. Viki szerint nekik talán lesz esélyük ebben az országban boldogulni. – Fotó: Hajdú D. András
Megosztás