Keresés

A Capa Központban nyílt önálló kiállítása Magócsi Mártonnak

Magócsi Márton, az Abcúg fotóriportere saját családjához és barátaihoz kötődő történetek nyomába indult. Első önálló kiállítása “Az én házam az én váram” címmel nyílt meg hétfő este a Capa Központban. 

Ismerősek. Mondhatni otthonosak. A játszótér a falu végén, a piaci stand koszos csempéire aggatott zászlók, a teknőchátú tévé, a sátorgarázsok a Normafánál. Kívülről alig változtak, a tartalom nagyon is átalakult. Emlékeket csalnak elő, pedig nagyon is maiak.

Budapest, kanadai pomeló, 2016. A környezetünkben szinte minden családban voltak emigrált rokonok, többnyire Kanadában. A mi kanadai nagybácsink hamburgi volt, és mintha Floridában is lettek volna 56-ban elszármazott rokonok. A Bounty csokiknak mindig nagyon örültem, amikor, már a kilencvenes években, a nagybátyám újra hazalátogathatott.

Magócsi Márton fotográfus saját családjához és barátaihoz kötődő történetek nyomába indult. Az alkotói út bejárását a múlt visszaidézése, az emlékek és események felelevenítése, majd a valóság és a valótlanság, a régi és az új ütköztetésén keresztül, a jelen megértése, vagyis egyfajta igazságkeresés jelenti.

Budapest, BMW, 2017. Nem szépek ezek a garázsok a Normafánál, de a célnak megfelelnek. Az se volt szép, hogy a nagyapámnak a második világháborúban be kellett szolgáltatnia hadicélokra az autóját. De legalább az életét el tudta rejteni egy kis sufniban, azt nem kellett beszolgáltatnia hadicélokra.

A fényképek a szövegekkel kiegészülve ironikus és önironikus, szubjektív értelmezésekké válnak, mely során a fel-, vagy éppen csak részben feldolgozott múltbeli események élednek újra. Az analóg technika, a lejárt nyersanyag véletlenszerű torzításai és színhibái hatására a fényképek hangulata azokra a családi képekre emlékeztet, melyek bármelyikünk albumjában, fiókjában vagy régi cipősdobozában ott lehetnének. A képek elkészítésének módja és célja épp ez: az ismerősség megidézése, mely során az alkotó egyéni emlékeit a kollektív emlékezet részévé is teszi.

A Capa Központban nyílt önálló kiállítása Magócsi Mártonnak 2
Nagykónyi, játszótér, 2016. Az első tapasztalatom a Nyugatról a nyolcvanas évek közepén az volt, hogy Hamburgban milyen jók a játszóterek. A szüleimben legélénkebben a Kelet- és Nyugat-Németország közötti senkiföldje él ugyanerről az útról.

A privát emlékek megismerése révén a földrajzi, társadalmi, gazdasági, politikai kontextustól elválaszthatatlanul rajzolódik ki Magyarország közelmúltjának történelme is. Miként formálódott, átformálódott-e életmódunk, értékszemléletünk a rendszerváltással, a határok megnyílásával, a külföldi termékek hozzáférhetőségével párhuzamosan? Milyen örökségeket hagyott hátra a szocialista múlt?  Mi mindent változtatott, és mit hagyott változatlanul a szabad piac egy bezárkózásra hajlamos közép-kelet-európai országban?

Lyukóvölgy, Menekülés, 2017. Azt mondták, egy nőt próbálnak anyaotthonba vinni a bántalmazó férje elől. A családi legenda szerint 1956-ban nagyapám már megszervezte édesanyám családjának menekülését Ausztriába, de a nagynénémnek tüdőgyulladása volt, és a nagyapám nem volt hajlandó beteg gyerekkel utazni egy teherautó platóján.

Magócsi Márton Az én házam az én váram című fotósorozata saját élményei megmutatásáról, családi legendák, baráti történetek újraértelmezéséről szól, melyek bizonyos értelemben nem csak a személyes, hanem a közös múlt felidézését és feldolgozását is jelentik. A diavetítőben azonban összekeveredik a múlt és a jelen, a valós és a fiktív: az archív és a mai képek elbizonytalanító egymásutánban jelennek meg. Emlékek, melyek emlékeket képeznek.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!