Magócsi Márton, az Abcúg fotóriportere saját családjához és barátaihoz kötődő történetek nyomába indult. Első önálló kiállítása „Az én házam az én váram” címmel nyílt meg hétfő este a Capa Központban.
Ismerősek. Mondhatni otthonosak. A játszótér a falu végén, a piaci stand koszos csempéire aggatott zászlók, a teknőchátú tévé, a sátorgarázsok a Normafánál. Kívülről alig változtak, a tartalom nagyon is átalakult. Emlékeket csalnak elő, pedig nagyon is maiak.
Magócsi Márton fotográfus saját családjához és barátaihoz kötődő történetek nyomába indult. Az alkotói út bejárását a múlt visszaidézése, az emlékek és események felelevenítése, majd a valóság és a valótlanság, a régi és az új ütköztetésén keresztül, a jelen megértése, vagyis egyfajta igazságkeresés jelenti.
A fényképek a szövegekkel kiegészülve ironikus és önironikus, szubjektív értelmezésekké válnak, mely során a fel-, vagy éppen csak részben feldolgozott múltbeli események élednek újra. Az analóg technika, a lejárt nyersanyag véletlenszerű torzításai és színhibái hatására a fényképek hangulata azokra a családi képekre emlékeztet, melyek bármelyikünk albumjában, fiókjában vagy régi cipősdobozában ott lehetnének. A képek elkészítésének módja és célja épp ez: az ismerősség megidézése, mely során az alkotó egyéni emlékeit a kollektív emlékezet részévé is teszi.
A privát emlékek megismerése révén a földrajzi, társadalmi, gazdasági, politikai kontextustól elválaszthatatlanul rajzolódik ki Magyarország közelmúltjának történelme is. Miként formálódott, átformálódott-e életmódunk, értékszemléletünk a rendszerváltással, a határok megnyílásával, a külföldi termékek hozzáférhetőségével párhuzamosan? Milyen örökségeket hagyott hátra a szocialista múlt? Mi mindent változtatott, és mit hagyott változatlanul a szabad piac egy bezárkózásra hajlamos közép-kelet-európai országban?
Magócsi Márton Az én házam az én váram című fotósorozata saját élményei megmutatásáról, családi legendák, baráti történetek újraértelmezéséről szól, melyek bizonyos értelemben nem csak a személyes, hanem a közös múlt felidézését és feldolgozását is jelentik. A diavetítőben azonban összekeveredik a múlt és a jelen, a valós és a fiktív: az archív és a mai képek elbizonytalanító egymásutánban jelennek meg. Emlékek, melyek emlékeket képeznek.
Megosztás