Keresés

A bürokrácia a rászorultak útjába állt a választásokon

Elgépelt egy ékezetet a nevében? Nem szavazhat. Elfelejtett kitölteni egy plusz kérelmet a mozgóurnához? Nem szavazhat. A rászorultaknak nem volt egyszerű dolguk, ha tavaly szavazni szerettek volna a választáson. Van, ahová ki se vitték a mozgóurnát, a vakok közül pedig annyira kevesen kértek Braille-írásos sablont, hogy felmerül a kérdés, egyáltalán tudtak-e róla, hogy lehet?

Németh Éva hajléktalan, emellett hallássérült is. Családon belüli erőszak miatt jött el otthonról, azóta él hajléktalanként. Tavaly úgy döntött, hogy el szeretne menni szavazni az áprilisi országgyűlési választásokon. A régi lakóhelyére nem akart visszamenni, ezért elhatározta, hogy átjelentkezik. Azonban nem tudta, hogyan kell, ezért úgy gondolta, hogy bemegy megkérdezni az újpesti önkormányzathoz, számára ugyanis hajléktalanként ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Internetezésre ugyanis a hajléktalanszállón csak korlátozottan van lehetőség, és akkor is csak rövid időre.

Évának azonban nem jött be a számítása. A hivatalban rengeteg ember volt, fel-le küldözgették az emeletek között, közben pedig alig értette, hogy mint mondanak neki az ügyintézők. “Jó lett volna egy tolmács vagy több felirat, nekem egy szenvedés volt, hogy megértsem, mit mondanak” – mondta. Végül inkább eljött, és hagyta az átjelentkezést, hazament szavazni, bármennyire is zavarta.

A TASZ múlt héten publikálta a jelentését a tavalyi választás választójogi értékeléséről. Ebben többek között arról van szó, hogy az egyes választópolgárok számára mennyire jelentett nehézséget az, hogy egyáltalán szavazni tudjanak. “Sokak számára hosszú út vezet a szavazáshoz” – mondta Mráz Attila, a jelentés készítője. A mozgássérülteknek, a hajléktalanoknak, vagy éppen a külföldön élőknek alapvetően körülményesebb elmenni szavazni, mint annak, aki csak besétál a lakóhelyéhez legközelebbi óvodába, a már évek óta ismert szavazókörbe, és az igazolványát bemutatva voksol.

Mi is a születési neve?

A TASZ jelentése szerint az országgyűlési választásokra 130 ezer olyan kérelem érkezett, amikor valaki a szokásostól eltérő módon akart szavazni, például mozgóurnával, külföldön, vagy éppen a szomszédos kerületben. Ebből tízezret, azaz az összes kérelem 8,3 százalékát elutasították, a TASZ pedig arra kereste a választ, hogy az elutasítások mennyire fakadtak az állam hibájából.

Fekete Nagy Miklós szintén hajléktalan, és neki is meggyűlt a baja a voksolással. Erről a jelentés bemutatóján beszél Németh Évával együtt. A hajléktalan emberek alapvetően nehezebb helyzetben vannak, az ő lakcímkártyájuk ugyanis nem címre, hanem területre szól. Így nem feltétlen a legközelebbi szavazókörbe kell elbandukolniuk, hanem lehet, hogy a választókerület egyik feléből a másikba. A területi lakcímkártyával rendelkezőket ugyanis csak egy szavazókörben fogadják választókerületenként. Feketének például fogalma sem volt róla, hol van ez a szavazókör. Az adatmegadásnál  pedig egy másik problémával is szembesült: az anyakönyvi kivonatában szerepel az utóneve is, a személyiben viszont nem, és fogalma sem volt róla, hogy melyiket kell megadni.

Az adategyezésekből származó problémák jelentették az egyik legnagyobb gondot az átjelentkezők számára. Az átjelentkezéshez ugyanis az átjelentkezőtől rengeteg személyes adatot kérnek – vagy az interneten, vagy egy nyomtatványon keresztül – , és ezeknek az adatoknak a helyességét az ékezetekig bezáróan szigorúan ellenőrzik is. Tudta például, hogy a születési név részének számít az, ha valaki doktori címet szerez? Sokan nem tudták, nekik nem is fogadták el az átjelentkezésüket. De volt olyan is, aki elgépelt egy ékezetes betűt a nevében, vagy zárójelben odaírta a születési helyéhez a külföldön használt hivatalos helységnevet is. Nekik mind elutasították az átjelentkezési kérelmüket.

A személyes adatok eltérése volt a felelős a külképviseleti elutasítások több mint feléért, a mozgóurnások negyven százalékáért, és az átjelentkezések 46 százalékáért. “A kérelmező pontos azonosítása legitim cél, de ehhez nem igazán van szükség ilyen durva eszközökre, mint a tökéletes adategyezés” – mondta Mráz Attila.

Hiába vártak a mozgóurnára

A mozgóurnát kérelmezőket, azaz jellemzően a mozgásképtelen, például fogyatékos vagy éppen kórházban lévő embereket szintén kellemetlen meglepetésként érhette, hogy ha a lakhelyüktől távol szavaztak (például egy közeli kórházban), akkor nem volt elég egy kérelmet beadniuk. Külön kellett kérniük az átjelentkezést és a mozgóurnát is. A mozgóurna-kérelem elutasítások 18 százaléka abból fakadt, hogy a kérelmezőknek először egy másik kérelmet kellett volna beadniuk.

Mráz szerint ehhez még hozzáadódik, hogy nem egyszerű megtalálni, mikor épp melyik kérelemre van valakinek szüksége, és arra hol talál rá. Ebben közrejátszhat az is, hogy az egyes kérelmeknek bonyolult megnevezéseik vannak. Például: Nemzetiségi választópolgárként történő nyilvántartásba-vétel, fogyatékossággal élő választópolgár segítése, személyes adatok kiadásának megtiltása iránti kérelem.

A jelentés szerint több példa volt arra is, hogy bár mindkét kérelmet beadták és azokat jóvá is hagyták, mégsem érkezett meg a mozgóurna a szavazóhoz. Ez a TASZ szerint egy jogszabályi hiányosságból ered. A szavazatszámláló bizottságok tagjai szállítják a mozgóurnát. Ha egy választókör esetében több helyre is ki kell vinni, akkor több póttag kell a bizottságba. A póttagok számát azonban a szavazás napja előtt 20 nappal véglegesítik. Mozgóurnát viszont még a szavazás napján is lehet kérni, így könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen túl kicsi a bizottság ahhoz, hogy minden helyre eljusson. Az ombudsman meg is állapította az alapjogsérelmet, de a parlament azóta se módosította a törvényt.

A látássérült szavazók kérhettek ugyan Braille-írással készített sablont, amelynek segítségével kitölthetik a szavazólapot, ezt azonban tavaly megdöbbentően kevesen igényelték. A TASZ szerint Magyarországon 81 ezer választókorú látássérült van, közülük azonban mindössze 68-an kértek Braille-sablont. Ennek az okáról nem tudni közelebbit, lehet, hogy a legtöbb látássérült meg tudta oldani a szavazást segítséggel, de ugyanúgy lehetséges az is, hogy egyáltalán nem tudtak róla, hogy van ilyen lehetőségük, vagy ha mégis, akkor nem tudtak élni vele. A Braille-sablon lehetőségét említő értesítő szöveg például nem Braille-írással van írva.

Inkább hazarepült Londonból szavazni

Arányaiban mégis külföldön volt a legnehezebb szavazni, ezt jelzi, hogy míg a mozgóurnás kérelmek mindössze 6,6, az átjelentkezéses kérelmeknek pedig mindössze a 6,4 százalékát utasították el, addig a külképviseleti névjegyzékbe vételi kérelmeknek már több, mint a 13 százalékát.

Az elutasítások fő oka itt is a rosszul megadott adatok voltak, viszont az elutasítások húsz százaléka ismételt kérelem-beadás volt. Utóbbi azt jelenti, hogy valaki kétszer is be akart jelentkezni ugyanoda szavazni. A TASZ jelentése szerint ez egy rendszerszintű problémára hívja fel a figyelmet: mégpedig arra , hogy az állam vagy sehogy, vagy csak nagyon lassan reagált a benyújtott kérelmekre. A kérelmezők pedig, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy egyáltalán feldolgozták-e a kérelmüket, beadták újra.

“Én nem követtem el azt a hibát, mint sokan mások, hogy kijelentkeztem otthonról” – mesélte a TASZ által szervezett beszélgetésen Léderer András, aki a tavalyi választás idején Londonban élt. Ő inkább hazarepült és leszavazott a magyar lakhelyén, hogy így menjen biztosra. “Londonból ez egyszerűbb, mint mondjuk Amerikából” – mondta.

Hozzátette, hogy a külföldön élőktől már a szavazóhelyiséghez való eljutás is nagyobb erőbefektetést igényel, hiszen van, hogy az ország másik feléből kell eljutni az illetékes konzulátushoz, ahol szavazni lehet.

A TASZ jelentése kitér arra is, hogy az új választójogi szabályozás, amely a tavalyi választásokon volt először érvényben, különbséget tesz azok között az állampolgárok között, akik bár külföldön tartózkodnak, de van magyar lakcímük, és akik külföldön vannak, de nincs magyar lakcímük. Előbbiek szavazhattak levélben is (ez az a csoport, amelyben túlnyomórészt a határon túli magyarok vannak), utóbbiak azonban csak a konzulátusokon és nagykövetségeken adhatták le a voksukat.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!