Elekné Román Katalin két évtizede segíti a cigányok beilleszkedését a kerecsendi roma közösségben. Mióta visszatért a Heves megyei, fele részben cigány lakosságú szülőfalujába, szüntelenül az egyre inkább mélyülő társadalmi szakadék áthidalásán dolgozik. Önkéntesen végzett munkájával támogatja a kerecsendi szegregátumban élő cigány gyerekeket, akik fele annyi eséllyel sem indulnak az életben, mint a nem roma társaik.
Három felnőtt számol be arról, hogyan hatott ki a későbbi életükre a gyerekkorban elszenvedett bántalmazás. Magyarországon a bántalmazás népegészségügyi probléma lett, mégsincs egy komplex iskolai program, ami mindezt időben megelőzhetné.
Az iskolaigazgatóból lett városvezető az Abcúgnak adott interjújában elmondta: elképzelhetőnek tartja, hogy az előző városvezetés idején bontani kezdett, majd félig meghagyott számozott utcákon elindult szociális lakásügynökség kibővítésével még több nehéz helyzetbe került miskolci család költözhessen szociális bérlakásba. Hosszú távon a szegregátumok felszámolásában hisz, de szerinte még legalább 10-20 év, mire ennek realitása lesz.
Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van szó, hogy az intézmények egyáltalán nem irtanak, csinálják, csak sajnos egyáltalán nem hatékonyan. Az irtás nem terjed ki az egész épületre, csak egyes lakásokra, így lakásról lakásra rohangálnak az állatok.
Az egyik első családok átmeneti otthona volt az országban a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány (Széra) Budapest rákospalotai otthona, ahol 1997 óta találnak átmeneti menedéket lakhatási és megélhetési problémákkal küszködő családok. Az övék az egyik legkomplexebb szociális program a hazai családok átmeneti otthonai közül: kiléptető lakhatási programjukkal eddig összesen több mint 80 családot segítettek önkormányzati bérlakásokba. Munkájáért 2018-ban Jószolgálat-díjjal jutalmazták a szervezetet.
Az óvónők egyre kevésbé bírják a szakemberhiány miatt rájuk szakadó munkamennyiséget, miközben egyre kevesebb fejlesztő munkát tudnak végezni a gyerekekkel. Az egyik pályaelhagyó óvónő minden nap csak a szerencsében bízott, hogy ne történjen nagyobb baj, miközben egyedül volt 25 gyerekkel. Sokaknak az elmúlt években megnőtt, felesleges adminisztrációs terhekből lett elege, illetve abból, hogy pályakezdőként szinte lehetetlen megélni a fizetésből.
A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy túlreagálják. De ami ennél is fontosabb cél, hogy maguk is fejlődjenek: ha ugyanabba a rosszul működő családi rendszerbe kerül vissza a gyerek, akkor szinte biztosra vehető a visszaesés.
Bár az idős emberek körében továbbra is nő az öngyilkosok száma – csak 2018-ban majdnem 800-an vetettek véget az életüknek -, nagyon kevés figyelem hárul rájuk. A háziorvosok a túlterheltség miatt csak nehezen tudják szűrni a veszélyeztetett, elmagányosodott időseket. Legtöbbször azon múlik a veszélyeztettek kiszűrése, hogy az orvos hajlandó-e visszakérdezni egy-egy elejtett mondatra, de központi szűrőprogramok egyáltalán nincsenek.
Elkezdődött a gyermekek otthongondozási díja (gyod) kapcsán az otthon ápolt gyerekek állapotfelmérése. Több szülő jelezte, hogy igazságtalanul estek el a gyodtól. Igaz, a gyermeküket nem kell pelenkázni, de olyan értelmi fogyatékossággal vagy egyéb tartós betegséggel élnek, ami miatt 24 órás felügyeletre szorulnak.
Váradi Luca szociológus, a CEU tanára új kutatása arra mutat rá, hogy a középiskola első évében még azok a gyerekek is cigányellenessé válnak, akiknek korábban semmi gondjuk nem volt a romákkal, pusztán azért, mert azt gondolják, ez az ára a közösséghez tartozásnak.