Dombóvár szegregált területein valósít meg három éven keresztül esélyteremtő fejlesztési programot az Autonómia Alapítvány. Azért, hogy minél többen értsék, miért is vágnak bele a munkába, négy kisfilmet készítettek helyi gyerekekkel arról, hogyan is élnek, milyenek a mindennapjaik, milyen álmaik vannak.
Úgy volt, hogy a Nappali nevű hely galériájára költöznek, de miután a pécsi Fidesz ellenkampányba kezdett, a tulajdonos visszalépett a szerződéstől. Az Emberség Erejével Alapítvány több százezer dollárt tervez szétosztani helyi civil projektek közt.
Brutális árakon adják a laktóz-, a liszt- vagy éppen a cukormentes élelmiszereket. Még egy átlagos keresetű család sem bírja anyagilag, ha valakinél érzékenységet vagy cukorbetegséget állapítanak meg. A mélyszegénységben élők pedig havi 50 ezerből képtelenek tartani a diétát, ezért folyamatosan rombolják az egészségüket. A bolti árakon nem segít az sem, hogy divattá vált mentes élelmiszereket fogyasztani.
Krónikus vagy ápolási osztályokon, köznyelvi nevükön az elfekvőkön kötnek ki sokszor azok a gyógyíthatatlan rákbetegek, akik kiszorulnak a hospice ellátásból. Ha vannak is külön hospice ágyak ezeken az osztályokon, azok sokszor el sem különülnek a többi betegtől. így fordulhat elő, hogy egy 30-40 éves rosszindulatú daganatos beteg a kilencvenes éveiket taposó demens nénik-bácsik között várja a halált, ha már nem tudják tovább otthon ápolni a család tagjai.
Míg az ezredforduló idején inkább Kanadába indultak el a mélyszegénységben élő, szegregált romák, addig manapság már inkább Anglia, Németország vagy Hollandia a cél. Az sem akadály, ha nincs meg a képzettségük, vagy a kiutazáshoz szükséges pénzük, a már kint lévő rokonok húzzák magukkal az itthoniakat. A segítségnek azonban ára van, és nemritkán hasonló alárendelt viszonyban találják magukat kint, mint amiben Magyarországon éltek.
A bankoknak nem éri meg minden faluba bankautomatát telepíteni, pedig igény lenne rá. Így aztán sokaknak buszozni kell, hogy hozzájussanak a pénzükhöz.
Eljutott Párizsba Ötvös Pisti, akit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákjaként mutattunk be még az év elején, néhány hónappal az érettségi előtt. A Hencidán nevelkedett fiú most szociális tanulmányokat hallgat egy párizsi egyetemen, közben meg egy civil szervezetnél dolgozik, ami nehéz helyzetben lévő családoknak nyújt segítséget.
A Városmajori Gimnáziumban trenddé vált, hogy a tanárok helyett a felsőbb évesek korrepetálják az alsóbb éveseket az órák után. A kezdeményezés tavaly szeptemberben indult, de ma már 30-40 diák is részt vesz benne. Néhány gyerek a közösségi szolgálati óraszám letudása miatt csinálja, de rengetegen csak önszorgalomból vagy mert kíváncsiak, milyen tanítani.
Alig készítik fel a tanárokat arra, hogyan kell bánni a szegénységben élő gyerekekkel. A legtöbben amúgy is inkább az elitiskolákba vágynak, ahol sokkal kevesebb a baj. Más országokban viszont agyonfizetik azokat, akik rosszabb iskolába mennek tanítani.
Egy háromgyerekes anyukát közel öt órán keresztül tartottak bent az I. kerületi rendőrségen, ujjlenyomatot vettek tőle, lefotózták, elvették a tárgyait, kétszer is kihallgatták. Azért vitték be a rendőrségre, mert a fia nevére szóló mozgáskorlátozott igazolvány az autó szélvédőjére volt ragasztva, sérült fia pedig nem volt vele. Az anyának esélye sem volt parkolójegyet váltani, alighogy kiszállt az autóból, már ott is termett a két rendőr és közölték, hogy megy velük. November elején egy látássérült fiú apukáját rabosították szinte ugyanígy.