Keresés

Utálják az egyetemeken a kormány új végrehajtóit

Egy éve dolgoznak az egyetemeken a kormány által kinevezett kancellárok, de még mindig nem kedvelték meg őket. Több egykori fideszes politikus is pályázott, a rektorok többsége pedig nem bízik bennük, van, aki szerint az egész csupán egy kifizetőhely. Pedig a rendszerben lenne perspekítva, több nagyvállalat is hasonlóképpen működik. A februárban érkező  konzisztóriumok megjelenésével azonban csak még jobban össze fog kuszálódni a felsőoktatás vezetése.

“A magyar felsőoktatás beteg, az is volt és az is lesz. Ebben azonban nincs nagy különbség más országok felsőoktatása és a magyar között. A felsőoktatási rendszerek folyamatos orvosi kezelés alatt állnak minden országban, nincs ez másképp Magyarországon se. A kancellária-rendszer bevezetése pedig egy egészen speciális gyógyszeres kezelés.”

A Budapesti Corvinus Egyetemen működik egy intézet, amely felsőoktatási kutatásokkal foglalkozik (Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja), és minden évben kiad tanulmányokat a magyar felsőoktatás aktuális helyezetéről. Az idén kiadott elemzésük fő témája a kormány által tavaly előtt bevezetett kancellária-rendszer, amely teljesen átalakította az egyetemek vezetését, szokatlanul nagy befolyást adott a kormány által delegált kancellároknak.

A Magyar Rektori Konferencia a bevezetéskor közölte, hogy se jónak, se rossznak nem minősíti az új rendszert, de örültek volna neki, ha részt vehettek volna a kidolgozásában. Az Oktatói Hálozat azonban az egyetemi autonómia felszámolásanak nevezte a kancellárok megjelenését, akiknek a kinevezését botrányok kísérték. A rendszer alig több mint egy éves, az NFKK ezért úgy látta, ideje foglalkozni vele.

A tanulmány megjelenése után tartott koncferencián az NFKK igazgató-helyettese, Kováts Gergely egy gyógyszerhez hasonlította az új rendszert, azzal a különbséggel, hogy a gyógyszerekhez általában adnak egy betegtájékoztatót a lehetséges mellékhatásokról, a kancellária-rendszerhez azonban ilyen leírás nem született. “Ez egy kísérleti gyógyszer” – mondta. Idén februárban azonban felállnak az egyetemi konzisztóriumok is, amelyek tovább növelik a kormányzati befolyást a felsőoktatási intézményekben. De mik a kancellária-rendszer tapasztalatai? Összebarátkoztak-e egy év alatt a rektorok a kancellárokkal?

A Nike is így működik

A kancellárok kinevezésével a kormánynak kettős célja volt. Egyrészt, hogy azok vegyék a kezükbe az inézmények gazdasági irányítását, és tegyenek rendet az egyetemek pénzügyeiben. Ez azután vált szükségessé, hogy az Állami Számvevőszék az egyetemek átvilágításakor több szabálytalanságot is talált, egyes intézményeknél pedig elszállt a költségvetés.

A másik ok pedig az volt, hogy a kancellárok képviseljék a kormány érdekeit a korábban teljesen független, azaz a rektor és a szenátus irányítása alatt álló egyetemeken és főiskolákon. A terv szerint az intézményeket együtt vezeti a rektor és kancellár, előbbi az oktatási területet, utóbbi a pénzügyeket menedzseli.

Az ELTE Társadalomtudományi Kar hallgatói és oktatói által szervezett tüntetés a szakmegszüntetések és az egyetemi autonómia szűkítése ellen, Budapesten, 2015. április 22-én. A tüntetők az Emberi Erőforrás Minisztériumától (EMMI) a Ludovika térre a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskolához vonultak A tüntetést megnyitja: Csonka Fruzsina hallgató, Gerő Márton tanársegéd és Majtényi Balázs egyetemi docens, szervezők (ELTE TÁTK) Beszédet mond: Deák Dániel oktató Corvinus Egyetem Csuvik Gábor (Interkulturális Pszichológia és Pedagógia szak, ELTE PPK) Szolidaritásképpen a tüntetők átvonulnak a Ludovika térre a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskolához. Beszédet mond: Dinók Henriett jogvédő, CFCF kurátora Adorján Anna Társadalmi Tanulmányok BA hallgató (ELTE TÁTK) Egy filmszakos hallgató Hammer Ferenc oktató ELTE BTK

Az NFKK elemzése szerint ez alapvetően nem hülyeség. Az egyetemeket vezető rektorok választása kapcsán általános gyakorlat volt, hogy a pozíciót olyan személyek nyerték el, akik a saját tudományterületükön ugyan kimagasló szakemberek voltak, de vezetési, szervezési, vagy pénzügyi hozzáértéssel nem feltétlenül rendelkeztek. Ez pedig komoly hátrányt jelentett egy akkora intézménynél, mint egy kvázi nagyvállalatként működő egyetem.

A kancellárok megjelenésével az egyetemek kettős vezetésűvé váltak. Ez egy, az üzleti életben már kipróbált vállalatvezetési struktúra. A lényege, hogy amikor egy vállalat már akkorává növi ki magát, hogy egy vezető számára beláthatatlanná válnak a különböző irányítási területek, kialakítanak egy társvezetői pozíciót, a felelősségét pedig megosztják egymás között. Ilyen volt például Bill Gates és Steve Ballmer kapcsolata a Microsfotnál, de az NFKK arra is felhívja a figyelmet, hogy a Nike-t is két társelnök vezeti.

Igen ám, de egy ilyen kapcsolat kialakítása sehol sem zökkenőmentes. A korábbi vezetőnek meg kell osztania hatásköreit az új vezetővel, ez pedig sokkal könnyebben megy, ha beleszólása van, vagy legalábbis véleményezési joga az új vezető, jelen esetben a kancellár kiválasztásánál. Ilyen joga azonban a magyar rektoroknak nincs, a kancellárt a kormány választja és nevezi is ki.

Botrányok kísérték a bevezetést

Az, hogy az egyetem korábbi vezetőinek – az oktatókból és a hallgatók képviselőiből álló szenátusnak, valamint a rektornak – nincs beleszólása a kancellár kiválasztásába, már rögtön a kezdeteknél problémákat okozott. A kancellárok kinevezése ugyanis egyáltalán nem ment zökkenőmentesen, sőt, az NFKK szerint a kancellárok megjelenése számos intézményben járt kisebb-nagyobb feszültséggel.

A Színház- és Filművészeti Egyetem rektora körömszakadtáig harcolt azért, hogy a kormány ne az eredetileg kigondolt Pap Csillát nevezze ki kancellárnak, az egyetem vezetése szerint ugyanis teljesen inkompetens lett volna a feladatra. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre kinevezett kancellárt azután kellett visszahívni, miután az egyetemi szenátus szakmaiatlannak nevezte, és elutasította a reformötleteit. A BME vezetése pedig szexista kijelentései miatt határolódott el a saját kancellárjától.

A NFKK elemzése is rávilágít, de az előbb említett ügyekből is látszik, hogy ez az újfajta egyetemi irányítási rendszer csak úgy működhet megfelelően, ha a rektor és a kancellár között jó a munkakapcsolat. Magyarul: az egész rendszer azon áll vagy bukik, kit neveznek ki kancellárnak, és a rektor mennyire bízik meg benne.

Ez azért is fontos, mert hiába, hogy a rektor és a kancellár két különböző területért felelős (a rektor az oktatásért és a kutatásért, a kancellár a pénzügyekért), nem fogják tudni egyértelműen szétválasztani a döntéseiket. A felvenni kívánt oktatók bérének megállapításáshoz például a rektornak a kancellár jóváhagyását is kell kérnie, így az utóbbinak tulajdonképpen az intézmény minden területére van befolyása. Ebbe a zavaros helyzetbe érkezik februárban az öttagú konzisztórium, amelynek a rektoron és a kancelláron kívűl három olyan tagja is lesz, akiket szintén a kormány nevez ki. A testületnek pedig vétójoga lesz kutatási és pénzügyi kérdésekben is.

“Mindezzel egy bonyolult függési háló alakul ki az egyes szereplők között” – írja az NFKK.

  • A kancellár elsősorban a kormánynak tartozik felelősséggel, noha a rektorral is együtt kell működnie.
  • A konzisztórium tagjai kizárólag az őket kinevező kormánynak felelnek, míg a rektor a szenátusnak és a kancellárnak is kiszolgáltatott.
  • A rektor helyzetét nehezíti, hogy munkaköri leírását, illetve juttatásait az állam határozza meg. Így, bár elsődlegesen az intézményi autonómiát képviseli, mégsem tudja a feladatát a kormánytól teljesen függetlenül végezni.

A rektorok nem bíznak a kancellárokban

A rendszer működésének eredményessége nagyban múlik a rektor és a kancellár együttműködésén, sőt, úgy általában azon, hogy az egyetemek vezetői hogy jönnek ki az új főnökükkel, akinek a kinevezésébe semmilyen beleszólásuk nem volt. Az NFKK 2015-ben készített egy kérdőíves felmérést, amely alapján nem valami jól.

A kutatók áprilisban küldték szét a kérdőívet az egyetemek vezetőinek: rektoroknak, dékánoknak, illetve pár kari vezetőnek, például könyvtárigazgatónak. Ekkor az újonnan kinevezett kancellárok már fél éve az intézményeknél dolgoztak. Összesen 525 főt kerestek meg, és végül 139-en válaszoltak, főleg a nagyobb egyetemekről, a következő arányban:

A válaszokból kiderül, hogy:

  • a válaszadók 83 százaléka ellenzi, hogy nem szólhattak bele a kancellár kinevezésébe
  • több mint a felük pedig azt is, hogy egyáltalán van egy, az adminisztrációt irányító kancellár, akinek nem főnöke a rektor.

Az intézményekbe kinevezett kancellárok személyét illetően már árnyaltabb a helyzet, de a megkérdezettek többsége itt is azt mondta, hogy nem elégedett vele.

Fideszes politikusból is lett kancellár

Az NFKK szerint említésre méltó, hogy ott, ahol elégedettek a kancellárral, jellemzően egy belsős embert neveztek ki, tehát olyat, akinek korábban is köze volt az egyetemhez, például ő volt a gazdasági igazgató. Ilyenekre több példa is volt a kinevezések során, de olyan egyetemet is találni, ahonnan kormányközelből érekezett a kancellár. A Budapesti Gazdasági Egyetem kancellárja például Szentendre fideszes expolgármestere lett, a Zeneakadémiáról végül elmozdított kancellár pedig korábban fideszes országgyűlési képviselő volt.

A kancellári posztokra jelentkezők között jellemzően sok volt a kormányközeli pályázó, akiknek a pályázati anyaga sok esetben kínosan gyenge volt (erről a vs.hu számolt be részletesen). Egyes jelentkezők több egyetemhez is pályáztak, amelyből még a bírálóknak is az jött le, hogy nem a feladat, hanem elsősorban az állás érdekelte őket.

Ebből az egyetemi vezetők is megérezhettek valamit, a felmérésben ugyanis arra a kérdésre, hogy milyen szerepet töltenek be a kancellárok az adott egyetemen, többen is azt jelölték meg, hogy a kormány végrehajtóiként, ügynökeiként dolgoznak, az állásuk pedig egyszerűen egy kifizetőhely (a kancellárokkal szimpatizálók inkább ellenőrnek vagy menedzsernek nevezték őket).

Rögtön befoglalta a legjobb irodát

Egyesek konkrétabban is megírták, hogy mit gondolnak az új rendszerről. Szerintük nőtt a bürokrácia, az előremutató fejlesztések helyett a kancellárok egyszerűen csökkenteni akarják a költségeket, ráadásul van, aki nem is ismeri eléggé az intézményt. Egyesek azt is megemlítették, hogy a kancellár fenyegeti a dolgozókat és csupán látszatkonzultációkat tart.

Van, aki attól tart, hogy mivel túlságosan személyfüggő a rendszer, nincs rá garancia, hogy egy kancellár egyáltalán be tudja fejezni a saját reformjait. “Elég egy rossz lépés, azonnal eltávolítják az intézményből, és máris érkezik a következő” – írta.

Ugyanakkor vannak előnyei is az új rendszernek: szorosabb lett a kapcsolat a fenntartóként működő minisztériummal, az eddigi átláthatatlan adminisztrációt felváltotta egyfajta menedzser-szemlélet, „régi beidegződések, betonba öntött pozíciók szabadultak fel”, a rektort pedig az új társvezető valóban tehermentesítette.

Az új rendszer megítélése így legalábbis ellentmondásos, ez a konferencia hozzászólásaiból is kiderült. A BCE és a BGE rektora arról beszélt, hogy a saját egyetemükön remek az együttműködésük a kancellárral. “Ehhez nem kell más, csak egy jó szakember, aki ismeri a saját intézményét és a felsőoktatást. Nálunk ez megvan” – mondta Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora.

Nem sokkal később azonban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik oktatója azt mondta, ismer olyan kancellárt, akinek az első dolga volt, hogy kinézte magának a legjobb irodát, ahonnan aztán kirakott mindenkit. “És még tudnék rossz példákat mondani” – tette hozzá.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!