Ez az utolsó cikk, ami az Abcúgon megjelenik, a rövid búcsúsorok után elolvashatja a szívünkhöz legközelebb álló anyagokat. Az Abcúg volt és jelenlegi munkatársai kiválasztottak egy-egy saját cikket, amelyre a legszívesebben emlékeznek az abcúgos munkájukból.
Mihez vezet az egyre elharapódzó óvónőhiány? Mit kezd a társadalom és a szociális ellátórendszer az egyre hosszabb időre gondozásra szoruló időseivel? Ezek a kérdések, és az oktatási rendszer problémái tartották leginkább lázban az Abcúg olvasóit idén. Elevenítse fel 2019 tíz legolvasottabb cikkét!
Az Á-Lom kampány az Adománytaxi Alapítvány bútor projektje, Nógrádszakál pedig egyike azoknak a településeknek, ahol nekik köszönhetően 24 gyerek már a saját ágyában aludhat idén karácsonykor. Körülbelül 50 ezer gyereknek nincs saját ágya Magyarországon, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt egy gyereket sem vehetnének el a szüleitől, az ágyak hiánya akár egy kiemelés során is szempont lehet.
Egy kisgyermek krónikus betegsége az egész család életére óriási hatással van, ezért a Bátor Tábor olyan turnusokat is szervez, amelyen a testvérek és a szülők is részt vehetnek, és ami messze nem csak arról szól, hogy közös élményeket szereznek. Sokan hosszú évek után először a táborban élik át azt, milyen kettesben maradni néhány nyugodt percre a párjukkal, először találnak olyan közegre, ahol értik és nem számít tabunak, hogy mi történik velük.
Hat hazai civil szervezet kampányba kezdett, hogy elérjék: a kormány ahelyett, hogy további – a lakosságot olcsó, de rossz szénnel ellátó – lignitbányák nyitására adna engedélyt a borsodi szénmedencében, gondoskodjon a lignit kivezetéséről a lakossági tüzelőanyagok piacáról. De úgy, hogy ezzel ne tolja még inkább az ingyen elérhető, de még durvábban egészségkárosító hulladék elégetése felé a legszegényebbeket.
Egyre divatosabbá válik, hogy már nem csak hajléktalanok, hanem olyan fiatalok is zenélnek az utcán, akik szórakozni vagy pénzt keresni akarnak. Az igazán lelkesek, akár főállásban is utcazenélnek, amivel akár havi 400 ezer forintot is összegereblyézhetnek. A budapesti fiatal utcazenészek közül van, aki azért állt ki, mert így akarta megtudni, hogy szeretik-e az emberek, amit csinál, de van, aki egyszerűen csak a koncertek előtti izgulást akarta leküzdeni.
Negyvenkét német, holland, belga és svájci költözött a semmi közepére, egy kétezer fős kis faluba, Csengelére. Az idegenek a magyarországi alacsony árak, a könnyen megszerezhető ingatlanok és a csend miatt jöttek az alföldi településre.
Siposné Kohári Szilvia, az egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője munkája során a legkisebb településeken élőkről sem feledkezik meg, ők azok akikhez az addiktológiai ellátás másképpen nem jutna el. Mivel a legtöbb baj a családban kezdődik, ezért Siposné Kohári Szilvia nem csak a szenvedélybeteggel, hanem az egész családdal törődik.
Nem ritka, hogy egy bántalmazó kapcsolatból való kilépés után az anya húzza a rövidebbet, és a válás után még a gyerekét is elveszik tőle. Egy anya arról számolt be, hogy hamarabb büntették meg őt, mert a gyereke nem volt hajlandó láthatásra menni, mintsem elővették volna az apát szexuális abúzus miatt.
Hónapok telnek el, mire az anorexiásokat diagnosztizálják, mert az orvosok nagy részének eszébe sem jut ez a betegség. Sem a belgyógyászaton, sem a nőgyógyászaton, sem a gasztroenterológusnál nem merül fel, hogy a páciens azért 30 kiló és nem menstruál egy éve, mert anorexiás, nem pedig valamilyen daganatos betegsége van. Szakértők szerint egy egyperces vizsgálattal és három kérdéssel feltárható ez a mentális zavar, az orvosok többsége azonban nem teszi fel ezeket a kérdéseket. Sokszor azonban a diagnosztizálás után se tudnak hova fordulni a kétségbeesett szülők, mert Magyarországon gyakorlatilag nincs ellátása az evészavarral küzdőknek, ami meg van, az is magán.
Elekné Román Katalin két évtizede segíti a cigányok beilleszkedését a kerecsendi roma közösségben. Mióta visszatért a Heves megyei, fele részben cigány lakosságú szülőfalujába, szüntelenül az egyre inkább mélyülő társadalmi szakadék áthidalásán dolgozik. Önkéntesen végzett munkájával támogatja a kerecsendi szegregátumban élő cigány gyerekeket, akik fele annyi eséllyel sem indulnak az életben, mint a nem roma társaik.